Beígért Kellan-Klau novella

Sziasztok, Drágáim!

Tudom sokáig tartott és sajnálom is de kisebb írói válságba kerültem. A lényeg hogy ma végre elkészültem a Kellan Klau novellámmal, amit barátnőm Klau kérésére írtam meg. Remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket és meg is írjátok nekem a gondolataitokat, ha jó, ha rossz.

A novellát ide kattintva olvashatjátok el:

A Central Park mélyén

Jó olvasást!

Puszi

Bee

Boldog Karácsonyt!

Minden olvasómnak ezennel szeretnék NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!

11. fejezet - A biztos bizonytalan

Sziasztok!

Végre elkészültem a 11. fejezettel, melyben kissé felforrósodik a hangulat! A fejezethez tartozó képeket megtaláljátok a lap tetején! (Képek a fejezetekhez címszónál)

Remélem tetszeni fog nektek és kérlek, titeket mondjatok néhány szót erről a fejezetről is!

Köszönöm

Bee

A BIZTOS BIZONYTALAN

Az első gondolatom, ami megfogalmazódott fejemben azután az eszményi csók után az volt, hogy „Regi ez nem te vagy! Te nem csókolózol idegenekkel, akit alig ismersz!”Aztán újra lejátszottam magamban a pillanatot, az érzést, ami még mindig uralta testem s arra jutottam „Kit érdekel, mit nem teszek idegenekkel? Ő Taylor, a legsármosabb férfi a világon!” Ennek hevében újult erővel vetettem bele magam egy újabb mennyei csókcsatába. Teljesen kizárva a külvilágot élveztem ajkaink játékát s kezének kellemes érintését hátamon, a tarkómon. Minden egyes érintése felperzselte a már egy ideje szunnyadó vágyaimat. Ki tudja hány dalt játszott le a Dj mire végül sikerült megálljt parancsolnunk testünk akaratának. Bevallom, Taylor pillantása mellyel folyamatosan arcomat, ajkamat fürkészte furcsa még sosem érzett forróságot élesztett bennem. Nem akartam elhinni, hogy ez valóban velem történik. Életem nagy álma vált valóra azzal, hogy most itt lehetek New Yorkban, ráadásul a csapattal egészen a döntőig eljutottunk és akkor most még ez is. Gondolatmenetemből Taylor forró keze rántott ki mellyel megragadva enyémet kivezetett a tömeg sűrűjéből. Fogalmam sem volt merre megyünk. Végül egy külön teremben álltunk meg. Itt is kék neonfényekkel volt megvilágítva a hely akárcsak az iméntiben. Ez azonban mérete és berendezése miatt sokkalta meghittebb és kellemesebb volt. Két hatalmas bőrülő helyezkedett el a terem két oldalán közötte pedig egy jókora dohányzó asztal melynek közepén egy a plafonban végződő rúd ágaskodott. Nem sokáig volt időm a hely kinézetével foglalatoskodni ugyanis miután a hátam mögötti ajtó becsukódott s ez által a zene is halkult ismét megéreztem Taylor kutakodó kezeit derekam körül s ezzel együtt az imént érzett lángolás újfent fellobbant bennem. Miután ajkaival megérintette nyakam, testem egyik legérzékenyebb pontját, képtelen voltam megállítani a kitörni kívánkozó vágyaimat. Szembe fordultam vele s gondolkodás nélkül vetettem magam csábító ajkaira, melyeknek megízlelésével mézédes gyönyörben volt részem.

Mozdulataink egyre hevesebbek és kapkodóbbak lettek. Időközben elbotorkáltunk az egyik bőrülőhöz is majd mindenféle szégyenkezés és gondolkodás nélkül vetettük rá magunka,t miközben ajkaink egetlen egy pillanatra sem engedték el egymást. Szinte láttam a vörös ködöt mely ellepte az agyam és csak egyetlen dolog járt a fejemben, mégpedig, hogy minél közelebb és közelebb tudhassam magamhoz ezt a férfit. Esküszöm minden idegszálammal próbáltam ellenállni a csábításnak, de amint ismét megéreztem Taylor érintéseit testemen minden erőfeszítésem a semmibe veszett. Immáron a hátamon fekve élveztem Tay csókokkal és simogatásokkal tűzdelt kényeztetését, mikor hirtelen kinyílt a VIP terem ajtaja. Egy igencsak meglepődött nő állt mögötte, két jól megtermett férfivel az oldalán. Taylor és én, mint a kismadarak úgy rebbentünk el egymástól. Elismerem igencsak kellemetlen szituáció volt ez. Egy igencsak tartalmas pillantást váltottunk Taylorral majd végül úgy döntöttem a legjobb, ha inkább felállok s elhagyom a helyet. Az iméntiek hatásaképpen még mindig felhevült állapotban álltam fel s rohantam ki a még mindig gyilkos tekintettel rám meredő nő mellett. Hallottam amint Taylor nevemen szólít, azonban képtelen lettem volna a történtek után a szemébe nézni. Mit gondolhat most rólam? Ilyen rövid ismeretség után képes voltam ennyire intim kapcsolatba keveredni vele… Elképedve önmagamon kerestem Klaudiát a zsúfolt nagyteremben, azonban akármennyire is próbáltam kiszúrni a sok ismeretlen között, nem jártam sikerrel. Mikor végre sikerült kijutnom a klubból a táskám rejtekéből előkotortam mobilom s tárcsáztam az egyetlen embert, aki képes lett volna megnyugtatni abban a pillanatban. Pár csengést követvén a vonal megnyílt s meghallottam barátnőm meglepett hangját.

– Regi? Valami baj van? – kérdezte rögtön.

– Öhm azt hiszem egy hatalmas butaságot követtem el! Merre vagy? – Ekkor tűnt fel valójában, hogy nem hallom a bent dübörgő zenét.

– Az most mindegy azonnal ott vagyok! – felelte.

– Rendben itt vagyok bejáratnál!

– Indulok! – mondta miközben cipőjének sarka gyors ütemben kopogott lába alatt.

Úgy tíz perce lehettem kint, de Taylorral még mindig nem találkoztam. Egy részem azért imádkozott, hogy össze ne fussak vele, a másik felem pedig máris gyors kombinálásba kezdett. Vajon keres egyáltalán? És egyáltalán ki volt az a csaj, aki csak úgy ránk nyitott? Ismerte tán és azért nézett rám olyan gyilkos szemekkel? Még mindig a bejáratnál álldogáltam, amikor egy fekete Audi megállt előttem. Ami meglepő volt az egészben az az, hogy az anyósülés felőli ajtó mögül Klaudia tűnt fel.

– Regi Jól vagy? – kérdezte rémült arccal, miközben szemével feltűnő módon esetleges sérülések után kutakodott melyeket persze nem talált meg mivel nem is volt mit.

– Hát te meg kit szedtél már fel? – kérdeztem teljesen megfeledkezve saját gondjaimról. Klau arca hirtelenjében kipirosodott ezt követvén pedig egy sokat sejtető mosoly került arcára.

– Én azt hittem én szedtem fel őt, de mindegy is, nekem ez a felállás is teljesen megfelel, és ha jobban belegondolok egészen hízelgő – szólalt meg hirtelen az autóból előbukkanó Kellan kaján vigyorral arcán. Klau hátra fordult majd egy röpke pillantás váltva az újonnan feltűnő férfivel, boldog mosollyal és csillogó szemekkel tért vissza figyelme hozzám. Előttem le sem tagadhatta volna mennyire levette a lábáról. Nem hibáztattam érte. Ahogyan végigmustráltam Kellant, amint karba tett kézzel, hanyagul a gyönyörű autójának dőlt, lehengerlő tekintetével, mellyel most is minket figyelt, a szája szegletében megbújó csibészes mosollyal, ami minduntalan ott virít arcán minden nő szemében ellenállhatatlanná teszi őt.

– Regi, az előbb olyan ijedt és ideges volt a hangod, mi történt? – tette fel újfent a kérdést.

– Ezt inkább négyszemközt beszélném meg, ha nem gond. Mennünk kéne, hívok egy taxit – mondtam mire ő beleegyezőn bólogatni kezdett. Még mielőtt azonban tárcsázhattam volna a taxi számát, Kellan megragadta a kezem megállítva ezzel tevékenységemben.

– Ne butáskodjatok már! Azt hiszitek, hagyom, hogy taxizzatok, mikor itt vagyok én? – kérdezte komoly ábrázattal, azonban komolysága nem tartott sokáig s ismét kedves ívbe szaladtak ajkai.

– Ugyan nem akarunk feltartani, sem kihasználni a kedvességedet. Hívunk egy taxit és pikk-pakk itt van értünk – mondtuk Klauval nagy egyetértésben, ám úgy tűnt ezzel nem győztük meg őt.

