12. fejezet - Karma

Sziasztok!

Nem csalás nem ámítás valóban elkészültem a 12. fejezettel, hálával tartozok Klaunak amiért vette a fáradságot és átnézte nekem mielőtt feltette ide. Ebben a fejezetben fény derül néhány eddig fel nem fedett dologra. Remélhetőleg ez által a fejezet által többen megkedvelitek vagy legalábbis megértitek majd Bent.

Jó olvasást!

Puszillak titeket!

P. Sawyer

Karma

Az ajtó mögött állóhoz jelenpillanatban cseppet sem volt kedvem. Biztosan tudtam, hogy egy újabb magyarázkodás miatt kopogtatott az ajtómon és kicsit sem voltam vevő rá. Közte és köztem sosem volt több flörtnél, és ahogyan most alakulnak bennem a dolgok biztosra veszem, hogy nem is lehetne.

– Ben? Nyugi, nem fogok elkésni a próbáról, és ha nem gond, akkor most én… – Lehet bunkóság, de tényleg nem voltam rá kíváncsi. Már épp azon voltam, hogy ezzel le is zárom a dolgot – még mielőtt bármibe bele is kezdenénk –, és bezárom az ajtót, de ő gyorsabb volt. Kezét a kilincsre téve megakadályozta a mozdulatot.

– Regi, kérlek! Nem arról akartam veled beszélni. Engedj be, csak pár perc ígérem! – Könyörgő boci szemekkel meredt rám és mivel tudtam addig úgysem hagy békén, amíg meg nem hallgatom inkább elengedtem az ajtót s ő belépett azon. Mivel éppen a kádból rohantam az ajtóhoz csak egy nem túl sokat takaró törülközőre futotta. Ben tekintete látványosan végig pásztázott s miután kezdett kissé kellemetlenné válni a szituáció, nyelt egy nagyot majd a szemembe nézett és belekezdett a mondókájába.

– Tudom, hogy a napokban láttad azt, amikor elhagytam Viki szobáját. Csak szeretném tisztázni, hogy egyáltalán nem azért voltam ott, amire gondolsz! Nem akarok tőle semmit, mert mindaz, amit a múltkor mondtam neked, igaz! – Na, igen pontosan egy ilyen szónoklatra számítottam, így egyáltalán nem leptek meg a szavai.

– Ben figyelj, nem tartozol nekem magyarázattal. Azzal kavarsz, akivel csak akarsz, hiszen közted és köztem nincs semmi, csakis táncos kapcsolat.

– Lehetne más is csak kérned kell.

– Nos, ez egy nem mindennapi ajánlat, de azt hiszem, én inkább kihagynám. Pontosan tudom hány lány van, aki kapva-kapna az alkalmon szóval ne csüggedj, nem hiszem, hogy sokáig egyedül maradnál. – Csalódottnak tűnt, de elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, hamar túlteszi magát rajta és továbblép. – Azért azt megjegyezném, nem hiszem, hogy erre Viki lenne a legmegfelelőbb személy.

– Azt hiszem ideje mennem. Reggel találkozunk. – Még egy utolsó pillantás és kilépett az ajtón. Mély sóhajt követvén a szekrényhez léptem és egy, a legjobb barátnőmmel való sétához illő ruhát öltöttem magamra. Épphogy végeztem, hiperaktivitásban szenvedő barátnőm pont akkor lépett be az ajtón.

– Látom már elkészültél, akkor indulunk is? – kérdezte túlbuzgón.

– Persze! – feleltem majd felkaptam a táskám és kiléptünk az ajtón. Tekintve, hogy már elmúlt délután öt óra is, a nap már nem sütött olyan erősen csak éppen annyira, hogy kellemesen simogassa az ember bőrét. Elsődleges programunkként egy laza vásárlást terveztünk. Néhány új gatyó, egy-két tetszetős felső és talán egy fehérnemű a különleges alkalmakra. Miután elköltöttünk párszáz dolcsit beültünk egy csendes kávézóba, s némi frissítő ital mellett előkerült a mostanság legtöbbször szóba kerülő témánk, Mr. Lutz és roppant lehengerlő barátja, Mr. Lautner.

– Nem értem én ezt az egészet! Le sem tagadhatta volna, mennyire bejössz neki, és elmondásod szerint elég szépen ki is mutatta a dolgot. Akkor most mi a fene történt? – Na, igen ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak, de a választ még nem találtam meg.

– Majd szólok, ha rájöttem! – Klau pontosan tudta, sokkalta jobban bánt engem ez a dolog, mint azt mutatom.

– Pedig még Kel szerint is odavan érted.

– Hát mindenesetre elég jól titkolja… Különben is minden bizonnyal ő is csak azért volt oda, mint minden más pasi, a testemért nem másért. – Nem akartam rosszat feltételezni róla, de mi mást tehettem volna ebben a helyzetben? Ő is férfiből van. – Egyébként ma volt nálam Ben. – A név hallatán azonnal felém kapta a tekintetét és kíváncsian várta a folytatást.

– És most a Szexi tanárod Ben vagy a Szerelmes vagyok beléd Ben jelent meg?

– Az utóbbi. Azért jött, hogy elmondja a múltkor nem azért volt Viki szobájában, amire gondolok. Azért mert, amit azon az éjjelen mondott az igaz, és ha én is akarnám, akkor lehetne köztünk több is.

– Először is tutira nem akarod! Másodszor meg: Viki egy aljas dög.

– A második állítással nem vitatkoznék, de miből gondolod ilyen biztosan, hogy nem akarom?

– Legjobb barátnők vagyunk, hahó! Ismerlek és bár Ben egy tízes skálán tízes erősségű szexuális kisugárzással rendelkezik, te is én is tudjuk, ő nem éppen a tartós kapcsolatok mintaképe és meggyőződésem, hogy nem is menne neki. S tekintve, hogy tanár és tanítvány kapcsolatban álltok egymással az egyéjszakás kaland is kizárható lehetőség, hacsak nem akarsz beállni Viki és a többiek mögé a sorba.

Ezután már nem hoztuk fel többet ezt a témát. Úgy nyolc óra tájt érkeztünk vissza a hotelbe. A vásárolt holmik elpakolása után gyorsan lezuhanyoztam, majd csatlakoztam a nappaliban lévő Nicky-hez és Szandihoz. Beszélgettünk kicsit majd mivel a próba miatt korán kellett kelnünk, visszavonultunk a szobáinkba.

Úgy tizenegy körül járhatott, amikor csengettek az ajtón. A jelek szerint én voltam az egyetlen személy, aki meghallotta így kikászálódtam az ágyból és miután sikerült megtalálnom a kapcsolót s némileg láttam is valamit, kinyitottam az ajtót. Azonban nem akartam elhinni, amit látok.

– Regi… Meg kell hallgatnod. – A némileg ittas állapotban lévő Ben az ajtó tokjának támaszkodva próbálta megtartani az egyensúlyát kisebb-nagyobb sikerrel.

– Jesszusom Ben! Beléd meg mi a fene ütött? – Elengedte az ajtófélfát és lépett felém egyet. Mozdulatai bizonytalanok voltak. Két kezét az arcomra tette, majd miután megtalálta saját hangját, beszélni kezdett.

– Mondd, hogy te is érzed ezt, kérlek! Mióta bevallottam mit érzek, másra sem tudok gondolni csak rád, és arra milyen hosszú ideje vágyom már arra, hogy megcsókoljalak. – Időközben valahogy bebotorkáltunk a lakosztályba. Mivel már nem bírtam tartani leültettem a kanapéra és próbáltam ki találni valamit, amivel a tudomására hozhatnám mennyire bután és nem önmagaként viselkedik éppen.

– Ben, miért akarod tönkretenni a kapcsolatunkat? Te is tudod jól, hogy ezzel csak azt fogod elérni.

