4. fejezet - Meglepetések sorozata

Nos, itt lenne a negyedik fejezet, amiben végre kiderül ki az a titokzatos, és egyben eszméletlen pasi, aki megbabonázta Regit. Remélem tetszeni fog mindenkinek és megérdemel egy két véleményt. Szóval jó olvasást mindenkinek!

Puszillak titeket!

Bee

Meglepetések sorozata

Bár tizenhét éves voltam, amikor először hallottam róla, mégis az óta epedezem érte… és most itt van életnagyságban…

Onnantól kezdve teljesen elvesztettem a fonalat, bár tudtam, hogy Ben még mindig a hátam mögött van, és még mindig táncolunk mégsem bírtam levenni róla a szemem. Nagy örömömre úgy tűnt ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis amióta találkozott a tekintetünk nem szakította meg.

Nagy erőt vettem magamon, ugyanis ha hiszitek, ha nem szükségem volt rá ahhoz, hogy végre elszakadjak tőle és Ben felé forduljak.

• Regi minden rendben? – kérdezte Ben.
• Igen persze… - válaszoltam, hiszen mégsem mondhattam azt, hogy pár pillanattal ezelőtt találkoztam a legcsodásabb pasival, akit csak a világ a hátán hordott… gondoltam ezt annak ellenére, hogy nem is ismerem, csak annyit tudok róla, amit a pletyka lapok megírtak, és amit az interjúi alkalmával elmondott magáról, mégis úgy éreztem New York csodás meglepetéseket tartogat még számomra…

Néhány óra elteltével és jó pár koktél múlva, nos, mondhatni, hogy a társaság nagy része eléggé kész volt már, így a többségük inkább visszament a szállodába… Ben, a drága Melinda, én és még egy két srác maradtunk tovább. Akaratlanul is folyton Őt kerestem a tömegben, de akármennyire is meresztettem a szemem sehol sem láttam.

Talán már haza ment… gondoltam magamban… vagy épp egy gyönyörű lány karjaiban élvezi az életet…

Úgy nagyjából egy óra múlva, még mindig ott ültem az asztalnál és bámultam ki a fejemből, miközben kedvenc koktélomat kortyolgattam Ben hirtelen mellém lépett és megpróbálva túlordítani a hangos zenét beszélni kezdett.

· Regi gyere, táncolj velem… - kérlelt, de nekem valahogy most nem volt kedvem így elnézést kérve megmondtam neki, hogy én inkább visszamegyek a szállodába. Először nem akart elengedni egyedül, de végül sikerült meggyőznöm, majd miután elköszöntem mindenkitől elindultam. Még mielőtt eltűntem volna a tömegben láttam amint Melinda kihasználva az alkalmat azonnal rá vetette magát, és nem ért meglepetésként Ben reakciója… egyáltalán nem ellenkezett… szóval ennyit a lányok elméletiről, miszerint Ben oda van értem.

Nagy nehezen átkecmeregtem a tömegen, majd miután kiértem az utcára, hajnali három órához híven egy lélek sem mászkált már kint. Az idő alatt, míg mi bent tomboltunk, idekint jócskán lehűlt az idő, így gyorsan magamra kaptam a dzsekimet, amit hoztam, bár az sem segített túlságosan.

Nagyjából sikerült lesétálnom egy utcányit, amikor hirtelen eleredt az eső. Olyan sokaságban hullott, mint ahogyan azt szokták mondani, mintha dézsából öntenék. És persze egyetlen taxival sem találkoztam ez idő alatt. Mígnem hirtelen feltűnt mellettem egy gyönyörű autó, az ablakai sötétítettek voltak így nem láttam ki ül benne, és mit ne mondjak kicsit megfagyott bennem a vér, hiszen ki tudja, milyen emberek járják New York utcáit…

Már jó pár méteren át haladt mellettem, próbáltam szaporázni a léptemet, de a tíz centis sarkakon eléggé nehezemre ment, ráadásul bőrig áztam.

Tényleg kezdtem bepánikolni, aztán hirtelen, mikor elértem a legközelebbi sarkot, az autó megállt, majd csigalassúsággal leereszkedett az ablak.