– Nem tartotok fel, kihasználni meg végképp nem. Bár jobban belegondolva nem lenne ellenemre, ha ilyen csinos nőket kéne kiszolgálnom nap, mint nap, mint ti. – Hihetetlen hogy milyen dumával rendelkezik ez a pasi. Képes minden aggasztó gondolatot kiűzni az ember fejéből és megnevettetni bárkit.

– Jézus te tuti nem vagy százas, de ami hihetetlen ebben az egészben, hogy még jól is áll – mondtam nevetve mire vigyora még az előbbinél is hatalmasabb lett, fültől fülig érő.

– Hát ezt örömmel hallom! Hölgyeim állok rendelkezésükre! Kívánságuk számomra parancs! – mondta miközben elegánsan meghajolt előttünk. S bár mindketten vele szemben álltunk tekintetét egyetlen személy kötötte le, mégpedig a mellettem álló Klaudia.

– Hát akkor uram, kérem, vigyen vissza minket a szállodába – mondta Klau aztán beült a hátsó ülésre. Színjátékukat megmosolyogva követtem barátnőmet majd miután Kellan becsukta a mellettem lévő ajtót, átsétált a másik oldalra s beült ő is. A motor hangja felbőgött, majd Kel a gázra taposott.

Mivel már jó késő volt nem volt forgalom, csak egy-két autó volt az utakon. Az út így alig pár percünkbe telt, a visszapillantó tükörben azonban felfedeztem barátném és újdonsült sofőrünk titkon csent pillantásait. Kettejüket nézve ismét eszembe jutott Taylor és a vele váltott csókok, az ölelések. S bár az emlékek felidézése csodálatos érzést keltett bennem a képek végeztével ott maradt az a keserű íz a számban mely emlékeztetett arra, hogy ennek semmi értelme. Hogy nem szabad hiú ábrándokba kergetnem magam, mert a végén én leszek az, aki megsérül. Ezen gondolataim végeztével az autó megállt, s végül a motor is elhalkult. Kellan kiugrott az ajtón s sietősen a mi oldalunkhoz érve kinyitotta előttünk is. Kezét felém nyújtva kisegített majd ezt Klauval is megismételte. Kezük találkozásánál szinte látni véltem a kettejük közt pattogzó szikrákat. Örültem Klau boldogságának. Annak ellenére, hogy a részleteket még nem tudtam, jól láttam rajta mennyire önfeledten képes nevetni. Azonban ahogyan az én esetleges kapcsolatom Taylorral az ő kapcsolata Kellannal sem kecsegtet bíztató előrelátásokkal. S ahogyan magamnak sem úgy neki sem akartam felesleges fájdalmat. Mikor már pár másodperce csendben álldogáltunk a szálloda bejárata előtt úgy döntöttem magukra hagyom őket, hogy kellőmódon elbúcsúzhassanak, jelentsen ez bármit is az ő esetükben.

– Majd bent találkozunk. Köszönöm Kellan, hogy elhoztál minket! Igazán kedves volt tőled! – mondtam.

– Ugyan semmiség, bármikor csak szólj! – felelte azonnal. Búcsúképpen megpusziltam arcán majd magukra hagytam őket. Míg a hallban várakoztam, újra és újra lejátszottam magamban a klubban történteket. A közös táncunkat, ahogyan csípőnk egyszerre ringott a zene ritmusára, s ahogyan össze-összesimultunk közben. Mindig is ilyen vehemens szeretőként gondoltam Taylorra. Furcsa, mert Balázs óta nem igazán voltak komoly kapcsolataim ennek leginkább az az az oka, hogy senki sem volt képes teljes mértékben levenni a lábamról, egészen mostanáig.

– Na, itt is vagyok. – Klau érkezése után egyből a lift felé vettük az irányt és meg sem álltunk a lakosztályunkig. Amikor végre elértünk a szobámba egyenest az ágyamba vetettem magam s a plafont bámulva próbáltam összeszedni kusza gondolataimat melyekkel elmagyarázhatom Klaunak mi is ütött belém alig fél órával ezelőtt.

– Regi megszólalnál végre? Már vagy egy órája próbálom kiszedni belőled mi is történt, hogy miért hívtál fel, de te mindeddig egyetlen szót sem mondtál! Kezdek kiborulni, úgyhogy ki vele!

– Először is ne túlozz nem volt az egy óra! Másodszor pedig hihetetlenül nagy baromságot tettem! – kezdtem, amitől csak még izgatottabb és türelmetlenebb lett. Leült mellém az ágyra miközben ruhája szélét morzsolgatta ujjai közt. Aki ismerte őt az jól tudta ez nyilvánvaló jele annak mennyire információra éhes abban a pillanatban.

– Jól van naaa, akkor fél órát, nem ez a lényeg! Jézusom Regi, az őrületbe akarsz kergetni? Ha most azonnal nem mondod el mi történt, egy szót sem mondok Kellanról! – fenyegetőzött azonnal azonban jól tudtam, hogy képtelen lenne magában tartani a dolgot szóval így is úgyis meg tudnám. Az én dolgom sem tűrt további halasztást, megkellet beszélnem valakivel és mást el sem tudtam volna képzelni erre a posztra, mint őt.

– Miután te és Kel eltűntetek mi ott maradtunk a táncparketten és tovább táncoltunk. – A történtek megelevenedtek előttem miközben meséltem.

– Huhh ki gondolta volna, hogy táncoltatok… – csipkelődött újfent.

– Nagyon vicces vagy, de ha láttad volna azt, ahogyan tettük… A vele való tánc egészen más volt, mint mikor például Bennel táncolok. Mikor tánc közben hozzám ért azt hittem érintései nyomán menten öngyulladást kapok! Aztán megfordultam majd hirtelen megcsókolt. – Utolsó szavamat követve néhány másodperc síri csend követezett, majd Klau fülsüketítő sikolya törte meg ezt a némaságot.

– Jesszusom, ez tényleg hihetetlen! Te és A Taylor Lautner! Felfogod, hogy róla álmodoztunk tizenhat, tizenhét évesen? – tette fel azt a kérdést mely már az én fejemben is megfogalmazódott pár órával ezelőtt.

– Szerinted? Na de itt még nem volt vége a dolgoknak. A csók után, ami megjegyezném a legjobb csók volt, amit életemben tapasztaltam, Taylor egyszer csak megragadta akarom majd kivezetett a parketten táncoló tömegből. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, de elhiszed, ha azt mondom nem is érdekelt igazán? – heves bólogatással jelezte igen, megérti mit is próbálok éreztetni vele – Végül a zene egyre halkabbá vált, egészen addig, míg be nem értünk egy külön terembe ahol végül teljesen elcsendesült. Minden bizonnyal egy VIP terem lehetett. Elég gyér volt a benti világítás csupán a kék Led lámpák csentek némi fényt a hely számmára. Míg én ámultam és bámultam az ajtó becsukódott mögöttem. Taylor kezeit a derekamra simítva közeledett ismét felém. Gondolhatod milyen meglepetést okozott, amikor hirtelen megéreztem azokat a puha ajkakat a nyakamon. Szó szerint kirázott a hideg, de abban a bizonyos jó értelemben persze.

– Mindig is tudtam, hogy egy igazi férfi! – fejtette ki véleményét, miközben fülig érő vigyorral az arcán lelkendezett a hallottak miatt. Jót nevettünk mindketten ezen, azonban amikor meghallottuk az ajtó csukódását azonnal elhallgattunk. – Ki lehetett az? – kérdezte rögtön.

– Fogalmam sincs – feleltem –, nincs itt senki, Szandiék még biztosan a klubban vannak. Biztos bezártad az ajtót és nem csak a huzat csapta be az imént? – kérdeztem.

– Igen tuti, hogy bezártam! Vagy nem? – bizonytalanodott el rögvest. Hát igen, Klau rövidtávú memóriája sosem volt az igazi, amiért persze meg is kapta a magáét a középiskolában. – Jajj, mindegy inkább mond mi volt még? – sürgetett újfent.

– Hát enyhén fogalmazva egymásnak estünk. – Klaudia szemei kikerekedtek a döbbenettől majd ezt az ábrázatot egy újabb hatalmas mosoly váltotta fel, mely már félő volt rá sem fér az arcára. – Ne nézz így rám! – róttam meg, mert már jól tudtam milyen képek jelentek meg abban a mocskos fantáziával megáldott fejében.

– Nem értem miről beszélsz! – tettette az ártatlant, miközben jól tudta mire gondolok.

– Ugyan ne nézz már hülyének! Ismerlek több mint hét éve, úgyhogy ne akard letagadni, hogy milyen gondolataid támadtak az imént!

