Bár tudom sokat kellett várni és a szavazás sem ennek a blognak a javára döntött, mégis úgy döntöttem, hogy nem hagylak titeket cserben és hoztam nektek egy kis frisset. Szóval jó olvasást!
Puszi Bee
JAH ÉS REGI RUHÁJÁRÓL MEGTALÁLHATÓ EGY KÉP AZ ANNAK MEGFELELŐ HELYEN (OLDAL TETEJE)
Kellan, Taylor és Regi?
Még félálomban voltam, és bár valószínűleg iszonyat drága volt az a kanapé, amin az éjszakámat töltöttem, mégis úgy éreztem mintha egy úthenger mászott volna keresztül rajtam az éjjel folyamán. Már épp arra a következtetésre jutottam, hogy ideje volna feltápászkodnom, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, majd pillanatokon belül megjelent egy magas és hihetetlenül izmos, szőke kék szemű pasi. Összetéveszthetetlen mosollyal az arcán állt meg az ajtófélfánál, miközben tekintetét köztem és a tőlem alig pár centire fekvő Taylor között váltogatta.
Hello, hello! Úgy látom Isten kitagadta az angyalokat a mennyből, és ide pottyantotta a legszebbet. - pont olyan amilyennek anno elképzeltem. A bókja hallatán, bár nem igazán jellemző rám az ilyesfajta reakció, de fülig vörösödtem.
Köszönöm. - mondtam, már kicsit magabiztosabban.
Egyébként Kellan Lutz vagyok. – mutatkozott be miközben a kaján vigyora ott virított az arcán, aminek hatására az arca két oldalán két apró gödröcske jelent meg.
Azt hiszem nem lesz meglepő számodra, ha azt mondom, hogy tudom ki vagy. – mondtam, miközben végre sikerült kicsit felszabadultabbá válnom.
Valahogy sejtettem, de megtudhatom én is esetleg a te neved? – kérdezte, miközben egyre közelebb lépkedett.
Kiss Regina vagyok. – a nevem hallatán láttam az arcán, hogy azon töpreng vajon honnan is származhatom, de mivel valószínűleg sosem jött volna rá, így gondoltam megkönnyítem a dolgát.
Magyarországról jöttem.
Kösz valószínűleg sosem találtam volna ki. – mondta kedvesen mosolyogva.
Nem gond, igazából szerintem nagyon kevesen ismerik azt az országot.
Hallottam már róla, még emlékszem, hogy Rob is mesélt róla, amikor ott forgatott, de azt egy szóval sem említette, hogy a magyar lányok ilyen jó csajok. – már megint bevetette a „Kellan Lutz vagyok, és minden nőt leveszek a lábáról” pillantást és minden bizonnyal ez tényleg így van. Miközben szemét végig futatta rajtam, eszembe jutott, hogy milyen látványban is lehet része. El is felejtettem, hogy még mindig egy szál ingben ücsörgök. Biztosra vettem, hogy már százféleképpen elképzelte mit is kereshetek itt és az, hogy épp Taylor ingjében parádézok, nem éppen jelenti az ellenkezőjét.
Ha nem bánod én elmennék felöltözni. – mondtam miközben kelletlenül, de felálltam a kanapéról. Kellan nem szólt egyetlen szót sem, csak egy aprót biccentett. Nekem sem kellett több azonnal elindultam a fürdő irányába, de mindvégig éreztem magamon a fürkésző pillantásokat.