– De tudom, hogy tetszem neked. Éreztem, mindig is éreztem. Különleges vonzalom van közöttünk és ezt neked is be kéne ismerned.

– Semmi különös nincs abban, ha két ember vonzódik egymáshoz szexuálisan. Nálunk is csak erről van szó. Egy kapcsolathoz ennél több kell. – Egy pillanatig azt hittem megértette, amit mondtam, de tévedtem.

– Te hiszel a karmában? – kérdezte hirtelen.

– Egy bizonyos szinten igen, de miért kérdezed most ezt?

– Annyi lánnyal voltam már… Talán össze sem tudnám számolni. A legtöbbjüknek még csak a nevére sem emlékszem. Sosem töltöttem egyikükkel sem hosszabb időt. Nem fordítottam rájuk annyi időt, hogy megismerhessem őket. Sosem volt lelkiismeret furdalásom, amiért megbántottam vagy átvertem őket.

– Most miért mondod ezt el nekem? Nem értelek.

– Aztán jössz te – folytatta tovább mintha meg sem hallotta volna, amit az imént mondtam. –, akivel ugyanezt terveztem. Nem hittem volna, hogy a saját csapdám foglya leszek. Már csak arra eszméltem fel, hogy igazán tudni akarom ki vagy, mit szeretsz, hogy mi tesz boldoggá. Megijedtem ettől az érzéstől ezért úgy döntöttem, amennyire csak lehetséges tartom tőled a távolságot. Még arra is gondoltam, hogy átkérem magam egy másik csapathoz. – Valóban volt egy időszak, amikor úgy éreztem kerüli a társaságomat. Eszembe nem jutott volna, hogy ezért tette. – Aztán amikor úgy vettem észre te is érdeklődsz irántam meggondoltam magam. Azt terveztem kiderítem, mit érzel, illetve gondolsz velem kapcsolatban, és ha te is azt érzed, amit én, akkor felfedem a számomra oly rémítő érzésimet. De akkor megláttam hogyan nézel arra a színészkére és elvesztettem a fejem. Képtelen voltam tovább magamban tartani. Ki kellett mondanom, mert úgy éreztem, ha nem teszem, szépen lassan felemészt majd. – Néhány másodpercnyi szünetet tartott majd mély levegőt vett és folytatta. – Az első nő, akibe beleszerettem visszautasított.

– Ben…

– A karma. Eddig nem hittem benne, de úgy tűnik, mégis van benne valami igazság. A sok fájdalom, amit eddigi életem során okoztam most visszavág. – Nem tudtam mit mondhatnék. Még sosem láttam ezt az oldalát. Mindig a vagány, lezser Bent mutatta a világnak. Bevallom, nagyon rossz volt őt ilyennek látni. Látni, hogy szenved és bár akaratlanul is, de én vagyok az oka. Talán ha sose találkoztam volna Taylorral, ha nem lettem volna ekkora idióta, hogy engedek a csábításnak, talán most minden másképpen lenne és akkor amikor Ben elmondta mit érez, egészen másképpen reagáltam volna le a dolgot. Mert nem tévedett, amikor azt mondta vonzódtam hozzá. De azok után, ami történt, képtelen vagyok kiverni a fejemből Taylort.

– Annyira sajnálom Ben! – mondtam hirtelen. Szemét rám emelte s egy pár pillanatig csak nézett. Végül majd azt mondta:

– Ne tedd, Szépségem! – A torkom összeszorult. Már alig bírtam visszafogni a feltörekvő könnyeimet. Szeretem őt a francba is! De ott van Taylor. A férfi, aki mellet nincs jövőm, aki még csak hírt sem adott magáról napok óta. Miért bonyolítom mindig túl az életem? – Ne haragudj, amiért megint ezzel traktáltalak. Ígérem, nem fordul elő többet és a tánc miatt sem kell aggódnod, hisz profik vagyunk – mondta mosollyal ajkain. Nem igazi mosoly volt. Egy a fájdalmát palástoló mosoly csupán, semmi több. – Most jobb, ha megyek – felállt. A még mindig bizonytalan egyensúlyának köszönhetően ingatag léptekkel ért el az ajtóig. Utána mentem majd karommal megtámasztottam.

– Biztos vagy benne, hogy el tudsz menni a szobádig? – Nem volt messze. A folyosó másik végében, de látva, hogy alig bír megállni a lábán, elbizonytalanodtam.

– Ha ide el tudtam jönni, akkor oda is menni fog – felelte. Kinyitottam neki az ajtót. Búcsúzásképpen mondani szerettem volna neki valamit, valamit, amitől enyhül a csalódottsága, de a szavak a torkomra forrtak a meglepettségtől.

– Hát mégis igazat mondott – mondta alig hallhatóan miután szeme először Benre, majd rám siklott.

– Taylor, te meg mit keresel itt ilyenkor? – Hangom meglepett, de egyben dühös is volt. Az ő reakcióját, a villámokat szóró tekintetét azonban nem tudtam hova tenni. Ben rám nézett, pillantása fájdalmas volt majd váratlanul megkeményedett és Taylor felé fordult.

– Ha megbántod, pórul jársz – mondta majd kilépett az ajtón. Egy pillanatig még figyeltem távolodó alakját aztán derengeni kezdtek Taylor iménti szavai. „Hát mégis igazat mondott” Mégis kiről és milyen igazságról beszél?

Időközben félreálltam az ajtóból, hogy ha szeretne, akadálytalanul beléphessen azon. Így is tett, majd becsukta maga után.

– Nem akartam neki hinni, de ezek után… Azt mondtad nincs senkid. Azt mondtad, nem érzel iránta semmit – mondta tovább.

– Most mégis miről beszélsz?

– Benről és rólad – felelte nemes egyszerűséggel. – Az a lány azt mondta nekem ne bízzak meg benned, hogy bár azt mondtad nincs köztetek semmi, ő látott titeket csókolózni. – Az a lány? Mégis ki a fenéről beszél?

– Hát ezért nem jelentkeztél egészen idáig! Nem tudom ki informált téged, de nagyon téved és úgy látszik én is tévedtem veled kapcsolatban. – Meglepően rosszul érintett, hogy ilyen könnyen elhitte ezt a hazugságot. – Nem az az ember vagy, akinek hittelek. – Úgy tűnt szavaim mélyen érintették, de ezek után ez sem érdekelt.

– Ezt én is ugyanígy elmondhatnám rólad.

– Nem tartozom neked magyarázattal. És ha most megbocsájtasz, aludnom kell, mert reggel próba és korán kell kelnem. – Hogy még nyilvánvalóbb legyen visszasétáltam a bejárathoz és kitártam az ajtót. Tay még vetett felém egy komor és csalódott pillantást, majd átlépte a küszöböt és vissza sem nézett.

Az éjszaka hátralevő részében kevés időt töltöttem alvással. Ha nem Ben miatt, akkor Taylor miatt zakatolt az agyam. A nagyobbik baj az volt, hogy az agytekervények mellett a testem egy másik igen fontos része is jelet adott honlétéről. Nevetségesen sajgott a szívem, amiért Taylor ennyire rossz embernek lát engem. El sem tudtam képzelni ki lehetett az, aki ilyen csúnya dolgokat mondott neki rólam, és hogy egyáltalán mi célja lehetett ezzel. Végül arra jutottam csakis egy lelkes rajongója lehetett, aki látott minket a partin. Az, hogy ki fecsegett, mit sem változtat a tényen, miszerint ő első alkalommal bevette az egészet, holott én megmondtam nincs senkim és legfőképpen nem Ben. Engem kellett volna megkérdeznie ahelyett, hogy lelépett egy szó nélkül. Nem tehettem mást, mint túlteszem magam és kizárólagosan a próbákra és a rohamosan közeledő fináléra koncentrálok. Máskor is segített már és most is fog. Mint azt ez elején is jól tudtam, ő és én két külön világ vagyunk, két külön úton járunk. Az útjaink keresztezték egymást, de amilyen hirtelen találkoztak, olyan hirtelen tértek is el egymástól.