– Jó hát, ha ennyire tudod, akkor azt is elmondhatnád, hogy jól gondolom-e! – mondta miközben meg-megvonogatta szemöldökét.

– Abban az esetben, ha arról fantáziálgatsz, hogy lefeküdtünk egymással, akkor ki kell ábrándítsalak ugyanis nem történt meg… – Jól láthatóan csalódott lett ettől az információtól, ami részben vicces részben pedig felkavaró volt. Felkavaró, mert így ismét eszembe jutott az az érzés mely akkor oly erősen tombolt bennem, s aminek kénytelen voltam megálljt parancsolni bármennyire is az ellenkezőjét akartam.

– A fenébe! – adott immáron hangot is véleményének.

– Bár nem kellett volna sok ahhoz, hogy eljussunk arra a pontra. Már az egyik bőrülőn feküdtem, ő pedig felettem, amikor hirtelen benyitott egy szöszi nő meg két pasi. Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban kitisztult az agyam és még mielőtt bárki is mondhatott volna valamit felálltam és eljöttem. Hallottam amint Taylor a nevemet kiáltja, de képtelen voltam megfordulni és a szemébe nézni azok után, ami történt. Amint kiértem a klubból hívtalak és most pedig itt vagyunk – fejeztem be végül az élménybeszámolót. Klau pár percig csendben emésztette a hallottakat majd elterülve az ágyon csak ennyit mondott:

– Huhh ez az éjszaka, fergeteges volt!

– Az – értettem vele egyet.

– És akkor most mi lesz? Kerülni fogod őt? – kérdezte.

– Fogalmam sincs mit kéne tennem. Az sem biztos, hogy ezek után egyáltalán keresni fog-e még. Kitudja, mit gondolhat most rólam…

– Mit, mit? Azt, hogy végre találkozott egy igazi belevaló csajjal, aki nem csak a bankszámlájára és a hírnévre utazik, mint sokan mások, akik körül veszik őt! – Tudtam, hogy igaza van a kétségeim mégsem múltak el.

– Akkor mit tegyek? – kértem ki tanácsát.

– Egyelőre semmit! Várd meg, hogy ő jelentkezzen. Gondolom, megszokta már, hogy rohannak, utána a nők, neked éppen ezért kell az ellenkezőjét tenned! Ezzel is kifejezed azt, hogy te más vagy, mint a többi. És ha keresni fog az azt jelenti, hogy megcsípted a pasit! – örvendezett végül ismét. Ezek után inkább hanyagoltuk a Taylor témát és elővettük a Kellan projektet.

– Na de most mesélj mi volt Kellannal, hova tűntetek el? És ami még fontosabb mit csináltatok? – Belőlem is előbújt fantázia dús énem, ami néha-néha egész különös szituációkba tudott keverni életem során.

– Hát az úgy volt, hogy…

(Két nappal később)

A döntőbe jutásunk és a Taylorral való összegabalyodásom óta eltelt már két nap, a próbák ezerrel folynak, de Taylor még azóta sem jelentkezett. Klaudia próbált nyugtatgatni, úgyszólván biztosan elfoglalt, hiszen egy híres színészről van szó, azonban én úgy éreztem nem erről van szó. Kellan és Klau azóta találkoztak már és úgy tűnt barátságuk jól alakul. Mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy Kellannál érdeklődjem barátja felől, rá kellett jönnöm, hogy még ő sem tudja, merre lehet. Igazán lehangoló információ volt ez számomra és a próbákon nyújtott teljesítményemre sem volt éppen kedvező hatással. A Ben által kitalált koreográfia kétségkívül remek lett, a zene és a mozdulatok is kiváló munkára vallanak azonban képtelen voltam másra koncentrálni. Épp ez volt az, amit nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmem a célomról, amiért idejöttem. Figyelmetlenségem miatt volt pár kisebb-nagyobb összezördülésem Bennel, aminek Viki persze nagyon is örült, azonban most még ezen sem tudtam különösebben izgatni magam. Nem érdekelt. Egy idő után azon kaptam magam, hogy minden percben az órámat vagy a telefonomat kémlelem nem fogadott hívás vagy üzenet miatt. Megelégelve ezt az állapotot a délutáni próba után a szobámba zárkóztam majd egy nyugtató zuhanyt vettem s megpróbáltam elűzni a Taylorral kapcsolatos gondolataimat, kisebb nagyobb sikerrel.

Még mindig a kádban áztattam magam, amikor csengetést hallottam az ajtó felől. Kiszálltam hát a pihentető habok közül s egy törülközőt tekerve testem köré, ajtót nyitottam.

Kellan és Klau történetét lehetőségetek van megtudni egy külön novella formájában, amely mindenképpen,elkészül, ugyanis a legjobb barátnőm Klaudia kérésére történik majd meg. A kérdés az, hogy ha szeretnétek ti is elolvasni, akkor szavazzatok az oldal tetején található közvélemény kutatásban!

Breaking Dawn - Hajnalhasadás Élménybeszámoló

Breaking Dawn – Hajnalhasadás

Élménybeszámoló

Kezdeném azzal, hogy nincs olyan dolog, amit ennél jobban vártam volna az elmúlt egy évben! Minden nap ezen járt az eszem, és mint egy kislány a bababoltban örültem a hírnek miszerint végre megvásárolhatom a jegyet, a jegyet mely a legcsodásabb élménnyel fog megajándékozni! Az elvárásaim hatalmasak voltak a filmmel szemben ezt nem tagadom, azonban mikor az utolsó képkockák is leperegtem előttem egyetlen szó harsogott a fejemben MÉÉÉÉGGG!

Na de haladjunk szépen sorjában!

SPOILER VESZÉLY! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

A torkomban dobogó szívvel ültem le a helyemre s néztem végig a film előtti előzeteseket. Aztán végre elérkezett a várva várt pillanat s a vászon vérvörös színbe burkolózott a közepén megjelenő Breaking Dawn – Hajnalhasadás felirattal. Aztán hirtelen minden kék lett megérkeztünk La Pushba. Az eső szokás szerint szakadt, majd kinyílt a piros házikó ajtaja s kilépett rajta a megmásíthatatlan és utánozhatatlan Jacob Black, kezében Bella és Edward esküvői meghívójával. Imádtam ezt a jelenetet, ahogy dühtől fortyogva rohanni kezd, pólóját ledobva magáról majd kirobban belőle a már oly jól ismert és csodált hatalmas, rozsdabarna farkas.

Rengeteg vicces jelenet volt, ezek között is az a bizonyos esküvő előtti utolsó éjjel, amikor Edward legénybúcsújára készül két testvérével Jasperrel és Emmettel. Az ezt követő álom mely nem másé volt, mint Belláé eléggé morbiddá sikerült s épp ez volt az, ami élvezetessé tette. Egy esküvő melyen minden hófehérben pompázik, s vörös rózsaszirmok hullnak a magasból. A Bellán látható ruha eszméletlen szép volt, nekem legalábbis nagyon tetszett. Ez az álom aztán persze rémálommá vált, de hogy miért ezt már nem árulom el! A következő, ami nagyon tetszett az, amikor végre elkezdődött az igazi esküvői ceremónia s láthattam Bellát teljes pompájában. A haja és a sminkje tökéletes volt semmi csicsa és miegymás, pont az, amit elképzeltem! Az a rész, míg Bella és édesapja, Charlie arra vártak, hogy megszólaljon a nászinduló iszonyat élethűre és valóságosra sikerült. Olyan volt mintha Kristen valóban saját esküvőjén lenne s az ekkor természetes idegesség jól látható volt arcán, ahogy mély levegőket véve próbált megnyugodni. Az esküvői ruhája bevallom nekem túlontúl egyszerű volt, ami viszont nagyon is tetszett az a ruha hátsó része, a hátán lévő kivágás. A partiról is mondanék néhány szót. A beszédek igazán viccesre sikeredtek, legfőképpen Charlie és Emmett beszéde tetszett, majd ha megnézitek, rájöttök miért is mondom ezt. Amit itt hiányoltam az nem más volt, mint a táncok. A könyvben ugye a mennyasszony mindenkivel táncol, Carlisle, Emmett, Jasper, Charlie, de itt csupán egyetlen „táncot” láthattunk Belláét és Edwardét, amit én nem is igazán neveznék annak.