Azt hiszem, teljes őszinteséggel állíthatom, hogy a szívem kihagyott egy ütemet abban a pillanatban. Félve bár, de benéztem az ablakon, és amint megláttam ki ül a kormánynál, elakadt a lélegzetem és megkukulva meredtem az előttem lévő férfira.

· Ne haragudj! Megijesztettelek? – kérdezte. A hangja istenem az a hang…

· Egy kicsit… - feleltem, de még mindig nem akartam elhinni, hogy vele beszélgetek.

· Még egyszer ne haragudj! Elvihetlek? – kérdezte, mire én leesett állal és összevissza kuszálódó gondolatokkal, mérlegeltem a helyzetet. Itt van ez a srác, szakad az eső és ő most, is mint mindig tökéletesen fest, a gyönyörű sport autójában, én meg itt állok előtte szarrá ázva… hát csodás mondhatom…

· Nyugi nem harapok! – mondta miközben lélegzetelállító mosolyra húzta ajkait, amelytől kivillantak hófehéren virító fogai.

· Nem is gondoltam, hogy megtennéd… -

· Na, látod, akkor gyere és szállj be gyorsan még mielőtt megfázol. – egy részem, pontosítanék egy hatalmas részem azt hajtogatta, hogy gyerünk, szállj már be mellé, a másik, ami egészen apró volt azt mondta, hogy ő mégiscsak egy idegen pasi… aki mellé be szándékozom ülni. Végül természetesen az a felem győzött, aminek minden vágya volt egy levegőt szívni vele, így bátortalanul, de elfogadtam az ajánlatát.

Mikor beszálltam abba a csoda járműbe azonnal megcsapott a finom, meleg levegő. És akkor jöttem rá, hogy most teljesen eláztattam a valószínűleg méregdrága üléshuzatját.