Másnap reggel még Szandiék előtt a próbateremben voltam. Nem is bírtam felfogni, hogyan lehetett nem meghallani az este történteket. Tudtam, hogy a tegnapi beszélgetés után kellemetlen lesz találkozni Bennel, mi több táncolni a közelségében. A csapat nagyja már mind ott volt a teremben és lelkesen bemelegített. Hét órakor pontban Ben is belépett az ajtón s jól láthatóan nem volt a helyzet magaslatán. Másnaposnak tűnt, de feltételezem az előző este bőven tett arról, hogy így legyen.

– Mindenki itt van? – kérdezte s közben szemével az esetleges hiányzókat kereste. Még mielőtt neki állt volna a jelenlévők összeszámolásához, megérkezett a csapat egyetlen és állandó késője, Viki személyében.

Végigvonult a teremben, mint valami díva majd egyenesen a szemembe nézett s álnok pillantással kárörvendő mosolyra húzta ajkait.

Kérlek, írj néhány szót, sokat jelentene nagyon szépen köszönöm!

Happy Birthday!

Happy Birthday

Taylor Lautner!

Eljött hát a nap,

Te is betöltötted immáron a húszat.

Sokan vagyunk, hidd el,

Kik megajándékoznának még sok-sok boldog és sikeres évvel.

Messze vagy tőlünk,

Reméljük, mégis elér hozzád köszöntésünk.

Isten áldja hát ezt a napot,

Kívánunk még vagy ezer ilyen Boldog Születésnapot.

By Bee

Ezzel az aprócska versikével szeretném hát köszönteni sokunk kedvencét, életünknek megédesítőjét Taylor Daniel Lautnert, aki ma töltötte be életének húszadik évét. Most biztosan imádott családjának társaságában ünnepli ezt a csodás napot, de azért reméljük, tudja Mi is itt vagyunk, és Boldog születésnapot kívánunk neki!

Tudom Ti is betéve tudjátok, már Drágaságunk életének minden mozzanatát azért én mégis írnék róla pár sort, csak egy-két infó.

Taylor Daniel Lautner született 1992. február 11-én Grand Rapidsben, Michigan Állam városában. Deborah és Dan Lautner elsőszülött gyermekeként jött világra. Felmenői közt francia, skót, német mi több őslakkos amerikaiak is fellelhetőek. Barna haja és barna szemei vannak. 179 cm magas és gyönyörűen izmos. Egy lány testvére van Makena, akivel tudomásom szerint rendkvül jó testvéri kapcsolatot ápolnak.

Taylor hat éves korában kezdett karatézni méghozzá Hollandban, Michiganban a Fabiano’s Karate Iskolában. Nem meglepő, hogy sorra nyerte a versenyeket. Nyolc éves korában megkérték, hogy képviselje az országot a World Karate Association-on, ahol ő lett a Junior World Forms and Weapons bajnoka, és nyert három aranyérmet. Tizenegy éves korában első helyezést ért el a NASKA’s Black Belt Open Forms-on, Musical Weapons-on és a Traditional Forms-on. Tizenkét évesen három Junior World Championships-je volt a fekete öve alatt.

Színészi karrierje hét évesen kezdődött, amikor is jelentkezett a Burger King reklámjára Los Angelesben s bár a próbálkozás sikertelen volt annyira megtetszett neki, hogy eldöntötte színjátszással akar foglalkozni. Tíz éves volt, amikor családjával végérvényesen is Los Angelesbe költöztek ugyanis Taylor ekkor már főállású gyerekszínésszé vált. Karrierje 2001-ben indult el egy mellékszereppel A nindzsa árnyékában. Több televíziós és mozi filmben is voltak kisebb szerepei. A televíziózás mellett sikeres lett, mint szinkronszínész. Nagy áttörést számára 2005-ben a Cápasrác és Lávalány hozta meg, melyben ő játszotta a Cápasrácot ekkor tizenhárom éves volt.

További szereplések:

ü Tucatjával olcsóbb 2 – Eliot Murtaugh

ü My Own Worst Enemy – Christian Slater fiát alakította (sorozat 2008)

ü Twilight – Jacob Black 2008

ü New Moon – Jacob Black 2009

ü Eclipse – Jacob Black 2010

ü Valentin nap – Tyler Harrinton 2010

ü Abduction – Nathan 2011

ü Field of Dreams 2 – 2011

ü Breaking Dawn Pt. 1 – Jacob Black 2011

ü Breaking Dawn Pt. 2. – Jacob Black 2012

ÉRDEKESSÉGEK, TUDNIVALÓK

ü Jó barátságban van a 2005-ös The Adventures of Sharkboy and Lavagirl 3-D c. film másik két főszereplőjével, Taylor Dooley-vel és Cayden Boyd-dal.

ü Imád amerikai focizni és baseballozni. Szereti nézni az egyetemi focibajnokságot, a kedvenc csapata a Michigan Wolverines.

ü Van egy húga, akit Makena-nak hívnak.

ü 2008-ban megszerezte a jogosítványát.

ü Miután befejeződtek a Twilight forgatásai, el kellett kezdenie gyúrni, hogy a The Twilight Saga másik három részében is õ játszhassa Jacob karakterét.

ü Elsõ lett az Access Hollywood "Top Five Hollywood Abs"szavazásán.

ü Az amerikai People magazinban 2009-ben bekerült a "100 legszebb ember" toplistába.

ü Közeli barátságba került Nikki Reed-del és Kristen Stewart-tal; Gishel Rafael-lel és Alyson Stoner-rel viszont a legjobb barátok (BFF).

ü A Valencia High School-ba jár a 2008/09-es tanévtõl. Jelenleg magántanuló.

ü Tagja a "LA Hip Kids"-nek, ami egy hip-hop tánccsoport, és a "Hot Shots"-nak, melyben jazz-t táncol. Továbbá tagja még a Hart Baseball Program-nak is.

ü 2008-ban szerepelt Cassi Thomson "Caught Up In You" címû videoklipjében.

ü 2009. szeptemberében Shakira-val közösen adta át az MTV VMA-n Taylor Swift-nek a Best Female Video kategória díját, s ezzel õ lett a legfiatalabb díjátadó.

Beígért Kellan-Klau novella

Sziasztok, Drágáim!

Tudom sokáig tartott és sajnálom is de kisebb írói válságba kerültem. A lényeg hogy ma végre elkészültem a Kellan Klau novellámmal, amit barátnőm Klau kérésére írtam meg. Remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket és meg is írjátok nekem a gondolataitokat, ha jó, ha rossz.

A novellát ide kattintva olvashatjátok el:

A Central Park mélyén

Jó olvasást!

Puszi

Bee

Boldog Karácsonyt!

Minden olvasómnak ezennel szeretnék NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!

11. fejezet - A biztos bizonytalan

Sziasztok!

Végre elkészültem a 11. fejezettel, melyben kissé felforrósodik a hangulat! A fejezethez tartozó képeket megtaláljátok a lap tetején! (Képek a fejezetekhez címszónál)

Remélem tetszeni fog nektek és kérlek, titeket mondjatok néhány szót erről a fejezetről is!