Jajjj és végre eljött az a jelenet, amit olyannyira vártam! Edward és Bella a ház mögötti részhez sétáltak egészen közel az erdő fáinak takarásába. És akkor a fák közül kilépett Jacob, fehér hosszú ujjú ingjében s sötét nadrágjában. Leírhatatlan volt az érzés, ami ekkor végbe ment rajtam. Szívdöglesztő látványt nyújtott a bőre és a fehér ing közti kontraszt. A borostás arca csak még férfiasabbá és vonzóbbá tette őt a szememben. A találkozásuk, ahogyan Bella a nyakába ugrott örömében, nagyon megindítóra sikerült. A táncuk is tetszett, ahogy párszor a magasba emelve Bellát megforgatta őt. Na de ez a boldogság sem tartott sokáig s végül Jacob feldúltan távozott az ünnepségről. Jöttek a búcsúzkodások, Bella és Edward már indulásra készen, átöltözve fogadták a jó kívánságokat és miegyebeket. Az ekkor Bellán lévő ruha nagyon jó volt, és jól is állt neki, ahogyan a cipő is. A Charlie-s búcsú kissé szívfacsaróra sikeredett, de ennek minden bizonnyal ez is volt a célja. Még egy pont volt, ami számomra és Bella számára is szívfájdító volt, mégpedig az erdőből hallható fájdalmas farkasüvöltés.

Következzék a nászút!

A helyszín fantasztikus volt! Nem is tudtam volna ennél megfelelőbb helyet elképzelni! A ház csodálatos volt, a hálószoba kellőképpen romantikus és meghitt érzést keltett bennem. Az pedig, hogy egyenest az óceánra nézett, hát leírhatatlan! A nászéjszaka annak ellenére, hogy csak 12-es besorolású volt kellőképpen el lett találva. Nem volt túl kevés sem túl sok, pont megfelelő. Igazán romantikus, érzéki jelenet volt. A hosszú-hosszú ideje tartó várakozás már mindkettejük arcán látható volt és ez tetszett nekem. Eljött a reggel s bár ekkor még kevésnek bizonyult számomra a meghitt perceket vetítő idő, de amikor Bella emlékein keresztül láthattuk a folytatást kiengesztelődtem. Nem maradt el az ez utáni kisebb vita sem az újdonsült házaspár között, ami persze a Bellán ejtett foltok miatt alakult ki. Jöttek a különböző női praktikák, amik Edward elcsábítása érdekében történtek. A fehérneműk egytől egyig tetszettek és itt megjegyezném, az öcsém (16), aki egyébként nem tartja szép nőnek Kristent a film végeztével elárulta ez volt az a pillanat, amikor beleszeretett hősnőnkbe! Edward reakcióin nem csak én, de az egész mozi jót nevetett, vicces volt. Persze mind tudjuk ez az ellenállás nem tartott túl sokáig s végül beadta derekát. Hogy erről is mondjak némi negatívumot, volt egy dolog, amit nagyon hiányoltam, mert úgy gondolom az a könyvben is egy igazán fontos rész volt, mégpedig az a bizonyos álom, arról a gyönyörű bronzhajú, zöld szemű kisfiúról.

Eljött a pillanat mikor fény derül Bella terhességére. Rob ügyesesen eljátszotta lesokkolt vámpírt, s ahogyan vámpír gyorsasággal összepakolta a cuccokat még jobban alátámasztotta kétségbeesését. Nekem nagyon tetszett az, amikor a visszautazás alatt Bella és Edward szótlanul ülnek egymás mellett az autóban. Ez által látszott az a kimondatlan feszültség kettejük között. Mert míg Edward azért aggódott, hogy minél előbb kivehessék a Bella életét kockáztató „izét” addig Bella minden áron megakara védeni kettejük szerelmének gyümölcsét, a kis Edward Jacobot.

És igen újra feltűnt Jacob, s amint megtudja a mesét, amit Cullenék és Bella hitettek el Charlie-val eszét vesztve rohan a Cullen birtokra, bosszút állni tettükért. Bevallom, ez a jelentek kissé gyér volt, mármint a könyvben olyan jól le van írva az, ahogyan fortyog magában, ahogyan eltervezi kivel és milyen sorrendben kell végeznie ahhoz, hogy minél tovább életben maradhasson, természetesen azért, hogy a lehető legkevesebb Cullen maradjon életben. Persze ez mit sem von le Taylor színészi munkájának tökéletességéből, mert abban nem volt hiba! A pillanat, amikor tudatosul benne Bella él, jól látható meglepettséget tükröz Jacob arcán. Amikor látni véltem a már jócskán terhes Bellát elborzadtam, pedig itt még a későbbiekhez képest jól nézett ki.

Jöjjön egy újabb negatívum, amit most az Edward-Jacob párbeszédre terjesztenék ki. Ez a rész nem lett elég könyv hű. Nekem nem jött át az a szenvedés és gyötrelem, amit Edward érez a könyvben. Nem volt meg az a párbeszéd, ami ezt érzékeltette volna. Szerintem pont az volt benne a lényeg, hogy képes lenne akár félreállni az útból és elviselni azt, hogy Jacobé legyen Bella, ha az azt jelenti, hogy életben marad. De itt semmi ilyesmi nem volt! Ezt nagyon sajnáltam. Ismét megjegyezném ez nem Rob színészi képességeit vonja kétségbe, a forgatókönyvet lehetett volna kicsit másképpen alakítani!

Miután Jacob megpróbálta lebeszélni Bellát az öngyilkos küldetéséről – s persze mind tudjuk, hogy nem járt sikerrel – ismét feldúltan távozott a villából. Ekkor következett egy újabb nagyon szupi rész. Jacob farkas alakban rótta az erdőt s mindeközben minden emléke újra és újra lejátszódott fejében, amit ez által a falka többi tagjai is láttak. Minden farkas egytől egyik gyönyörű volt a legszebb mégis Jacob és Sam, legalábbis nekem ők tetszenek leginkább farkasként. A hallottak és látottak alapján Sam úgy dönt, a szerződés immáron nem létezik tovább s meg akarja támadni az ellenséget, tetteik miatt. Ekkor azonban fordul a kocka és Jacob lesz az, aki ellenkezik az ötlet és ez által Sam parancsa ellen. Nem ő az egyedüli, Seth egyetért Jacobbal, hiszen ő igazán megkedvelte Cullenéket s leginkább Edwardot. Sam alfa hangjának azonban egyikőjük sem volt képes ellenállni, így meghunyászkodva hallgatták parancsait. Kivéve Jacob, ő küzdött a nyomás ellen mely megpróbálta megtörni akaratát s végül ez sikerült is neki. Beismerve végre, hogy ő Ephraim Black leszármazottja, aki nem arra született, hogy mások parancsait kövesse, kivált a falkából. Tehát ez a részlet is remek volt, mind a látványban, mint minden másban. A farkasok közti kommunikáció is remekül meg lett oldva.

Az idő telt Bella pedig egyre ramatyabbul nézett ki. Jacobhoz időközben csatlakozott Seth és Leah is. Az idő haladtával Bella egyre soványabb és betegebb lett. Láthattunk egy vizsgálatot is, amit a Carlisle irodájában berendezett vizsgálóban végeztek el. Ekkor világosították fel Bellát, miszerint ha ez így folytatódik, még az előtt megáll a szíve, hogy megszülhetné a babát. Bella jól láthatóan megrémült ettől, de még mindig az az egy volt fontos számára, hogy a baba életben maradjon. Ekkor jött el a következő kedvenc részem. Edward kirohanása. Pontosan azért nyerte el ennyire a tetszésemet, mert még sosem láthattuk ilyen módon viselkedni őt, főleg nem Bellával szemben. Bella ennek ellenére is hajthatatlan volt. Az ezután következő jelenet igazán kiverte nálam a biztosítékot és mégis imádtam, pont az miatt, mert ennyire visszataszító és megdöbbentő volt. Rosalie és Bella éppen a fürdőszobában voltak, Rose Bella fürdővizét készítette amikor Bells a tükörhöz lépett majd a köntösétől megszabadítva felsőtestét láthattuk a kiálló csontokat, melyeket már csak a bőr fedett. Drámai pillanat volt ez számomra.

Miután Jacob belső monológja segítségével rájöttek talán a babának sokkalta inkább vérre, mint emberi táplálékra van szüksége láthattuk amint Bella egy egész pohárnyi vörös folyadékot fogyaszt el szívószál segítségével. Ennek hatására valamivel jobban érezte magát.

Egy újabb mókás rész volt az, amikor a baba neveiről beszélgettek. Bella már tudta, ha fia lesz E. J. (Edward Jacob) –ként fogja elnevezni, ha lány, akkor pedig Renesmee (Renee + Esme) –ként. Jacob számára mindkettő abszurd volt, amit mimikája segítségével igazán mókásan kis is fejezett.