• Mi az valami gond van? – kérdezte rögtön amint meglátta a kétségbe esett arcom.
• Háááát azt hiszem épp most tettem tönkre a huzatot, ugyanis csurom víz lett tőlem. – vallottam be, szemlesütve.
• Ugyan, ne is törődj vele. A lényeg, hogy te ne ázzál tovább. – mondta és közben olyan édesen nézett rám.
• Köszönöm… - csak ennyi tellett tőlem. Már épp azt hittem, hogy elindulunk, amikor ismét felém fordult.
• Ne haragudj, be sem mutatkoztam, Taylor Lautner vagyok, és te…? – nem mintha e nélkül nem tudtam volna ki is ő, akivel éppen beszélgetek, hiszen őt szerintem mindenki ismeri, legalábbis minden nő.
• Én Kiss Regina vagyok, de hívj csak Reginek, ha úgy könnyebb. – mondtam, és végre sikerült eleresztenem egy könnyed mosolyt.
• Szóval Regina… - elég vicces volt, ahogy először kiejtette a nevem, de nagyjából a harmadik negyedik próbálkozásra tőle hangzott a leggyönyörűbben.
• Láttalak a versenyen, igazán jól táncolsz. Mióta foglalkozol ezzel? – kérdezte, miközben néha-néha felém kapta a tekintetét.
• Régebben is táncoltam, még tizennégy éves koromban, de így komolyabban 3 éve. Rengeteg versenyen vettünk már részt. Ben ahova csak tud, elvisz minket és eddig szerencsére sikerült mindig elnyernünk a dobogós szintet. – feleltem. Éreztem, hogy néha elidőzik rajtam a pillantása, amit nem igazán tudtam eldönteni, miért teszi… vajon azért mert tetszem neki, ami maga lenne a csoda, vagy talán azon szörnyülködik, ahogyan éppen kinéztem. A hajam csurom vizesen tapadt a bőrömre, miközben a ruhámnak sem volt olyan millimétere sem ahonnan ne csurgott volna az eső víz, végig egészen a fedetlen lábamon… és akkor hirtelen észrevettem amint tekintetével végig követi az éppen legördülő vízcseppet, egészen a bokámig, majd hirtelen visszakapta pillantását az útra. Jó érzéssel töltött el a reakciója, így bár akaratlanul is, de mosolyra húztam ajkaim, amit ő persze rögtön észrevett.
• Min mosolyogsz? – kérdezte.
• Semmiség csak eszembe jutott valami. – feleltem, de volt egy olyan érzésem nem vette be, valamiért azonban mégsem tért ki különösebben a miértekre.
• Na és melyik szállodában szálltatok meg? – kérdezte, mire rá kellett jönnöm, hogy hamarosan elválnak útjaink és ki tudja, talán soha többet nem látom.
• A Boscolo-ban. – feleltem.
• Az tudom, hol van. Úgyhogy ne aggódj, hamarosan átöltözhetsz valami kevésbé nedves cuccba. – mondta. Legkevésbé érdekelt abban a pillanatban a száraz ruha lehetősége. Leginkább az foglalkoztatott, hogy még két sarok és ott vagyunk, ő elmegy és ennyi volt. Na, nem mintha bármi közelségre gondoltam volna, csupán annyira jó lett volna kicsit megismerni az igazi Taylort. Nem telt bele öt percbe, és már a hotel előtt álltunk.
• Hát megérkeztünk. – kezdtem. Annyira-nehezemre esett, hogy elköszönjek és kiszálljak az autójából, hogy kiszálljon az életemből, még ha igazán benne sem volt.
• Köszönöm, hogy elhoztál, nagyon kedves dolog volt tőled. – mondtam.
• Ugyan semmiség, bárki megtette volna szerintem. – felelte. Ám én ebben nem voltam olyan biztos, mint ő.
• Akkor is hálás vagyok érte. – mondtam még egyszer, majd mikor belenyúltam a táskámba, hogy elővegyem a belépő kártyámat… nos, rá kellett jönnöm, hogy valamiért nincs nálam. A pillanatnyi rémület biztosan meglátszott az arcomon ugyanis rögtön megkérdezte mi történt.
• Valami baj van?
• Hááát abban az esetben, ha a barátnőm teljesen kiütötte magát… nos, akkor igen. – feleltem. Mivel nem volt egészen világos és érthető számára a válaszom, folytattam…
• Nincs, nálam a belép kártyám. – erre ő hatalmas vigyorral a képén, ingatta a fejét jobbról- balra, majd balról-jobbra.
• Most mi olyan vicces ezen? – kérdeztem.
• Menj fel, és próbáld meg felébreszteni, ha nem sikerül, gyere vissza és kitalálunk valamit. – felelte.
• Ugyan erre semmi szükség. Nyugodtan menj haza, majd megoldom valahogy. – nem akartam, hogy miattam kelljen itt várakoznia.
• Én igenis úgy látom, hogy szükség van rá szóval… menj fel és tégy úgy, ahogy mondtam. Én itt várok, ha 10 perc múlva sem jössz, akkor tudomásul veszem, hogy sikerült bejutnod, de ha esetleg mégsem jönne össze, itt leszek. – ha képes lettem volna rá, valószínűleg lefolytam volna a széken és ezen kicsit kiakadtam. Nem tetszett nekem, hogy ilyen hatással van rám. Jézusom, hiszen nem vagyok már tizenéves csitri… és mégis úgy érzem magam… borzalom.
• Oké, rendben. Akkor most rohanok. –mondtam, majd gyorsan kinyitottam az ajtót, és amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a kapun, ugyanis az eső még mindig zuhogott.

Beérve a hatalmas halba, rögtön megpillantottam a recepciónál helyet foglaló férfit. Úgy gondoltam egy próbát talán megér, így odamentem hozzá és megpróbálkoztam a legmeggyőzőbb pillantásommal rá venni, hogy adjon egy belépő kártyát a 206-os szobához, de sajnos nem jártam eredménnyel. Így, bár sikerült feljutnom a szobához, de csak az egyik londiner kíséretében. Hiába volt minden próbálkozásom a bejutásra, így hát még volt két egész percem arra, hogy leérjek, és még elérjem Taylort, de egy egészen röpke pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán engednem kéne, hogy elmenjen és majdcsak lesz valahogy… ám mivel azon részem mely mindenképpen vele akarta tölteni az idejét, erősebb volt, így hát nem kétséges melyik győzött. Szóval ló futtában rohantam vissza, a kijáratnál kissé lassítva a tempómon, majd mikor kiléptem a kapun, megkönnyebbülve léptem ki ismételten a szakadó eső alá, mert a gyönyörű autó, a még gyönyörűbb tulajdonosával még mindig ott állt ahol néhány perccel ezelőtt.