Köszönöm

Bee

A BIZTOS BIZONYTALAN

Az első gondolatom, ami megfogalmazódott fejemben azután az eszményi csók után az volt, hogy „Regi ez nem te vagy! Te nem csókolózol idegenekkel, akit alig ismersz!”Aztán újra lejátszottam magamban a pillanatot, az érzést, ami még mindig uralta testem s arra jutottam „Kit érdekel, mit nem teszek idegenekkel? Ő Taylor, a legsármosabb férfi a világon!” Ennek hevében újult erővel vetettem bele magam egy újabb mennyei csókcsatába. Teljesen kizárva a külvilágot élveztem ajkaink játékát s kezének kellemes érintését hátamon, a tarkómon. Minden egyes érintése felperzselte a már egy ideje szunnyadó vágyaimat. Ki tudja hány dalt játszott le a Dj mire végül sikerült megálljt parancsolnunk testünk akaratának. Bevallom, Taylor pillantása mellyel folyamatosan arcomat, ajkamat fürkészte furcsa még sosem érzett forróságot élesztett bennem. Nem akartam elhinni, hogy ez valóban velem történik. Életem nagy álma vált valóra azzal, hogy most itt lehetek New Yorkban, ráadásul a csapattal egészen a döntőig eljutottunk és akkor most még ez is. Gondolatmenetemből Taylor forró keze rántott ki mellyel megragadva enyémet kivezetett a tömeg sűrűjéből. Fogalmam sem volt merre megyünk. Végül egy külön teremben álltunk meg. Itt is kék neonfényekkel volt megvilágítva a hely akárcsak az iméntiben. Ez azonban mérete és berendezése miatt sokkalta meghittebb és kellemesebb volt. Két hatalmas bőrülő helyezkedett el a terem két oldalán közötte pedig egy jókora dohányzó asztal melynek közepén egy a plafonban végződő rúd ágaskodott. Nem sokáig volt időm a hely kinézetével foglalatoskodni ugyanis miután a hátam mögötti ajtó becsukódott s ez által a zene is halkult ismét megéreztem Taylor kutakodó kezeit derekam körül s ezzel együtt az imént érzett lángolás újfent fellobbant bennem. Miután ajkaival megérintette nyakam, testem egyik legérzékenyebb pontját, képtelen voltam megállítani a kitörni kívánkozó vágyaimat. Szembe fordultam vele s gondolkodás nélkül vetettem magam csábító ajkaira, melyeknek megízlelésével mézédes gyönyörben volt részem.

Mozdulataink egyre hevesebbek és kapkodóbbak lettek. Időközben elbotorkáltunk az egyik bőrülőhöz is majd mindenféle szégyenkezés és gondolkodás nélkül vetettük rá magunka,t miközben ajkaink egetlen egy pillanatra sem engedték el egymást. Szinte láttam a vörös ködöt mely ellepte az agyam és csak egyetlen dolog járt a fejemben, mégpedig, hogy minél közelebb és közelebb tudhassam magamhoz ezt a férfit. Esküszöm minden idegszálammal próbáltam ellenállni a csábításnak, de amint ismét megéreztem Taylor érintéseit testemen minden erőfeszítésem a semmibe veszett. Immáron a hátamon fekve élveztem Tay csókokkal és simogatásokkal tűzdelt kényeztetését, mikor hirtelen kinyílt a VIP terem ajtaja. Egy igencsak meglepődött nő állt mögötte, két jól megtermett férfivel az oldalán. Taylor és én, mint a kismadarak úgy rebbentünk el egymástól. Elismerem igencsak kellemetlen szituáció volt ez. Egy igencsak tartalmas pillantást váltottunk Taylorral majd végül úgy döntöttem a legjobb, ha inkább felállok s elhagyom a helyet. Az iméntiek hatásaképpen még mindig felhevült állapotban álltam fel s rohantam ki a még mindig gyilkos tekintettel rám meredő nő mellett. Hallottam amint Taylor nevemen szólít, azonban képtelen lettem volna a történtek után a szemébe nézni. Mit gondolhat most rólam? Ilyen rövid ismeretség után képes voltam ennyire intim kapcsolatba keveredni vele… Elképedve önmagamon kerestem Klaudiát a zsúfolt nagyteremben, azonban akármennyire is próbáltam kiszúrni a sok ismeretlen között, nem jártam sikerrel. Mikor végre sikerült kijutnom a klubból a táskám rejtekéből előkotortam mobilom s tárcsáztam az egyetlen embert, aki képes lett volna megnyugtatni abban a pillanatban. Pár csengést követvén a vonal megnyílt s meghallottam barátnőm meglepett hangját.

– Regi? Valami baj van? – kérdezte rögtön.

– Öhm azt hiszem egy hatalmas butaságot követtem el! Merre vagy? – Ekkor tűnt fel valójában, hogy nem hallom a bent dübörgő zenét.

– Az most mindegy azonnal ott vagyok! – felelte.

– Rendben itt vagyok bejáratnál!

– Indulok! – mondta miközben cipőjének sarka gyors ütemben kopogott lába alatt.

Úgy tíz perce lehettem kint, de Taylorral még mindig nem találkoztam. Egy részem azért imádkozott, hogy össze ne fussak vele, a másik felem pedig máris gyors kombinálásba kezdett. Vajon keres egyáltalán? És egyáltalán ki volt az a csaj, aki csak úgy ránk nyitott? Ismerte tán és azért nézett rám olyan gyilkos szemekkel? Még mindig a bejáratnál álldogáltam, amikor egy fekete Audi megállt előttem. Ami meglepő volt az egészben az az, hogy az anyósülés felőli ajtó mögül Klaudia tűnt fel.

– Regi Jól vagy? – kérdezte rémült arccal, miközben szemével feltűnő módon esetleges sérülések után kutakodott melyeket persze nem talált meg mivel nem is volt mit.

– Hát te meg kit szedtél már fel? – kérdeztem teljesen megfeledkezve saját gondjaimról. Klau arca hirtelenjében kipirosodott ezt követvén pedig egy sokat sejtető mosoly került arcára.

– Én azt hittem én szedtem fel őt, de mindegy is, nekem ez a felállás is teljesen megfelel, és ha jobban belegondolok egészen hízelgő – szólalt meg hirtelen az autóból előbukkanó Kellan kaján vigyorral arcán. Klau hátra fordult majd egy röpke pillantás váltva az újonnan feltűnő férfivel, boldog mosollyal és csillogó szemekkel tért vissza figyelme hozzám. Előttem le sem tagadhatta volna mennyire levette a lábáról. Nem hibáztattam érte. Ahogyan végigmustráltam Kellant, amint karba tett kézzel, hanyagul a gyönyörű autójának dőlt, lehengerlő tekintetével, mellyel most is minket figyelt, a szája szegletében megbújó csibészes mosollyal, ami minduntalan ott virít arcán minden nő szemében ellenállhatatlanná teszi őt.

– Regi, az előbb olyan ijedt és ideges volt a hangod, mi történt? – tette fel újfent a kérdést.

– Ezt inkább négyszemközt beszélném meg, ha nem gond. Mennünk kéne, hívok egy taxit – mondtam mire ő beleegyezőn bólogatni kezdett. Még mielőtt azonban tárcsázhattam volna a taxi számát, Kellan megragadta a kezem megállítva ezzel tevékenységemben.

– Ne butáskodjatok már! Azt hiszitek, hagyom, hogy taxizzatok, mikor itt vagyok én? – kérdezte komoly ábrázattal, azonban komolysága nem tartott sokáig s ismét kedves ívbe szaladtak ajkai.

– Ugyan nem akarunk feltartani, sem kihasználni a kedvességedet. Hívunk egy taxit és pikk-pakk itt van értünk – mondtuk Klauval nagy egyetértésben, ám úgy tűnt ezzel nem győztük meg őt.

– Nem tartotok fel, kihasználni meg végképp nem. Bár jobban belegondolva nem lenne ellenemre, ha ilyen csinos nőket kéne kiszolgálnom nap, mint nap, mint ti. – Hihetetlen hogy milyen dumával rendelkezik ez a pasi. Képes minden aggasztó gondolatot kiűzni az ember fejéből és megnevettetni bárkit.

– Jézus te tuti nem vagy százas, de ami hihetetlen ebben az egészben, hogy még jól is áll – mondtam nevetve mire vigyora még az előbbinél is hatalmasabb lett, fültől fülig érő.