Elérkeztünk a szülés pillanatához, ami igazán drámai hatásokkal tűzdelt lett. Amikor Bella gerince eltörik és a padló felé zuhan. Ahogyan az ö szemén keresztül láthattuk a körülötte sündörgő, rohangálókat, akik próbáltak segíteni neki. A vérfagyasztó sikolyok melyek elhagyták száját, s az arcán látható fájdalom fantasztikus volt. Ahogyan azt előre mondták a szülés morbid és igazán véres jelenet lett. Ahogy Edward küzd szerelme életéért.

S végre megpillanthatjuk a babát! Bella még ezután pár pillanat erejéig magánál van, és aztán, bumm, képszakadás. Végül a baba Rosalie-hoz kerül, a két férfi pedig minden erejével azon van, hogy életben tartsa szívüknek elrablóját, Bellát. Én, aki jól tudom mi lesz a vége s tisztában vagyok azzal, hogy semmi baja nem esik, halálra izgultan vártam mi történik ezek után. Ismét meg kell, dicsérjem Kristent, mert remekül alakította a hallottat. Ahogyan Edward próbálta megmenteni őt, és megannyi sebet ejtett szerelmén, hogy ezzel is elősegítse az átváltozást, ahogyan könyörgött neki, hogy ne hagyja el… Ez volt az a pillanat, amikor majdhogy elsírtam magam. Mikor Jacob összetörve hátrált a mozdulatlan test mellől a szívem szakadt meg érte! Amikor kiment a ház elé és sírva rogyott a földre, jajj hát kivoltam! Úgy megvigasztaltam volna. Ügyes alakítás volt! Grat Taylor! Aztán testtartása megváltozott, tudjátok az a bizonyos „Ezért megöllek” kifejezés ült ki az arcára. Felpattant majd egyenest a nappaliba ment, ahol meglátta a kandallóval szemben ülő Rosalie-t, karjában a kis Renesmee-vel. Hagy jegyezzem meg, hogy míg a szülés pillanatában látott baba egy valódi csöppség volt, az ekkor már Rose-nál lévő egy számítógépes kreálmány, ami nem nyerte el a tetszésemet. Bevallom a bevésődéses jelenettel szemben voltak a legnagyobb elvárásaim, mert számomra az egy igazán fontos és kedvelt rész volt a könyvben. Féltem, hogy nem lesz eléggé átható és érezhető az, ami akkor végbe megy farkasunkban. DE sikerült! Rohadt jó lett és nagyon ügyes volt Taylor! Emlékszem olvastam egy interjút még a film előtt, amiben a bevésődésről volt szó. Akkor Taylor úgy nyilatkozott ettől félt ő is a legjobban mert csak annyit mondtak neki : „Nézd azt az x-et a falon és vésődj be!”Hát ő megtette és nem is akárhogyan! Ejtenék néhány szót az imprinting alatt látható hölgyeményről. A kis McKennzie gyönyörű kislány, remek választás, azonban amikor láthattuk a már felnőtt Renesmee-t hát enyhén fogalmazva nem valami szép.

Lassan a végére érünk a bevésődés után megérkeztek a farkasok. Megtámadták Cullenéket és egy eléggé szoros harc alakult ki köztük és kedvenc vámpírjaink között. Aztán megjelent Taylor ember alakjában s megállásra utasította őket. Az előzetesben is hallhatjuk, amint elhangzik ez a bizonyos mondat: „If you kill her, you kill me!” (Ha őt megölöd, engem ölsz meg!) Én akkoriban teljesen biztos voltam abban, hogy ezt majd Bellára fogja érteni, de nem! Hiszen Bella többé nem jelentett neki többet jó barátnál, az, aki innentől fogva a földhöz kötötte őt Nessie volt. Ekkor még Edwardon kívül senki nem értette miről beszél, azonban amikor Sam megtámadja Jacobot és ő ennek hatására átlényegül, a másik alfa számára is világossá válik, már nem tehet semmit. Hiszen ahogyan azt Edward is elmondja, a többieknek egyikőjük sem bánthatja a másik lenyomatát, tehát a lánya most már biztonságban van. Ez is egy nagyon jó rész volt.

A végén láthatjuk, amint Bella ott fekszik az orvosi ágyon, ahogyan átöltöztetik, megfésülik őt. Mindeközben ő teljesen mozdulatlan mintha aludna. Belül azonban szenved, úgy érzi mintha élve máglyára vetnék és égetnék el testét. A rendező és az ezért felelős emberek nagyon jól megoldották, hogy még ezt is módunkban álljon látni. Nyomon kísértük, ahogyan a méreg végig halad testén és gyógyítja meg sebeit. Ahogyan egyre szebb és szebb lesz. Hallhatjuk, ahogyan gyenge szíve küzd az életben maradásért, azonban végül ezt a szervét is eléri a méreg. Egy utolsó hangos dobbanás és vége! Az átváltozás befejeződött! A szemünk elé tárul egy új és gyönyörű Bella! A kamera ráfókuszál, majd kinyitja vörösen izzó szemeit!

Hát ez lenne az én véleményem erről a filmről! Felsorolhatnám az összes jelzőt, ami tökéletességét jellemezné, de nem teszem, nézzétek meg ti is és rájöttök mik is ezek a szavak!

Ezúttal is szeretnék gratulálni Kristennek, Robnak és Taylornak remek munkájukért, mert higgyétek el, megérdemlik! Köszönöm nekik, hogy ilyen szép pillanatokat szereztek nekem!

Már nagyon várom a második részét bár bevallom az izgatottság mellett némi félelem is lakozik bennem. Azzal a résszel végleg lezárul a saga és nem lesz több izgatott várakozással töltött év…

Ha valaki esetleg nem ért egyet az itt leírt véleményemmel az nyugodtan írja meg nekem!

Puszillak titeket Tw fanok!

U.i.: Aki megnézi, a filmet ne hagyja el a termet a stáblista megjelenésekor! Mert van még tovább is!

Novella?

Hát sziasztok Drágáim!

Lenne egy olyan bejelentésem, ami néhányatoknak esetleg jó hír néhányatoknak talán nem, de mindenestre remélem, hogy végül mindenkinek elnyeri majd a tetszését. A héten nem valószínű a friss, ugyanis a Tiszti által kihirdetett versenyen tovább jutottam, és így írnom kell egy novellát, amiből már tíz oldal kész van. Amint elkészül, létre hozok majd egy külön blogot a novelláim részére és remélhetőleg azok is tetszeni fognak nektek!

Puszillak titeket és ne feledjétek még 10 nap és jön a várva várt Breaking dawn – Hajnalhasadás!!! Irány moziba mindenki!!! Jah és természetesen jövök majd egy külön élménybeszámolóval!

Puszillak titeket!

Bee

Eredmények

Sziasztok!

Mint azt minden bizonnyal jól tudjátok, beneveztem a blogot egy szépségversenyre, aminek ma volt az eredményhirdetése!

Örömmel jelentem, hogy dobogós helyezést értem el, még pedig a második helyezést!

Úgy gondolom ennyi szép blog mellett ez igazán szép eredmény!

Hát itt lenne az ezért kapott személyre szóló díj, amit köszönök szépen Liv-nek, Carlie-nek és Nikkí-nek!

10. fejezet - Segítő kezek, avagy ajkak

Segítő kezek, avagy ajkak

Hatalmas sikítozás közepette vetettük magunkat egymás nyakába s hosszú percekig el sem engedtük a másikat. Olyan hosszú időnek tűnt az a két hét, amióta nem találkoztunk és hirtelen még az sem érdekelt, hogy minden körülöttünk lévő minket bámult.

– Hát te meg, hogy kerültél ide? – Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy ő is itt van. Együtt New Yorkban, ahogyan mindig is szerettük volna.

– A vizsgákat egyelőre letudtam, szóval arra gondoltam mi lenne, ha kicsit kimozdulnék otthonról. S hol máshol tudnék kirúgni kicsit a hámból, ha nem New Yorkban? – Teljesen megfeledkeztünk a körülöttünk kóválygó emberekről, és bár nekem még nem volt vége az estének – sőt azt hiszem még csak ekkor kezdődött igazán –, már most hihetetlenül feldobott voltam.

– Ajj nekem most lépnem kell, mert még nem volt eredményhirdetés, de ne mozdulj egy tapodtat sem, amint letudtam, jövök, és mindent el kell mesélned! – Mindkettőnk arcáról letörölhetetlen volt a mosoly. Talán egyesek számára furcsa lehet a Klaudiáival való kapcsolatom. Ő és én már a középiskola óta elválaszthatatlanok vagyunk. Mindennek már öt éve és az óta nem sok időt töltöttünk el egymás nélkül, szóval most igazán jó érzés ismét találkozni.

– Rendben itt megvárlak! Ja és láttalak titeket, szóval már most megmondom, hogy bent vagytok! – Igazán reménykedtem az igazában, mert bár elsősorban a verseny miatt vagyunk itt, tagadhatatlanul van más okom is a további maradásra. Mivel már Ben is jócskán idegesnek tűnt, jobbnak láttam, ha csatlakozom hozzájuk, így végül magára hagytam barátnőm.