Annyira zavarban voltam, mint talán még soha. Itt vagyok egy gyönyörű lakásban, két férfival, mi az, hogy férfival, két félistennel. Amilyen gyorsan tudtam magamra kaptam a saját ruhámat, majd a cipőt. A tükörbe nézve, szerencsére nem kellett elborzadnom a látványomtól, így egy gyors arcmosás után és némi fésülködést követve, úgy döntöttem ideje visszamennem a nappaliba. Mire azonban vissza értem, Taylor már javában fent volt és Kellannal karöltve épp jót nevettek valamin. Nagyon mertem remélni, hogy nem én vagyok a vicc tárgya, mert azt nem valószínű, hogy elbírtam volna viselni. Ha akartam volna sem tudtam volna észrevétlenül eltűnni, hiszen a cipőm enyhe kopogása elárulta, hogy már a közelben vagyok, így mindketten egyszerre kapták fejüket az irányomba, mire persze rögtön vörösödni kezdtem. Mivel mást nem is igazán tehettem volna megindultam feléjük, kezemben az elmúlt éjjel viselt inggel, majd mikor végül visszaérkeztem a kiindulási ponthoz kezem Taylor felé nyújtva átadtam neki a ruhadarabot.
Köszönöm, szépen! – mondtam, mire ő egy hihetetlen mosoly kíséretében ennyit mondott.
Ugyan nincs mit megköszönni. Gyere, ülj le közénk. – és bár iszonyat zavarban voltam, úgy tettem, ahogy kért, de megszólalni nem igazán tudtam. Én, aki mindig tudja, mit kell mondania és mindig van is mit, most ott ültem a két pasi között egyetlen mukkanás nélkül.
Kérsz valamit reggelire? Már hívtam a portást, hogy küldjön fel némi kaját. – mondta, miközben még mindig ott ült a kanapén, meztelen felsőtesttel. Minden erőmmel azon voltam, hogy levegyem róla a szemem, de egyszerűen mágnesként vonzotta a pillantásomat. A gyönyörű bronzbarna bőr, mely alatt megannyi tökéletesen kidolgozott izom réteg húzódott. A karján, ahol minden egyes mozdulatánál meg-megfeszültek a duzzadó és erőteljes kötegek. A hasfala mellyen minden tökéletes kocka kirajzolódott és olyan kísértést jelentett számomra, ami elmondhatatlan. Mintha folyamatosan azt súgta volna nekem, hogy „érints meg, simíts végig rajtam” és bár ez eszement badarság, mégis így történt. Végül az ajtón lévő csengő volt az, ami megmentett a még nagyobb kínoktól. Taylor felállt, majd az ajtóhoz sétálva kinyitotta azt.
Mindaddig még vissza nem tért, én kettesben maradtam a rólam a szemét le nem vevő Kellannal. Mikor tekintetünk találkozott, megint kaján vigyorra húzódtak ajkai, amitől akaratlanul is, de én is elmosolyodtam.
Tudod, az előző szerelésedben is jól festettél, de azt hiszem, ez a ruha sokkal inkább passzol rád! – a ruha, amiben voltam, egy fehér, pántos mini volt. Ami feldobta az, az ezüstszínben pompázó pántja, ami egészen a hátam közepéig lefolyt.
Bár minden szava igaz, mégse dőlj be neki, és különben is szerintem igenis jól állt neked az ingem… talán még azt is kimerem jelenteni, hogy jobban, mint nekem! – bár a mosolya most is a füléig ért a huncutság letörölhetetlen fénye ott ragyogott a gyönyörű mély barna szemeiben, melyekkel engem és csak is engem nézett.
Hát.. khm.. köszönöm. – mondtam. Miközben megreggeliztünk meséltem nekik magamról és persze ők sem voltak rest, ha a feltettem a saját kérdéseimet. Mint ahogy azt mindig is gondoltam mindketten nagyon jó fejek, szórakoztatóak és amint azt mindenki láthatta a legsármosabbak egyikei. Azonban amikor a tekintetem a nappaliban lévő órára siklott, az éppen a számban lévő falat majdnem a torkomon akadt.
Regi minden rendben? – kérdezte Taylor.
Ben ki fog nyírni! – mondtam, persze ők egy szavamat sem értették.