– Hát ezt örömmel hallom! Hölgyeim állok rendelkezésükre! Kívánságuk számomra parancs! – mondta miközben elegánsan meghajolt előttünk. S bár mindketten vele szemben álltunk tekintetét egyetlen személy kötötte le, mégpedig a mellettem álló Klaudia.

– Hát akkor uram, kérem, vigyen vissza minket a szállodába – mondta Klau aztán beült a hátsó ülésre. Színjátékukat megmosolyogva követtem barátnőmet majd miután Kellan becsukta a mellettem lévő ajtót, átsétált a másik oldalra s beült ő is. A motor hangja felbőgött, majd Kel a gázra taposott.

Mivel már jó késő volt nem volt forgalom, csak egy-két autó volt az utakon. Az út így alig pár percünkbe telt, a visszapillantó tükörben azonban felfedeztem barátném és újdonsült sofőrünk titkon csent pillantásait. Kettejüket nézve ismét eszembe jutott Taylor és a vele váltott csókok, az ölelések. S bár az emlékek felidézése csodálatos érzést keltett bennem a képek végeztével ott maradt az a keserű íz a számban mely emlékeztetett arra, hogy ennek semmi értelme. Hogy nem szabad hiú ábrándokba kergetnem magam, mert a végén én leszek az, aki megsérül. Ezen gondolataim végeztével az autó megállt, s végül a motor is elhalkult. Kellan kiugrott az ajtón s sietősen a mi oldalunkhoz érve kinyitotta előttünk is. Kezét felém nyújtva kisegített majd ezt Klauval is megismételte. Kezük találkozásánál szinte látni véltem a kettejük közt pattogzó szikrákat. Örültem Klau boldogságának. Annak ellenére, hogy a részleteket még nem tudtam, jól láttam rajta mennyire önfeledten képes nevetni. Azonban ahogyan az én esetleges kapcsolatom Taylorral az ő kapcsolata Kellannal sem kecsegtet bíztató előrelátásokkal. S ahogyan magamnak sem úgy neki sem akartam felesleges fájdalmat. Mikor már pár másodperce csendben álldogáltunk a szálloda bejárata előtt úgy döntöttem magukra hagyom őket, hogy kellőmódon elbúcsúzhassanak, jelentsen ez bármit is az ő esetükben.

– Majd bent találkozunk. Köszönöm Kellan, hogy elhoztál minket! Igazán kedves volt tőled! – mondtam.

– Ugyan semmiség, bármikor csak szólj! – felelte azonnal. Búcsúképpen megpusziltam arcán majd magukra hagytam őket. Míg a hallban várakoztam, újra és újra lejátszottam magamban a klubban történteket. A közös táncunkat, ahogyan csípőnk egyszerre ringott a zene ritmusára, s ahogyan össze-összesimultunk közben. Mindig is ilyen vehemens szeretőként gondoltam Taylorra. Furcsa, mert Balázs óta nem igazán voltak komoly kapcsolataim ennek leginkább az az az oka, hogy senki sem volt képes teljes mértékben levenni a lábamról, egészen mostanáig.

– Na, itt is vagyok. – Klau érkezése után egyből a lift felé vettük az irányt és meg sem álltunk a lakosztályunkig. Amikor végre elértünk a szobámba egyenest az ágyamba vetettem magam s a plafont bámulva próbáltam összeszedni kusza gondolataimat melyekkel elmagyarázhatom Klaunak mi is ütött belém alig fél órával ezelőtt.

– Regi megszólalnál végre? Már vagy egy órája próbálom kiszedni belőled mi is történt, hogy miért hívtál fel, de te mindeddig egyetlen szót sem mondtál! Kezdek kiborulni, úgyhogy ki vele!

– Először is ne túlozz nem volt az egy óra! Másodszor pedig hihetetlenül nagy baromságot tettem! – kezdtem, amitől csak még izgatottabb és türelmetlenebb lett. Leült mellém az ágyra miközben ruhája szélét morzsolgatta ujjai közt. Aki ismerte őt az jól tudta ez nyilvánvaló jele annak mennyire információra éhes abban a pillanatban.

– Jól van naaa, akkor fél órát, nem ez a lényeg! Jézusom Regi, az őrületbe akarsz kergetni? Ha most azonnal nem mondod el mi történt, egy szót sem mondok Kellanról! – fenyegetőzött azonnal azonban jól tudtam, hogy képtelen lenne magában tartani a dolgot szóval így is úgyis meg tudnám. Az én dolgom sem tűrt további halasztást, megkellet beszélnem valakivel és mást el sem tudtam volna képzelni erre a posztra, mint őt.

– Miután te és Kel eltűntetek mi ott maradtunk a táncparketten és tovább táncoltunk. – A történtek megelevenedtek előttem miközben meséltem.

– Huhh ki gondolta volna, hogy táncoltatok… – csipkelődött újfent.

– Nagyon vicces vagy, de ha láttad volna azt, ahogyan tettük… A vele való tánc egészen más volt, mint mikor például Bennel táncolok. Mikor tánc közben hozzám ért azt hittem érintései nyomán menten öngyulladást kapok! Aztán megfordultam majd hirtelen megcsókolt. – Utolsó szavamat követve néhány másodperc síri csend követezett, majd Klau fülsüketítő sikolya törte meg ezt a némaságot.

– Jesszusom, ez tényleg hihetetlen! Te és A Taylor Lautner! Felfogod, hogy róla álmodoztunk tizenhat, tizenhét évesen? – tette fel azt a kérdést mely már az én fejemben is megfogalmazódott pár órával ezelőtt.

– Szerinted? Na de itt még nem volt vége a dolgoknak. A csók után, ami megjegyezném a legjobb csók volt, amit életemben tapasztaltam, Taylor egyszer csak megragadta akarom majd kivezetett a parketten táncoló tömegből. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, de elhiszed, ha azt mondom nem is érdekelt igazán? – heves bólogatással jelezte igen, megérti mit is próbálok éreztetni vele – Végül a zene egyre halkabbá vált, egészen addig, míg be nem értünk egy külön terembe ahol végül teljesen elcsendesült. Minden bizonnyal egy VIP terem lehetett. Elég gyér volt a benti világítás csupán a kék Led lámpák csentek némi fényt a hely számmára. Míg én ámultam és bámultam az ajtó becsukódott mögöttem. Taylor kezeit a derekamra simítva közeledett ismét felém. Gondolhatod milyen meglepetést okozott, amikor hirtelen megéreztem azokat a puha ajkakat a nyakamon. Szó szerint kirázott a hideg, de abban a bizonyos jó értelemben persze.

– Mindig is tudtam, hogy egy igazi férfi! – fejtette ki véleményét, miközben fülig érő vigyorral az arcán lelkendezett a hallottak miatt. Jót nevettünk mindketten ezen, azonban amikor meghallottuk az ajtó csukódását azonnal elhallgattunk. – Ki lehetett az? – kérdezte rögtön.

– Fogalmam sincs – feleltem –, nincs itt senki, Szandiék még biztosan a klubban vannak. Biztos bezártad az ajtót és nem csak a huzat csapta be az imént? – kérdeztem.

– Igen tuti, hogy bezártam! Vagy nem? – bizonytalanodott el rögvest. Hát igen, Klau rövidtávú memóriája sosem volt az igazi, amiért persze meg is kapta a magáét a középiskolában. – Jajj, mindegy inkább mond mi volt még? – sürgetett újfent.

– Hát enyhén fogalmazva egymásnak estünk. – Klaudia szemei kikerekedtek a döbbenettől majd ezt az ábrázatot egy újabb hatalmas mosoly váltotta fel, mely már félő volt rá sem fér az arcára. – Ne nézz így rám! – róttam meg, mert már jól tudtam milyen képek jelentek meg abban a mocskos fantáziával megáldott fejében.