– Klau mégis hogyan került ide? – kérdezte Nicky megpróbálva túlkiabálni az egyébként is hatalmas hangzavart. Még mielőtt azonban elmeséltem volna, egy igencsak kellemetlen személy közbeszólt.

– Mégis hogyan került volna ide? Repülővel te agyas. – Na, igen ő az a személy, akiről eddig nem igazán tettem említést, de miért is tettem volna, amikor a szimpátia legparányibb szikrája sem létezik bennem vele szemben?

– Igazán humoros vagy ma Viki, de szerintem jobban tennéd, ha inkább a magad dolgával lennél elfoglalva! – Még mielőtt bármivel visszavághatott volna, megjelent Ben, és inkább hátat fordítva elviharzott.

Viki már az előtt a csapat tagja volt, hogy én bekerültem. A többiek szerint mindig is ilyen volt. Egy elkényeztetett csaj, aki túlságosan is különlegesnek érzi magát. Tény és való, hogy egy igazán szép lány, még így női szemmel is. Hosszú fekete haja van, amit előszeretettel lóbál jobbra-balra. Sötét barna szemeit, hosszú pillák keretezik, amivel ha akar, minden pasit az ujjai köré csavarhat. A tánc lévén sportos testalkatú. Ha jól tudom édesanyja lévén némi Puerto Ricó-i vér is csörgedezik benne így temperamentumossága talán még ennek is köszönhető. Mindazon által egy kibírhatatlan nőszemély. Néhány csapattársam szerint engem kivételes módon utál és hát erre magamtól is rájöttem az elmúlt idő alatt. Ennek oka nem más, mint Ben. Mint azt már említettem Ben régebben sem vetette meg a tanítványaival való szorosabb kapcsolatot. Vikivel sem volt ez másképp! Azonban egyesek szerint, amikor én feltűntem, Ben többé nem érdeklődött csapatunk bálkirálynője után s ezért még mai napig teljes mértékben engem okol. S bár Ben és köztem sosem volt olyan kapcsolat, örök tüske maradok a szemében. Az idő múlásával belefáradtam a vele való barátkozásba, illetve annak próbálásába. Ha nem, hát nem! Úgy gondolom, ennyi idő után már igazán túl tehetné magát ezen az egészen, és áttérhetne a normális viselkedésre, már ha nála létezik ilyesmi.

– Lányok, srácok örülnék, ha idekoncentrálnátok még egy kicsit. Öt perc múlva kihirdetik a döntőbe jutott öt csapatot. Gyertek, foglaljuk el a helyünket. – Láttam Ben-en, hogy igazán ideges. Ezzel mind így voltunk. Olyan messzire eljutottunk, és itt a cél előtt kiesni már igazán fájdalmas és megalázó lenne. Mind tudjuk, ha tovább jutunk még az eddigieknél is keményebb munka vár ránk, de megérné az összes fáradságot.

Tíz csapat állt a színpadon. Mindegyiknél ugyanazt az izgatott és ideges arckifejezést láttam. A három zsűritag felállt, majd egyenként elmondták a ma estével kapcsolatos meglátásaikat, véleményüket. A Magyarország szó elég sokszor elhangzott és úgy éreztem ez mindenképpen jót jelent. A zsűri minden tagja mondott egy-egy nevet. Elhangzott három csapatnak a neve, de mi még mindig várattunk a miénkre. Időközben hatalmas gombóc nőtt a torkomban és a többiek arcát nézve ők is hasonlóképpen éreztek. Elhangzott az utolsó előtti név is. Tekintetem találkozott Benével, közelebb lépett hozzám, kezemet a sajátjába vette és minden kétely nélkül a szemembe nézett. Szükségem volt a biztatására, hogy legyen lelkierőm végig várni, azokat a kínzóan hosszú másodperceket, míg el nem hangzott az utolsó döntős csapat neve.

– Hungary! – kiáltották egyszerre a mikrofonba, mi pedig önkívületi állapotban hatalmas sikítozások közepette egymás nyakába vetettük magunkat. Ahogy azt szokták mondani az a bizonyos hatalmas kő, a mi szívünkről is leesett.

Miután lejöttünk a színpadról Ben beinvitált minket az öltözőbe, hogy még mielőtt megünnepelnénk a mai sikerünket, megbeszélhessük a további teendőinket.

– Huh, hát először is nagyon büszke vagyok rátok! Odatettétek magatokat, de jobb, ha tudjátok ezen a héten dupla annyi próba lesz, és azt akarom, hogy jövő heti döntőben 110%-ot nyújtsatok. Az ellenfeleink jók, de mi jobbak vagyunk! Ugye ezzel ti is egyetértetek? – kérdezte fülig érő vigyorral.

– Igen! – kiáltottuk egyszerre.

– Helyes! Akkor most mindenki menjen vissza a szállodába, öltözzön át és tízkor találkozó a halban, ma este ünneplünk! – Ezen kijelentésére mindenkiből hangos üdvrivalgás tört fel, s ahogyan azt Ben kérte elindultunk készülődni. Még mielőtt én is kimehettem volna az ajtón, Ben megfogta a csuklóm és gyengéden megállásra késztetett.

–Beszélhetnénk egy percet? – Nem igazán volt kedvem egy újabb vitához vagy egy újabb kellemetlen helyzethez, de mégis úgy döntöttem, egy percbe nem fogok belehalni.

– De tényleg csak egy perc legyen Ben, mert Klaudia már kint vár és még el is kell készülnünk estére. – A mondatom végére már futotta némi mosolyra is, amitől úgy tűnt az ö fezültsége is alábbhagyott.

– Rendben, ígérem, gyors leszek. Csak annyit akartam mondani, hogy remélem, a köztünk történtek nem lesznek semmiféle kihatással a munkánkra. Mint mondtam, a fináléra tartogatatott koreográfiámban elég nagy szerepet szánok neked illetve kettőnknek. Én csak tudni szeretném, hogy még mindig benne vagy e? – Annak ellenére, ami közte és köztem történt Bent még mindig egy kedves barátomnak tartottam és ez mellett persze ő volt a koreográfusunk, akinek követnünk kellett az utasításait.

– Persze, hiszen nyerni jöttünk nem? – Újra mosoly került az arcára és örültem, hogy ezúttal semmi olyan nem történt, ami kellemetlenné tette volna a beszélgetésünket, illetve az elkövetkezendő együtt töltött időket. Egy utolsó egymásra vetett pillantást követve kiléptem az ajtón, és azonnal Klaudia keresésére indultam. Nem kellett sokáig keresgélnem, azonban meglepő módon már nem egyedül volt. Két számomra teljesen idegen férfi állt vele szemben és úgy tűnt valami igazán mulatságos dologról esett szó. Mikor odaértem, a két idegen rögtön magukra öltötték tenyérbe mászó vigyorukat. Tipikus „Én vagyok a fasza gyerek” stílusuk volt, ami sem nekem, sem Klaudiának nem jött be. Barátnőm leplezetlen örömmel a szemében fordult felém. Az arcára volt írva minden a „Menjünk el, most!” Pillantásában.

– Klaudia, azt hiszem nekünk mennünk kéne… – Ennek hallatán fülég érő mosollyal fordult vissza a két férfihez, akiknek egyelőre fogalmuk sem volt arról, miről is beszélünk. Mikor tudattuk velük a szomorú hírt, miszerint most mindketten lelépünk, pofára esve fordítottak hátat újabb áldozatok után.

– Ahhh, azt hittem már sosem jössz! Na és mi az esti program? – kérdezte immáron ismét felszabadultan.

– Hát a terv az, hogy te és én most visszamegyünk a szállodába, ahol megszálltunk a csapattal, hogy aztán később belevethessük magunkat az éjszakába! – Természetesen oda volt az ötletért és nem is késlekedtünk tovább, elindultunk a kijárat felé. Még mielőtt azonban kiléptem volna az ajtón, egy csalódott barna szempár ragadott magával.