Kinyitottam az ajtót, majd ismételten behuppantam mellé. Egy újabb víz mennyiséget hozva magammal.

• Úgy tűnik nem sikerült bejutnod… - állapította meg. Én pedig a műszerfalra tekintve észrevettem, hogy jócskán eltelt már tizenöt perc is a távozásom óta, mi pedig tíz percben állapodtunk meg…
• Te pedig megvártál…
• Mondtam, hogy várok… - mondta.
• Igen, de már kicsit letelt a tíz perc… - mutattam az órájára, mire édesen elmosolyodott.
• Gondoltam öt perc ide vagy oda már nem számít… - kíváncsi lettem volna mennyi öt percet adott volna még nekem, de nagyon jól esett, amiért így tett.
• Na és most hogyan tovább… nem szeretnélek feltartani vagy ilyesmi, biztosan vár már rád valaki… - na, jó ez csak egy ártalmatlan célozgatás volt, nem bűn, hogy szerettem volna, megtudni van e valakije.
• Nos… először is nem tartasz fel – most is mosolyog, és annyira jól ál neki… - másodszor, nem vár otthon senki, ha csak Kellan számít ilyen téren, bár szerintem ő most épp valahol máshol tölti az idejét. – felelte. Szóval Kellannal van itt, azzal a Kellannal akit mindig is eszméletlen jó fejnek tartottam és ezzel persze nem vagyok egyedül, Klaudiáról már ne is beszéljünk, na de ami a legfontosabb azt mondta nem várja őt senki…
• Mivel nem lenne valami célszerű, valamint kényelmes sem, hogy az egész estét itt töltsük az autóban, arra gondoltam, talán eljöhetnél hozzám… - valószínűleg a meglepettség olyan szinten kiülhetett az arcomra, hogy egy hatalmas kacagás lett a reakciója.
• Nyugi… jó fiú leszek! – ott ültem és fogalmam sem volt arról erre mégis mit mondjak… a gond ott kezdődött, hogy a saját jó kislány mivoltomban nem voltam biztos…

Ismételten díjat kapott...

A blog ismételten megkapta ezt a díjat ezúttal Fancsy-tól az Angyalkönny című történet alkotójától, valamint Briki és Alyosha is megtisztelt ezzel a díjjal.

Nagyon szépen köszönöm nekik!

Én még egyszer nem küldeném tovább mert akkor ugyanazoknak az embereknek kéne akiknek már egyszer megtettem...

Puszilok mindenkit!!

A blog megkapta első díját!!

Hát eljött az a pillanat is hogy ez a blogom is megkapta első díját amit Bree Anabell-nek köszönhetek! ( http://mert-en-a-multba-elek-by-anabell.blogspot.com/ )



Nos hét dolog rólam... :

1. Kicsit félve kezdtem bele ebbe a történetbe...
2. Mostanság teljesen bele vagyok habarodva Taylor Lautnerbe ♥
3. Imádom Krisz, Zoe Henderson, Wonderworld és Myka történetét ♥
4. A Való Világban Béci a kedvencem :)
5. Kedvenc sorozataim: Vámpír Naplók, One Tree Hill (Tuti Gimi), Gossip girl, Beverly Hills 90210 ( az új ), Szex és New York...
6. A legjobb barátnőmet Klaudiának hívják és Imádom őt ♥
7. Klau és én már most elterveztük, hogy 2011. november 18-án a Breaking Dawn premierén VIP teremben nézzük meg Kedvenceinket...

Akiknek küldöm:

• Zoe Henderson: http://afarkashercegnoje.blogspot.com/
• Myka: http://myka-dreamsanddesires.blogspot.com/
• Krisz: http://newsun-krisz.blogspot.com/
• Wonderworld: http://ashley-meraz-newlife.blogspot.com/

3. fejezet - Az első találkozás

Hát itt lenne a 3. fejezet, remélem mindenkinek tetszeni fog ugyanis iszonyat beteg vagyok és most csak ennyi telt tőlem…

Kíváncsian várom a feltételezéseiteket a titokzatos pasival kapcsolatban!