– Nem értem miről beszélsz! – tettette az ártatlant, miközben jól tudta mire gondolok.

– Ugyan ne nézz már hülyének! Ismerlek több mint hét éve, úgyhogy ne akard letagadni, hogy milyen gondolataid támadtak az imént!

– Jó hát, ha ennyire tudod, akkor azt is elmondhatnád, hogy jól gondolom-e! – mondta miközben meg-megvonogatta szemöldökét.

– Abban az esetben, ha arról fantáziálgatsz, hogy lefeküdtünk egymással, akkor ki kell ábrándítsalak ugyanis nem történt meg… – Jól láthatóan csalódott lett ettől az információtól, ami részben vicces részben pedig felkavaró volt. Felkavaró, mert így ismét eszembe jutott az az érzés mely akkor oly erősen tombolt bennem, s aminek kénytelen voltam megálljt parancsolni bármennyire is az ellenkezőjét akartam.

– A fenébe! – adott immáron hangot is véleményének.

– Bár nem kellett volna sok ahhoz, hogy eljussunk arra a pontra. Már az egyik bőrülőn feküdtem, ő pedig felettem, amikor hirtelen benyitott egy szöszi nő meg két pasi. Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban kitisztult az agyam és még mielőtt bárki is mondhatott volna valamit felálltam és eljöttem. Hallottam amint Taylor a nevemet kiáltja, de képtelen voltam megfordulni és a szemébe nézni azok után, ami történt. Amint kiértem a klubból hívtalak és most pedig itt vagyunk – fejeztem be végül az élménybeszámolót. Klau pár percig csendben emésztette a hallottakat majd elterülve az ágyon csak ennyit mondott:

– Huhh ez az éjszaka, fergeteges volt!

– Az – értettem vele egyet.

– És akkor most mi lesz? Kerülni fogod őt? – kérdezte.

– Fogalmam sincs mit kéne tennem. Az sem biztos, hogy ezek után egyáltalán keresni fog-e még. Kitudja, mit gondolhat most rólam…

– Mit, mit? Azt, hogy végre találkozott egy igazi belevaló csajjal, aki nem csak a bankszámlájára és a hírnévre utazik, mint sokan mások, akik körül veszik őt! – Tudtam, hogy igaza van a kétségeim mégsem múltak el.

– Akkor mit tegyek? – kértem ki tanácsát.

– Egyelőre semmit! Várd meg, hogy ő jelentkezzen. Gondolom, megszokta már, hogy rohannak, utána a nők, neked éppen ezért kell az ellenkezőjét tenned! Ezzel is kifejezed azt, hogy te más vagy, mint a többi. És ha keresni fog az azt jelenti, hogy megcsípted a pasit! – örvendezett végül ismét. Ezek után inkább hanyagoltuk a Taylor témát és elővettük a Kellan projektet.

– Na de most mesélj mi volt Kellannal, hova tűntetek el? És ami még fontosabb mit csináltatok? – Belőlem is előbújt fantázia dús énem, ami néha-néha egész különös szituációkba tudott keverni életem során.

– Hát az úgy volt, hogy…

(Két nappal később)

A döntőbe jutásunk és a Taylorral való összegabalyodásom óta eltelt már két nap, a próbák ezerrel folynak, de Taylor még azóta sem jelentkezett. Klaudia próbált nyugtatgatni, úgyszólván biztosan elfoglalt, hiszen egy híres színészről van szó, azonban én úgy éreztem nem erről van szó. Kellan és Klau azóta találkoztak már és úgy tűnt barátságuk jól alakul. Mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy Kellannál érdeklődjem barátja felől, rá kellett jönnöm, hogy még ő sem tudja, merre lehet. Igazán lehangoló információ volt ez számomra és a próbákon nyújtott teljesítményemre sem volt éppen kedvező hatással. A Ben által kitalált koreográfia kétségkívül remek lett, a zene és a mozdulatok is kiváló munkára vallanak azonban képtelen voltam másra koncentrálni. Épp ez volt az, amit nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmem a célomról, amiért idejöttem. Figyelmetlenségem miatt volt pár kisebb-nagyobb összezördülésem Bennel, aminek Viki persze nagyon is örült, azonban most még ezen sem tudtam különösebben izgatni magam. Nem érdekelt. Egy idő után azon kaptam magam, hogy minden percben az órámat vagy a telefonomat kémlelem nem fogadott hívás vagy üzenet miatt. Megelégelve ezt az állapotot a délutáni próba után a szobámba zárkóztam majd egy nyugtató zuhanyt vettem s megpróbáltam elűzni a Taylorral kapcsolatos gondolataimat, kisebb nagyobb sikerrel.

Még mindig a kádban áztattam magam, amikor csengetést hallottam az ajtó felől. Kiszálltam hát a pihentető habok közül s egy törülközőt tekerve testem köré, ajtót nyitottam.

Kellan és Klau történetét lehetőségetek van megtudni egy külön novella formájában, amely mindenképpen,elkészül, ugyanis a legjobb barátnőm Klaudia kérésére történik majd meg. A kérdés az, hogy ha szeretnétek ti is elolvasni, akkor szavazzatok az oldal tetején található közvélemény kutatásban!

Breaking Dawn - Hajnalhasadás Élménybeszámoló

Breaking Dawn – Hajnalhasadás

Élménybeszámoló

Kezdeném azzal, hogy nincs olyan dolog, amit ennél jobban vártam volna az elmúlt egy évben! Minden nap ezen járt az eszem, és mint egy kislány a bababoltban örültem a hírnek miszerint végre megvásárolhatom a jegyet, a jegyet mely a legcsodásabb élménnyel fog megajándékozni! Az elvárásaim hatalmasak voltak a filmmel szemben ezt nem tagadom, azonban mikor az utolsó képkockák is leperegtem előttem egyetlen szó harsogott a fejemben MÉÉÉÉGGG!

Na de haladjunk szépen sorjában!

SPOILER VESZÉLY! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

A torkomban dobogó szívvel ültem le a helyemre s néztem végig a film előtti előzeteseket. Aztán végre elérkezett a várva várt pillanat s a vászon vérvörös színbe burkolózott a közepén megjelenő Breaking Dawn – Hajnalhasadás felirattal. Aztán hirtelen minden kék lett megérkeztünk La Pushba. Az eső szokás szerint szakadt, majd kinyílt a piros házikó ajtaja s kilépett rajta a megmásíthatatlan és utánozhatatlan Jacob Black, kezében Bella és Edward esküvői meghívójával. Imádtam ezt a jelenetet, ahogy dühtől fortyogva rohanni kezd, pólóját ledobva magáról majd kirobban belőle a már oly jól ismert és csodált hatalmas, rozsdabarna farkas.

Rengeteg vicces jelenet volt, ezek között is az a bizonyos esküvő előtti utolsó éjjel, amikor Edward legénybúcsújára készül két testvérével Jasperrel és Emmettel. Az ezt követő álom mely nem másé volt, mint Belláé eléggé morbiddá sikerült s épp ez volt az, ami élvezetessé tette. Egy esküvő melyen minden hófehérben pompázik, s vörös rózsaszirmok hullnak a magasból. A Bellán látható ruha eszméletlen szép volt, nekem legalábbis nagyon tetszett. Ez az álom aztán persze rémálommá vált, de hogy miért ezt már nem árulom el! A következő, ami nagyon tetszett az, amikor végre elkezdődött az igazi esküvői ceremónia s láthattam Bellát teljes pompájában. A haja és a sminkje tökéletes volt semmi csicsa és miegymás, pont az, amit elképzeltem! Az a rész, míg Bella és édesapja, Charlie arra vártak, hogy megszólaljon a nászinduló iszonyat élethűre és valóságosra sikerült. Olyan volt mintha Kristen valóban saját esküvőjén lenne s az ekkor természetes idegesség jól látható volt arcán, ahogy mély levegőket véve próbált megnyugodni. Az esküvői ruhája bevallom nekem túlontúl egyszerű volt, ami viszont nagyon is tetszett az a ruha hátsó része, a hátán lévő kivágás. A partiról is mondanék néhány szót. A beszédek igazán viccesre sikeredtek, legfőképpen Charlie és Emmett beszéde tetszett, majd ha megnézitek, rájöttök miért is mondom ezt. Amit itt hiányoltam az nem más volt, mint a táncok. A könyvben ugye a mennyasszony mindenkivel táncol, Carlisle, Emmett, Jasper, Charlie, de itt csupán egyetlen „táncot” láthattunk Belláét és Edwardét, amit én nem is igazán neveznék annak.