Klau és én gyorsan fogtunk egy taxit, majd miután megadtam a címet, pillanatokon belül megérkeztünk. Kifizettem az út árát s miután felkaptuk Klau cuccát, amit erre a hétre hozott magával, beléptünk a szálloda kapuján. Ahogyan két hete én, most Klau volt meglepődve a szállásunk szépségén. Miután már vagy öt perce csak tátott szájjal forgott körbe-körbe, jobbnak láttam, ha a kezembe veszem az irányítást. Így hát jobb karjánál megfogva, próbáltam a lift felé irányítani kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor aztán végre megérkeztünk a megfelelő emeletre, kilépve a liftből Ben meglepődött arcával találtam szembe magam. Éppen Viki szobájából jött ki s úgy tűnt kissé kellemetlenül érezte magát, úgy, mint akit éppen rajta kaptak egy csínytevésen. Nem különösebben izgatott a dolog, hiszen, mint azt már neki is megmondtam barátságon kívül nem érzek iránta mást. A tudat viszont, hogy mindeddig átvert és minden szava merő hazugság, igazán bosszantó és sértő is volt egyben. Úgy döntöttem nem hagyom, hogy a mai estémet bármi is elrontsa, így mint akinek szeme sem rebbent bementem a lakosztályunkba. Nicky és Szandi is nagy örömmel fogadta Klaut, aki azonnal letáborozott a szobámban. Mióta csak találkoztunk Bennel a folyosón, éreztem az engem fürkésző szemeit, és amikor ránéztem szemeiből kiolvastam mindent.

– Nyugi nem fogok kiakadni. Ben engem nem érdekel, mint pasi és ezt tudod jól! – mondtam azonban nem úgy tűnt, mint akit sikeresen meggyőztem.

– Mégis bánt. Ne tagadd, látom rajtad, láttam az arcod, amikor kijött azon az ajtón. – Mint általában most sem sikerült hazudnom neki, átlátott rajtam és éppen ez volt az egyik olyan tulajdonsága, amiért a legjobb barátnőmként gondoltam rá.

– Nem azért amire te gondolsz! Egészen eddig azt hajtogatta és mustrálta belém, hogy én mennyire más vagyok számára, hogy belém szeretett, és nem akar mást csak engem bla bla bla. Most meg megint Vikinél volt és kötve hiszem, hogy a koreográfiát beszélték meg vagy, hogy melyikük miben jön az esti bulira.

– Megértelek, de ne foglalkozzunk Bennel, sem Miss. Puerto Rico-val rendben? – Arcán már hatalmas mosoly árulkodott a jókedvéről és mivel nem állt szándékomban ezt elrontani, sem búsulni bármi miatt is, hevesen bólogatni kezdtem.

– Helyes! Na, akkor mit akarsz felvenni? – kérdezte ragyogó szemekkel és azonnal a szekrényemhez sietett s kutakodni kezdett valami, ahogyan ő mondaná „szexi és mutatós” darab után. Pillanatok alatt vagy húsz ruha hevert az ágyon, és jól tudtam szándékában áll az összeset felpróbáltatni velem.

Miután már az összes szekrényből előrángatott ruhát felpróbáltatta velem, döntöttünk végre, és egyik kedvenc ruhámra esett a választás. Pántnélküli, szürke és a bézs szín közt ingadozó ruha, ami épphogy combközépig ér. Oldalát citrom színű vonalak díszítik s ehhez egy nem túl feltűnő cipőt párosítottunk. Klaudia esti szerelését már nem kellett ennyi ideig keresgélnünk s végül egy khaki rövidnadrág és egy fehér pántos felső mellett döntöttünk. Gyors fürdés, hajmosás, egy kis smink és kilenc óra negyven perckor, már indulásra készen vártuk, hogy a többiek is befejezzék a készülődést. Úgy tíz perc múlva már a liftben voltunk s mivel úgy gondoltam egy ekkora hely túlságosan is kicsit lenne Vikinek és nekem, inkább megvártuk a következő felvonót. Már mindenki megérkezett, s mint mindig most is már csak Benre vártunk. A taxik pontban tíz órakor parkoltak le a bejárat előtt, mi pedig kellőképpen megalapozott hangulattal vágtunk bele, egy újabb New Yorki éjszakába.

A klubhoz érve már a taxi zárt ajtaján át is hallottuk a bentről kiszűrődő dübörgő zenét. A taxiban eltöltött alig tíz perc, most sem volt kellemesebb, mint amikor a versenyre tartottunk, ugyanis Ben újfent az engem szállító járműt választotta sajátjául. Egyetlen szót sem beszéltünk, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy egyetlen szót sem intéztem felé s minden bizonnyal ezt ő is észrevette. Láttam a lehangolt arcát és a szomorú tekintetét, azonban most nem tudott sem meghatni, sem sajnálatot kelteni bennem. Az ő hibája, ha nem hazudozna össze-vissza feleslegesen, akkor a gondok is elkerülnék őt. Klaudia kellőképpen elszórakoztatott, így már a végén oda sem figyeltem a jelenlétére. Drága barátnőm beszámolt az elmúlt két hét minden pillanatáról, és persze én sem hagyhattam ki egyetlen lényeges momentumot sem. Nem meglepő, hogy a Taylor téma érdekelte leginkább és persze Kellan. Már hogy hagyhattuk volna ki Kellant… Sehogy! Elmeséltem neki még egyszer a náluk töltött estémet, a kínos reggelt, a még kínosabb próbatermi incidenst és az az után következő veszekedésemet Bennel.

– Szerinted lent lesznek ma este? – Tagadhatatlanul ott csillogott a remény pillantásában és hát ki okolhatta volna emiatt? Én biztosan nem. Kérdésére azonban nem tudtam válaszolni. Honnan is tudhattam volna, hol és kivel töltik el ezt az estét. A gondolat, hogy van valaki, valaki más, aki magáénak tudhatja társaságát, féltékenységgel és enyhe szorító fájdalommal járt a mellkasom környékén.

– Fogalmam sincs, és megmondom őszintén nem is akarok erre gondolni. Nem akarom, hogy minden gondolatom csak körülötte forogjon. Klau, egy hét múlva, ha nyerünk, ha nem nekem vissza kell mennem Magyarországra és semmi kedvem belehabarodni egy olyan valakibe, aki teljesen más szinten mozog, mint én. Ez az élet nem nekem való, és különben is milyen jövője lehetne ennek az egésznek? Én otthon ő meg a világ másik pontján? Inkább megkímélem magam a felesleges fájdalmaktól.

– Tudod ahhoz képest, hogy nem akarsz erre gondolni, elég sok mindent átgondoltál már ezzel kapcsolatban. Láttad magad előtt a közös perceket és az együtt töltött időt. Ismerlek Regi, úgyhogy ne is próbáld tagadni! – Na, jó, ha pár órával ezelőtt azt mondtam, hogy imádom őt, azért amiért ennyire átlát rajtam, akkor most kijelentem, hogy tévedtem!

– Ajj fogd be és inkább menjünk inni valamit! – Nem óhajtottam többet beszélni erről a témáról, így a bárpulthoz lépve kikértünk két kör tequila-t, amit a többiekhez ülve elfogyasztottunk. Már mindenki kellőképpen jól érezte magát és miután Klauval megittunk egy-egy Sex On The Beach koktélt, nem bírtunk tovább a fenekünkön maradni és egyenest a táncparkett felé igyekeztünk. Egy igazán pörgős és pezsdítő zene csendült fel, aminek képtelenség lett volna ellenállni. Már javában a zene felénél jártunk, amikor hirtelen feltűnt két srác körülöttünk. Mögénk kerülve próbáltak táncba elegyedi velünk, azonban amikor az egyikük arcára vetülő fényben megláttam ki is ő, Klaut magammal húzva hátráltam ki előlük, azonban ők nem akarták ezt olyan könnyen feladni. Sem Bent sem bármely másik ismerős arcot nem láttam körülöttünk, és már kezdtek az agyamra menni. Akárhányszor meglógtunk előlük, ők folyton felbukkantak valahogy, és a kezüket folyamatosan olyan helyekre tették ahova nem kellett volna. Megelégelve pofátlanságukat szembe fordultam a mögöttem lévő mély szőke hajú, világos szemű férfival és állva a tekintetét beszélni kezdtem hozzá.

– Azt mondtam, hogy nem! – Nem voltam biztos abban, hogy hallotta, amit mondtam. Arcán még mindig ott virított önelégült mosolya, mintha kifejezetten tetszene neki ellenállásom. Időközben már Klau is észrevette a nemkívánatos partnereinket, de mindhiába, mintha el sem jutott volna az agyukig a mondanivalónk. Nem vagyok az a nagyon ijedős faja és Klau sem éppen nyúlszívű, de láttam rajta, hogy kissé ő is megijedt tőlük. Volt már precedens levakarhatatlan pasikra egyes bulizások alkalmával, de ennyire még ők sem voltak érthetetlenek. Most már egyre kétségbeesettebben kerestem az ismerős arcokat, de nagy tömeg csak idegen fiúk és lányok hadát tárta elém. Mikor utolsó próbálkozásként hátat fordítva két kellemetlenkedőnknek elindultunk az ellenkező irányba, pár lépés után megéreztem a csuklóm köré fonódott, erős férfikezeket. Visszarántva karjaiba, meredt tekintetembe, miközben övéiben visszafojtott düh csillogott. Ez volt az a pillanat, amikor valóban átjárt a félelem, hiszen sem én, sem Klau nem jelentettünk túlzott kihívást számukra amennyiben a fizikai erőről volt szó. Már kezdtem azt hinni, hogy mindenki számára láthatatlan ez az egész jelenet, hiszen az a sok ember, aki körbevett minket, felhőtlenül, zavartalan hangulatban ringatóztak tovább, a hangosan dübörgő zenére. Mikor tekintetem találkozott barátnőmével, ugyanazt a kétségbeesést láttam felvillanni szemében, mint ami minden bizonnyal az enyémben is ott villódzott. Reménykedtem, hogy Ben valahol itt van a közelben és észreveszi milyen szorult helyzetbe kerültünk s nyomban segítségünkre siet.