A tánctanárunk, akivel az este láttál táncolni a klubban. Öt perc múlva kezdődik a próba és én még itt vagyok. - hadartam egyetlen szuszra miközben gyorsan felkaptam a táskámat, azonban még mielőtt köszönés nélkül kirohantam volna a lakásból, egy kedves arca puszival elköszöntem az időközben felpattanó Kellan-tól, amin nem csak ő, de én magam is meglepődtem. Nos, Taylorral szemben már nem voltam ilyen bátor, nem igazán tudtam, hogy megtegyem e, ő valahogy egészem más volt számomra. Azonban még mielőtt bármit is tettem volna, azon kaptam magam, hogy az én nagy morfondírozásom közepette, Taylor már majdhogynem felöltözve állt előttem, csupán egy póló hiányzott róla, ami ott függött a kezén. Nem egészen értettem, hogy ő neki meg ugyan hova ez a nagy sietség, mindaddig míg Kellan meg nem szólalt.
Hé, engem meg itt hagynátok egyedül? Hát lenne szívetek… ejjj! –
Mi, jajj ne fáradozzatok miattam, hívok egy taxit, és hipp-hopp, ott leszek. – ha nem éppen arról lett volna szó, hogy öt percem van a kivégzésemig, akkor valószínűleg a mennyben jártam volna a gondolattól, hogy ennyire kedvesek és segítőkészek, de most sajnos egyetlen kép lebegett a szemem előtt, mégpedig Ben vörösen izzó és kéményként füstölgő feje.
Ez szót, se elviszlek, azt hiszem az én autóm gyorsabban oda ér majd, mint a taxisé. Szóval gyerünk, induljunk meg a lift felé. – mondta ellenkezést nem tűrő ábrázattal Taylor, és hát hogyan is mondhattam volna nemet ezeknek a szemeknek?
Jól van, hát persze engem aztán észre sem kell venni, pedig azt hittem elég nagyra nőttem már, ahhoz, hogy láthatatlanná váljak az emberek számára, na de ti, ti aztán most… most… - valószínűleg kereste a megfelelő szót ebbe az igencsak girbegurba mondatba, de még mielőtt túlságosan is belemerült volna, Taylor megmentette őt.
Héé te hatalmasra nőt brumi maci, indulj már el, mert Regi még a végén miattad fog elkésni! – nem bírtam ki és még jóindulattal sem nevezhető halknak az a kacagás, ami kicsúszott a számon ennek hallatán.
Iszonyat vicces vagy, drága barátom, na de mind tudjuk, hogy a csajok megvesznek ezért a Brumi maciért, ahogy te neveztél! Ugye Regina? – és megint az a nézés, én meg azt hittem még a nyálam is félre nyelem megilletődöttségemben, amit a kérdése okozott számomra.
Hát, persze Kellan, a nők manapság nem Istenhez vagy a Buddhához, esetleg Allah- hoz, imádkoznak hanem Kellan Lutz-hoz. – Látszólag Taylor jót mulatott ezen, és ami igazán imponáló volt számomra, hogy bár a válaszom cseppet sem komoly felelet volt, sőt némi irónia és gúny is megbújt benne, Kellan mégis fülig érő vigyorral jutalmazta.
Ámen! – mondta, miközben a lift ajtaja kinyílt mi pedig szélsebesen vágtattunk el egészen Taylor autójáig. Pillanatokon belül úton voltunk és nem telt bele öt percbe és már a hotel parkolójában voltunk. Amint a motor leállt szélsebesen ugrottam ki az autóból, de még mielőtt elrohantam volna…
Köszönöm, srácok nagyon kedvesek vagytok, remélem lesz még alkalmunk találkozni! – és meg sem vártam a válasz reakciót futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Be a kapun, át az aulán, be a liftbe, fel a 12. emeletre, ki a liftből, el a folyosó végéig, ott be a szobánkba, ami csoda, de kinyílt, majd egy gyors átöltözés és irány a próbaterem. Amikor benyitottam, mindenki felém kapta a tekintetét, de egyiküké sem volt olyan perzselő, mint Ben-é. Persze nem repesett az örömtől, és miután megkaptam jogos leteremtésemet, beálltam a helyemre és kezdetét vette a próba.
Már javában benne voltunk a koreográfia tökéletesítésében, amikor az ajtón hangos kopogtatás, majd kinyílt az ajtó és két nagyon is ismerős arc tűnt fel mögötte.