Jajjj és végre eljött az a jelenet, amit olyannyira vártam! Edward és Bella a ház mögötti részhez sétáltak egészen közel az erdő fáinak takarásába. És akkor a fák közül kilépett Jacob, fehér hosszú ujjú ingjében s sötét nadrágjában. Leírhatatlan volt az érzés, ami ekkor végbe ment rajtam. Szívdöglesztő látványt nyújtott a bőre és a fehér ing közti kontraszt. A borostás arca csak még férfiasabbá és vonzóbbá tette őt a szememben. A találkozásuk, ahogyan Bella a nyakába ugrott örömében, nagyon megindítóra sikerült. A táncuk is tetszett, ahogy párszor a magasba emelve Bellát megforgatta őt. Na de ez a boldogság sem tartott sokáig s végül Jacob feldúltan távozott az ünnepségről. Jöttek a búcsúzkodások, Bella és Edward már indulásra készen, átöltözve fogadták a jó kívánságokat és miegyebeket. Az ekkor Bellán lévő ruha nagyon jó volt, és jól is állt neki, ahogyan a cipő is. A Charlie-s búcsú kissé szívfacsaróra sikeredett, de ennek minden bizonnyal ez is volt a célja. Még egy pont volt, ami számomra és Bella számára is szívfájdító volt, mégpedig az erdőből hallható fájdalmas farkasüvöltés.

Következzék a nászút!

A helyszín fantasztikus volt! Nem is tudtam volna ennél megfelelőbb helyet elképzelni! A ház csodálatos volt, a hálószoba kellőképpen romantikus és meghitt érzést keltett bennem. Az pedig, hogy egyenest az óceánra nézett, hát leírhatatlan! A nászéjszaka annak ellenére, hogy csak 12-es besorolású volt kellőképpen el lett találva. Nem volt túl kevés sem túl sok, pont megfelelő. Igazán romantikus, érzéki jelenet volt. A hosszú-hosszú ideje tartó várakozás már mindkettejük arcán látható volt és ez tetszett nekem. Eljött a reggel s bár ekkor még kevésnek bizonyult számomra a meghitt perceket vetítő idő, de amikor Bella emlékein keresztül láthattuk a folytatást kiengesztelődtem. Nem maradt el az ez utáni kisebb vita sem az újdonsült házaspár között, ami persze a Bellán ejtett foltok miatt alakult ki. Jöttek a különböző női praktikák, amik Edward elcsábítása érdekében történtek. A fehérneműk egytől egyig tetszettek és itt megjegyezném, az öcsém (16), aki egyébként nem tartja szép nőnek Kristent a film végeztével elárulta ez volt az a pillanat, amikor beleszeretett hősnőnkbe! Edward reakcióin nem csak én, de az egész mozi jót nevetett, vicces volt. Persze mind tudjuk ez az ellenállás nem tartott túl sokáig s végül beadta derekát. Hogy erről is mondjak némi negatívumot, volt egy dolog, amit nagyon hiányoltam, mert úgy gondolom az a könyvben is egy igazán fontos rész volt, mégpedig az a bizonyos álom, arról a gyönyörű bronzhajú, zöld szemű kisfiúról.

Eljött a pillanat mikor fény derül Bella terhességére. Rob ügyesesen eljátszotta lesokkolt vámpírt, s ahogyan vámpír gyorsasággal összepakolta a cuccokat még jobban alátámasztotta kétségbeesését. Nekem nagyon tetszett az, amikor a visszautazás alatt Bella és Edward szótlanul ülnek egymás mellett az autóban. Ez által látszott az a kimondatlan feszültség kettejük között. Mert míg Edward azért aggódott, hogy minél előbb kivehessék a Bella életét kockáztató „izét” addig Bella minden áron megakara védeni kettejük szerelmének gyümölcsét, a kis Edward Jacobot.

És igen újra feltűnt Jacob, s amint megtudja a mesét, amit Cullenék és Bella hitettek el Charlie-val eszét vesztve rohan a Cullen birtokra, bosszút állni tettükért. Bevallom, ez a jelentek kissé gyér volt, mármint a könyvben olyan jól le van írva az, ahogyan fortyog magában, ahogyan eltervezi kivel és milyen sorrendben kell végeznie ahhoz, hogy minél tovább életben maradhasson, természetesen azért, hogy a lehető legkevesebb Cullen maradjon életben. Persze ez mit sem von le Taylor színészi munkájának tökéletességéből, mert abban nem volt hiba! A pillanat, amikor tudatosul benne Bella él, jól látható meglepettséget tükröz Jacob arcán. Amikor látni véltem a már jócskán terhes Bellát elborzadtam, pedig itt még a későbbiekhez képest jól nézett ki.

Jöjjön egy újabb negatívum, amit most az Edward-Jacob párbeszédre terjesztenék ki. Ez a rész nem lett elég könyv hű. Nekem nem jött át az a szenvedés és gyötrelem, amit Edward érez a könyvben. Nem volt meg az a párbeszéd, ami ezt érzékeltette volna. Szerintem pont az volt benne a lényeg, hogy képes lenne akár félreállni az útból és elviselni azt, hogy Jacobé legyen Bella, ha az azt jelenti, hogy életben marad. De itt semmi ilyesmi nem volt! Ezt nagyon sajnáltam. Ismét megjegyezném ez nem Rob színészi képességeit vonja kétségbe, a forgatókönyvet lehetett volna kicsit másképpen alakítani!

Miután Jacob megpróbálta lebeszélni Bellát az öngyilkos küldetéséről – s persze mind tudjuk, hogy nem járt sikerrel – ismét feldúltan távozott a villából. Ekkor következett egy újabb nagyon szupi rész. Jacob farkas alakban rótta az erdőt s mindeközben minden emléke újra és újra lejátszódott fejében, amit ez által a falka többi tagjai is láttak. Minden farkas egytől egyik gyönyörű volt a legszebb mégis Jacob és Sam, legalábbis nekem ők tetszenek leginkább farkasként. A hallottak és látottak alapján Sam úgy dönt, a szerződés immáron nem létezik tovább s meg akarja támadni az ellenséget, tetteik miatt. Ekkor azonban fordul a kocka és Jacob lesz az, aki ellenkezik az ötlet és ez által Sam parancsa ellen. Nem ő az egyedüli, Seth egyetért Jacobbal, hiszen ő igazán megkedvelte Cullenéket s leginkább Edwardot. Sam alfa hangjának azonban egyikőjük sem volt képes ellenállni, így meghunyászkodva hallgatták parancsait. Kivéve Jacob, ő küzdött a nyomás ellen mely megpróbálta megtörni akaratát s végül ez sikerült is neki. Beismerve végre, hogy ő Ephraim Black leszármazottja, aki nem arra született, hogy mások parancsait kövesse, kivált a falkából. Tehát ez a részlet is remek volt, mind a látványban, mint minden másban. A farkasok közti kommunikáció is remekül meg lett oldva.