Az első találkozás

A mai napom is ugyan úgy telt, mint az elmúlt öt-hat év… korán kelés, majd egy interjú vagy éppenséggel egy fotózás és újabb interjú és fotózás.

Bár legtöbbször élvezem ezeket a programokat, mégis úgy érzem, valami hiányzik az életemből. Minden, amit csak kívánhatnak, az emberek én rendelkezem vele. Legelső sorban imádni való család, barátok, fényűző élet, pénz és bár nem tartom magam különlegesebbnek, mint bárki más, mégis tisztában vagyok vele, hogy nők százai vágynak a társaságomra…A gond csak az, hogy eddig nem találtam meg azt az egyet, aki úgy igazán megragadná a figyelmemet.

Az elkövetkezendő három hetem, végre igazán egy kicsit esélyt ad arra, hogy kikapcsolódhassak, hogy úgymond megpihenhessek.

A múlthéten nagy örömömre az egyik legjobb barátom, felkért arra, hogy vegyek részt egy táncbajnokságban. Nem titok, hogy anno én is táncoltam, és máig tagja vagyok az egyik tánccsoportnak, most, mégsem mint versenyző leszek számon tartva. Inkább amolyan támogató ként. Bár majd, annak a csapatnak a támogatója leszek, igazán kíváncsi vagyok a többi előadóra is. Úgy hallottam a világkülönböző országaiból érkeznek majd, a tehetséges csapatok.

Ma este lesz az első selejtező. Még tegnap megkértem egy jó barátomat, hogy tartson velem. Már elég hosszú ideje ismerem, anno egy film sorozat által ismerkedtünk meg és az óta is tartjuk a kapcsolatot.

Már hét óra is elmúlt, amikor is végre megérkezett.

– Hello! – köszönt, amikor kinyitottam az ajtót.

– Már éppen ideje volt, hogy megérkezz – ugrattam, ugyanis pontosan tudtam, hogy késni fog, mindig késik.

– Bocs, csak volt egy halaszthatatlan dolgom. – A már oly ismert kaján vigyor, most is ott terpesztett az arcán, amiből is rögtön tudtam, hogy egy újabb csaj van a dologban.

– És egy újabb szöszi vagy most kivételesen szemet vetettél egy kedves barnára? – kérdeztem, miközben magamra kapva a zakómat, elindultunk a garázs felé.

– Túl jól ismersz már haver. És, hogy a kérdésedre is válaszoljak, igen most kivételesen egy kedves, ám bombasztikus barnával van dolgom.

Időközben beszálltunk az autómba (Audi R8). Ezt az autót még a karrierem első sikere után vettem meg magamnak és az óta is a legbecsesebb kincsem.

– Kíváncsi vagyok a ma estére…

– Én is, már rég voltam ilyen rendezvényen – mondtam.

– Na és mi is a neve annak a csapatnak, akiket egyengetni fogsz, míg tart a verseny? – kérdezte.

– Ha jól emlékszem The rhythm slaves ( A ritmus rabjai ).

– Na, és a koreográfus nő vagy pasi?

– Mintha azt mondtad volna, hogy egy bombasztikus barnával kavarsz, aki mellesleg kedves is…

– Ez így van, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartom nyitva a szemem. Szóval, nő vagy pasi? – kérdezte újfent.

– Sajnálom haver, de most a szerencse nem neked kedvez ugyanis pasi – feleltem, mire egy egész röpke pillanatig csalódottnak látszott, de amint újra kattogni kezdett az a furmányos agya, vigyorogni kezdett.

– Nem baj haver, a csapatban biztosan lesz egy-két finom falat, ha abban mégsem lenne, ahogyan azt te említetted a világ minden pontjáról érkeznek táncosok.

– Hihetetlen vagy! – Amint kimondtam már meg is érkeztünk. Mindketten kiszálltunk, majd bementünk az épületbe. Természetesen hátul közlekedtünk, hiszen semmi szükség nem volt arra, hogy egy kisebb hisztéria törjön ki, ugyanis általában ahol megjelenünk, ez történik.

Néha-néha kilestem a függöny mögül és láttam azt a rengeteg embert amint sürögnek, forognak. Rengetek csapat volt kint arra várva, hogy megmutathassák magukat a világnak.