Pár másodperc elteltével – ami mellesleg a világ leghosszabb másodperceinek tűnt abban a szituációban –, a várva várt felmentő sereg megjelent. Csuklóm fogva tartójának kezére, hirtelen egy másik férfi keze kulcsolódott szorosan, körbe. Az illető, a hátunk mögött helyezkedett el, így az arcát nem láthattam. Keze, bronzbarna színben tárult szemem elé, miközben erős szorításban tartotta az idegen karját.

– Azonnal engedd el! ­– hangzott el az ellenvetést nem tűrő hang. Még így, ebben a hangzavarban is, azonnal felismertem megmentőmet. Azonnal magába kerített az a furcsa és különös érzés, ami minden alkalommal körül jár, ha a közelemben tudom. Míg az én segítségemre siető személy Taylor volt, a mellettem felbukkanó Kellan, Klaudia zaklatója felett tornyosulva, utasította rendre az említettet.

– Mégis kik vagytok ti, hogy megmondjátok mit tehetek vagy mit nem? – kérdezte egyikőjük, mire nem csak Kellan de Taylor is önfeledt nevetésben tört ki. Klaudia és én nem értve e reakciójukat kérdőn néztünk egymásra.

– Az, aki beveri azt az önelégült pofidat, ha még egyszer meglátunk a közelükben! – felelte Kellan s most valóban ijesztőnek tűnt. A folytonos poénkodása elvonja az ember figyelmét arról, hogy mekkora is valójában, de így ezzel a fenyegető és dühös arckifejezéssel, egészen más perspektívába helyezte a dolgokat.

– A helyedben nagyon gyorsan hátraarcot vennék és elmennék innen, addig még szépen mondom. – Nem gondoltam volna, hogy Taylor képes ennyire határozott és megfélemlítő lenni, de határozottan tetszett, és azt hiszem eléggé nem a helyzethez illő gondolatokat, képeket indított el bennem. Azt azonban semmiképpen sem szerettem volna, ha bármelyikük is bajba kerülne miattunk.  Reménykedem abban, hogy ez a két félnótás észreveszi végre magát és elmegy egyetlen szó nélkül. Időközben Taylor és Kellan mindkettőnket a hátuk mögé terelgetett s ez egyáltalán nem volt ínyünkre, hiszen ez azt jelentette, hogy akár tettlegességig is elfajulhat a dolog. A gondolat, hogy bármi baja eshet az előttem álló férfinak, meglepő érzelmeket váltott ki belőlem. Elborzasztott és megrémített. Ez azonban, nagyon nem tetszett nekem. Nem szabadna az ilyen érzelmeknek még csak a legapróbb szikrájának sem felvetődnie bennem, és mégis minden sejtem epekedve várja, hogy újra rám nézzen, hogy beszéljen hozzám.

A két srác végül visszavonult s a már hosszú percek óta bent tartott levegőt végre megkönnyebbülve kifújhattam. Amikor Klaura néztem, ugyanazt a megkönnyebbülést láttam rajta, de amint tényleg eljutott a tudatáig kik is segítettek ki minket szorult helyzetünkből, azonnal zavarba jött. Na, igen az én nagyszájú barátnőm, aki fülig vörösödik, ha találkozik, idézem:”A világ legtökéletesebb férfijaival.” Kellan arcáról úgy tűnt el a mogorvaság, ahogyan az két srác az imént. Ismét fülig érő mosolyával és huncut tekintetével méregetett minket. Azonban úgy láttam drága barátnőm igencsak felkeltette a nagy mackó figyelmét.

– Jól vagytok? – kérdezte aggodalommal teli szemekkel Taylor, miközben tekintetét egyetlen pillanatra sem szakította el tőlem. Még mindig a történetek és az újonnan érkezett érzéseim hatása alatt voltam s úgy éreztem képtelen vagyok egyetlen hangot is kinyögni. Taylor, és most már a többiek tekintete is egyre nagyobb aggodalmat mutatott irányomba s mivel nem akartam feleslegesen megrémíteni őket, kikényszerítettem egy aprócska bólintást magamból.

– Gyere inkább üljünk le egy kicsit, rendben? – Klau mindkét kezével átkarolva segített az egyik asztalhoz, majd leülve mellém simogatni kezdte hátamat. Némileg nyugtatóul hatott rám, de amikor ismét találkozott tekintetem az előttem álló férfiéval… elkeseredett sóhaj tört fel belőlem.

– Regi, jól vagy? Visszamenjünk a szállodába? – aggodalmaskodott immáron Klau, de egy heves fejrázással elvetettem ezt az ötletét. Még csak most jöttünk, van mit megünnepelnünk, ráadásul végre Klau is itt van és a fenébe is, Taylor is közre játszik maradni akarásomban. Ez volt a leginkább kifakasztó tényező, ugyanis nem akartam semmiféle érzéseket sem táplálni itt senki iránt, főleg nem iránta, hiszen egy hét múlva visszautazom Magyarországra, ő pedig itt marad illetve átutazza az életét. Különben is, senki nem mondta, hogy ő bármit is szeretne tőlem, csupán kedves és barátkozós és ennyi nem több. Pár pillant múlva már sokkal jobban éreztem magam, de tudtam Klaut nem sikerült átvernem és amint kettesben leszünk, kiszedi belőlem, mi is volt a valódi bajom. Kellan és Taylor is fürkésző szemekkel vizslatott pár percig, de amikor látták, hogy tényleg jól vagyok, felengedtek és ők is leültek mellénk. Még mindig nem láttam egyetlen ismerős arcot sem a táncoló tömeg közt, de valahogy nem is tűnt túl fontosnak ez a dolog. Taylor és Kellan kellőképpen elszórakoztattak bennünket. Olyan volt mintha misem történt volna, önfeledten nevetgéltünk a fiúk elejtett poénjain és a forgatások alatt történt mókás emlékeiken. Míg én és Klau egymás mellett foglaltunk helyet, Kellan, Klaudia bal oldalán, Taylor pedig a jobb oldalamon helyezkedett el.

Egy újabb vicces sztori közepette, felcsendült egyik kedvenc számunk Klauval. (http://www.youtube.com/watch?v=NI5OsScHw-w) Így ekkor már lehetetlenség volt megülni a fenekünkön. Ritmusa kellőképpen felperzselő volt, s bátorságot véve magamon megfogtam Taylor, asztalon pihenő kezét s magammal húztam a táncparkett felé. Klau hasonlóképpen tett, csak éppen Kellannal s immáron a táncoló tömeg közepén ringattuk magunkat.

Először megszeppenve alig-alig egymáshoz érve táncoltunk, azonban Taylor egyszer csak megfogva kezem, magához húzott, kezemet tarkója köré fűzte és csípőnk immáron egymás ritmusát felvéve ringott, a zene dallamán. Innentől kezdve megfeledkeztem gátlásaimról s csak tettem, amit egy átlagos srác esetében, magamat adtam. Teljesen megfeledkezve mindenről és mindenkiről ölelt magához, és simított végig oldalamon, majd hátat fordítva neki, simultam ölelésébe. Kezét érzékien végig simította csípőmön, egészen le a combomig. A hőség szinte fullasztó volt, érintése helyén mégis libabőrös lettem s egy röpke pillanatra még a levegőm is a tüdőmben akadt. Hirtelen pördített rajtam egyet s miután a zene utolsó ütemei is elhaltak a villódzó fényekkel együtt ajkainkat már csak egyetlen lélegzetvételnyi űr választotta el egymástól. Taylor áthidalva eme rést, gyengéden becézgetni kezdte vágytól felperzselt ajkaimat.

Sorry a késéért! Remélem tetszett és a képek, zenék is kellőképpen megfelelnek számotokra!

Puszi, és ne feledjétek a komikat!

Bee

Viki

Klaudia ruhája

Regina ruhája

Taylor

Kellan