Az idő telt Bella pedig egyre ramatyabbul nézett ki. Jacobhoz időközben csatlakozott Seth és Leah is. Az idő haladtával Bella egyre soványabb és betegebb lett. Láthattunk egy vizsgálatot is, amit a Carlisle irodájában berendezett vizsgálóban végeztek el. Ekkor világosították fel Bellát, miszerint ha ez így folytatódik, még az előtt megáll a szíve, hogy megszülhetné a babát. Bella jól láthatóan megrémült ettől, de még mindig az az egy volt fontos számára, hogy a baba életben maradjon. Ekkor jött el a következő kedvenc részem. Edward kirohanása. Pontosan azért nyerte el ennyire a tetszésemet, mert még sosem láthattuk ilyen módon viselkedni őt, főleg nem Bellával szemben. Bella ennek ellenére is hajthatatlan volt. Az ezután következő jelenet igazán kiverte nálam a biztosítékot és mégis imádtam, pont az miatt, mert ennyire visszataszító és megdöbbentő volt. Rosalie és Bella éppen a fürdőszobában voltak, Rose Bella fürdővizét készítette amikor Bells a tükörhöz lépett majd a köntösétől megszabadítva felsőtestét láthattuk a kiálló csontokat, melyeket már csak a bőr fedett. Drámai pillanat volt ez számomra.

Miután Jacob belső monológja segítségével rájöttek talán a babának sokkalta inkább vérre, mint emberi táplálékra van szüksége láthattuk amint Bella egy egész pohárnyi vörös folyadékot fogyaszt el szívószál segítségével. Ennek hatására valamivel jobban érezte magát.

Egy újabb mókás rész volt az, amikor a baba neveiről beszélgettek. Bella már tudta, ha fia lesz E. J. (Edward Jacob) –ként fogja elnevezni, ha lány, akkor pedig Renesmee (Renee + Esme) –ként. Jacob számára mindkettő abszurd volt, amit mimikája segítségével igazán mókásan kis is fejezett.

Elérkeztünk a szülés pillanatához, ami igazán drámai hatásokkal tűzdelt lett. Amikor Bella gerince eltörik és a padló felé zuhan. Ahogyan az ö szemén keresztül láthattuk a körülötte sündörgő, rohangálókat, akik próbáltak segíteni neki. A vérfagyasztó sikolyok melyek elhagyták száját, s az arcán látható fájdalom fantasztikus volt. Ahogyan azt előre mondták a szülés morbid és igazán véres jelenet lett. Ahogy Edward küzd szerelme életéért.

S végre megpillanthatjuk a babát! Bella még ezután pár pillanat erejéig magánál van, és aztán, bumm, képszakadás. Végül a baba Rosalie-hoz kerül, a két férfi pedig minden erejével azon van, hogy életben tartsa szívüknek elrablóját, Bellát. Én, aki jól tudom mi lesz a vége s tisztában vagyok azzal, hogy semmi baja nem esik, halálra izgultan vártam mi történik ezek után. Ismét meg kell, dicsérjem Kristent, mert remekül alakította a hallottat. Ahogyan Edward próbálta megmenteni őt, és megannyi sebet ejtett szerelmén, hogy ezzel is elősegítse az átváltozást, ahogyan könyörgött neki, hogy ne hagyja el… Ez volt az a pillanat, amikor majdhogy elsírtam magam. Mikor Jacob összetörve hátrált a mozdulatlan test mellől a szívem szakadt meg érte! Amikor kiment a ház elé és sírva rogyott a földre, jajj hát kivoltam! Úgy megvigasztaltam volna. Ügyes alakítás volt! Grat Taylor! Aztán testtartása megváltozott, tudjátok az a bizonyos „Ezért megöllek” kifejezés ült ki az arcára. Felpattant majd egyenest a nappaliba ment, ahol meglátta a kandallóval szemben ülő Rosalie-t, karjában a kis Renesmee-vel. Hagy jegyezzem meg, hogy míg a szülés pillanatában látott baba egy valódi csöppség volt, az ekkor már Rose-nál lévő egy számítógépes kreálmány, ami nem nyerte el a tetszésemet. Bevallom a bevésődéses jelenettel szemben voltak a legnagyobb elvárásaim, mert számomra az egy igazán fontos és kedvelt rész volt a könyvben. Féltem, hogy nem lesz eléggé átható és érezhető az, ami akkor végbe megy farkasunkban. DE sikerült! Rohadt jó lett és nagyon ügyes volt Taylor! Emlékszem olvastam egy interjút még a film előtt, amiben a bevésődésről volt szó. Akkor Taylor úgy nyilatkozott ettől félt ő is a legjobban mert csak annyit mondtak neki : „Nézd azt az x-et a falon és vésődj be!”Hát ő megtette és nem is akárhogyan! Ejtenék néhány szót az imprinting alatt látható hölgyeményről. A kis McKennzie gyönyörű kislány, remek választás, azonban amikor láthattuk a már felnőtt Renesmee-t hát enyhén fogalmazva nem valami szép.

Lassan a végére érünk a bevésődés után megérkeztek a farkasok. Megtámadták Cullenéket és egy eléggé szoros harc alakult ki köztük és kedvenc vámpírjaink között. Aztán megjelent Taylor ember alakjában s megállásra utasította őket. Az előzetesben is hallhatjuk, amint elhangzik ez a bizonyos mondat: „If you kill her, you kill me!” (Ha őt megölöd, engem ölsz meg!) Én akkoriban teljesen biztos voltam abban, hogy ezt majd Bellára fogja érteni, de nem! Hiszen Bella többé nem jelentett neki többet jó barátnál, az, aki innentől fogva a földhöz kötötte őt Nessie volt. Ekkor még Edwardon kívül senki nem értette miről beszél, azonban amikor Sam megtámadja Jacobot és ő ennek hatására átlényegül, a másik alfa számára is világossá válik, már nem tehet semmit. Hiszen ahogyan azt Edward is elmondja, a többieknek egyikőjük sem bánthatja a másik lenyomatát, tehát a lánya most már biztonságban van. Ez is egy nagyon jó rész volt.

A végén láthatjuk, amint Bella ott fekszik az orvosi ágyon, ahogyan átöltöztetik, megfésülik őt. Mindeközben ő teljesen mozdulatlan mintha aludna. Belül azonban szenved, úgy érzi mintha élve máglyára vetnék és égetnék el testét. A rendező és az ezért felelős emberek nagyon jól megoldották, hogy még ezt is módunkban álljon látni. Nyomon kísértük, ahogyan a méreg végig halad testén és gyógyítja meg sebeit. Ahogyan egyre szebb és szebb lesz. Hallhatjuk, ahogyan gyenge szíve küzd az életben maradásért, azonban végül ezt a szervét is eléri a méreg. Egy utolsó hangos dobbanás és vége! Az átváltozás befejeződött! A szemünk elé tárul egy új és gyönyörű Bella! A kamera ráfókuszál, majd kinyitja vörösen izzó szemeit!

Hát ez lenne az én véleményem erről a filmről! Felsorolhatnám az összes jelzőt, ami tökéletességét jellemezné, de nem teszem, nézzétek meg ti is és rájöttök mik is ezek a szavak!

Ezúttal is szeretnék gratulálni Kristennek, Robnak és Taylornak remek munkájukért, mert higgyétek el, megérdemlik! Köszönöm nekik, hogy ilyen szép pillanatokat szereztek nekem!

Már nagyon várom a második részét bár bevallom az izgatottság mellett némi félelem is lakozik bennem. Azzal a résszel végleg lezárul a saga és nem lesz több izgatott várakozással töltött év…

Ha valaki esetleg nem ért egyet az itt leírt véleményemmel az nyugodtan írja meg nekem!

Puszillak titeket Tw fanok!

U.i.: Aki megnézi, a filmet ne hagyja el a termet a stáblista megjelenésekor! Mert van még tovább is!