Ideje volt elfoglalnunk a helyünket, az egyik VIP részlegben. Összesen ötven csapat vett részt a selejtezőn. Mind egytől egyig remek volt, de természetesen nem juthatott tovább mind így a zsűri kiválasztotta a legjobb huszonöt csapatot. Azonban még mielőtt ez megtörténhetett volna, hátra volt az utolsó csapat. Magyarországról érkeztek. Már hallottam erről az országról, bár még sosem jártam ott.

Amint elfoglalták helyüket felvillantak a lámpák és felcsendült a pezsdítő ritmus.

Valamiért teljesen megragadta a figyelmemet az előadásuk. Inkább lányokból állt a csapat, de mindenki egytől egyig oda tette magát és minden mozdulatuk összhangban volt a többiekével. Mivel elég közel voltam a színpadhoz mindenkit remekül láttam. Egyszer csak a hátsó sorból berobbant egy lélegzet elállítóan gyönyörű lány… A mozgása egyszerre volt kemény, laza, csábos, ruganyos és hihetetlenül szexi. Amint vége lett a koreográfiának, mindenki felállva tapsolt nekik, velem együtt.

Úgy éreztem mindenképp meg kell ismernem azt a lányt… teljesen a varázsa alá kerültem, pedig még csak a nevét sem tudtam.

Amint kihirdették a huszonöt tovább jutott csapatott, felhívták őket a színpadra. Minden hozzájuk tartozó koreográfussal együtt.

Mikor kimondták, hogy Magyarország is továbbjutott a következő selejtezőbe… mosolyra húzódtak ajkaim, mert ez azt jelentette, még itt marad, így esélyem van arra, hogy megismerhessem. Azonban a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott, amikor megláttam, hogy boldog önkívületben veti magát a koreográfus nyakába, akinek utólag kiderült Ben a neve. Furcsa volt, hogy máris féltékenységet érzek, hiszen semmi közöm sincs hozzá.

Minden esetre, az esélyek megmaradtak, amiről nem vagyok hajlandó lemondani… mert érzem, valami hatalmas dolog van készülőben.

Regina szemszöge

Miután bejelentették, hogy mi is tovább jutottunk, először fel sem tudtam fogni. Annyira boldog voltam és büszke, hiszen annyi jobbnál jobb csapat volt itt és mégis mi vagyunk azok, akik bejutottunk a következő fordulóba. Annyira a hatása alá kerültem ennek az egésznek, hogy gondolkodás nélkül Ben nyakába vetettem magam. Ő persze örömmel ölelt magához. Ám amikor kicsit lenyugodtam kibontakoztam ölelő karjaiból, de még mindig döbbenten álltam a színpadon, mert tudtam most már egy lépéssel közelebb kerültünk az álmunkhoz.

A verseny után tartottak egy partit, amin minden tovább jutott csapat részt vett, sőt még néhány kiesett is. Mi is megjelentünk természetesen, miután visszamentünk a hotelba és átöltöztünk Bennel karöltve visszaindultunk.

Most, is mint a versenyen rengetegen voltak. A zene hangosan dübörgött és természetesen senki sem bírt megálljt parancsolni a csábító ritmusnak.

– Úgy hallottam van itt néhány híresség is. Színészek, énekesek… de eddig egyel sem találkoztam… – üvöltötte Szandi.

– Tényleg? Ki mondta? – kérdeztem.

– Ben is említette, de hallottam egy két csajtól még a verseny előtt – mondta. Bevallom azért kicsit engem is felcsigázott ez a hír. Mondjuk nem egészen a miatt, amiért Szandit, hiszen mind tudjuk milyen álomvilágban él. Anno azt mondta nekünk, hogy egy híres színészhez fog férjhez menni, akivel Kaliforniában fognak lakni. Engem leginkább az életvitelük érdekelne, bár nem szeretnék én is olyan pörgős életet magamnak mégis kíváncsi vagyok, ők hogyan birkóznak meg vele. Persze vannak, olyan színészek, akiket csodálok munkásságuk és tehetségük miatt, na meg persze én is nőből vagyok, nem tagadom, hogy van egy-két olyan, akikért már évek óta bolondulok.

Épp a koktélomat kortyolgattam amikor Ben oda jött, hozzám megragadta a karom, határozottan, de nem durván és maga felé fordított.

– Táncolj velem!- mondta, majd elindult velem a táncparkett felé. Egy igazi az R&B–ben klasszikusnak számító dal szólt éppen. ( R. Kelly ft. Ja Rule and Ashanti)

Ben teste teljesen az enyémnek simult, amitől furcsa mód most kicsit kellemetlenül éreztem magam. Úgy éreztem mintha valami megváltozott volna köztünk mióta nyilvánvalóvá vált számomra is, miként viszonyul hozzám. Alig észrevehetően próbáltam tartani a köztünk lévő távolságot, kisebb nagyobb sikerekkel.

Ben épp a hátam mögött volt, keze a csípőmön miközben testünk a másikét követve ringott, ide-oda amikor a tömegben megpillantottam azt a személyt, akiről még csak álmodni sem mertem soha…

2. fejezet - Felfedezésen

Hát itt lenne a következő fejezet! Remélem, egyre több embernek fogja felkelteni a figyelmét! Alul található egy video, amin azt a koreográfiát láthatjátok amit Regiék előadnak a klubban!

Puszi Mindenkinek!!

Felfedezésen

A repülő út nem volt túl hosszú, de nem is mondanám, hogy hipp hopp oda értünk. Míg a társaság nagy része végig aludta az egészet én egész idő alatt fent voltam. Egy pillanatra sem tudtam lecsukni a szemem, annyira izgatott voltam. Ben volt olyan kedves és megengedte, hogy elfoglaljam a helyét és így az ablak mellé kerülhettem, mert igen Ben és én egymás mellett ültünk. A csajok így is folyton azzal incselkednek, hogy Ben és köztem biztosan van illetve lesz valami. Természetesen mikor ellenkezni próbáltam, azt mondták ők látják, amit látnak. Jó nem mondom azt, hogy nem vettem, észre azt, hogy néha milyen szemekkel néz rám, vagy amikor a próbák alkalmával oda jön hozzám az érintéseiből éreztem, hogy valami nem stimmel, de mit tehetnék. Niki és Szandi folyton arra buzdítanak, hogy én is lépjek felé, de én valamiért mégsem teszem. Persze mint minden csapatban nálunk is akad egy két mérges kígyó, akik ott tesznek, be ahol csak lehet, de megpróbálok nem foglalkozni velük.

A gépről leszállva, miután átvettük a csomagjainkat, egy busz jött értünk, ami elvitt a szállásunkra. Mind azt gondoltuk, hogy valami lepukkant kis fogadó lesz, de hatalmasat tévedtünk, ugyanis egy elég menő szállodában kaptunk szobákat. Szobánként hárman voltunk. Természetesen Niki, Szandi és én egy szobába kerültünk Ben pedig a miénkkel szemben kapott egyedül egy szobát.

A lányokkal gyorsan kipakoltunk mindent, majd egy gyors zuhany és átöltözés után ötkor találkoztunk a megbeszélt helyen.

Örülök, hogy mindenkinek sikerült időben ideérnie. Szóval előre elmondom, hogy nem akarok afféle katonatiszt lenni vagy hasonlók, de ennek az a feltétele, hogy a próbákon mindig mindenki ott legyen. Természetesen mindent bele kell adnotok ahhoz, hogy legyen értelme annak, hogy idejöttünk. Most pedig amondó vagyok, hogy menjen fel mindenki a szobájába és úgy három óra múlva újra találkozzunk itt. Felfedezzük egy kicsit a New York-i éjszakát. – erre persze már mindenki feléledt és rohant vissza, hogy még időben elkészüljenek. Én is így tettem volna, ha Ben nem szólít meg.

– Regi, ide jönnél egy percre? – kérdezte. Niki és Szandi persze rögtön összenéztek én csak a szememet forgattam.

– Persze, mond.

– Nagyon remélem, hogy te is velünk tartasz ma este – mondta.

– Igen, ki nem hagynám. De mi ez a nagy reménykedés? – kérdeztem.

– Nem tudom, úgy érzem a mai este ígéretes lesz. – felelte, én pedig kezdtem egyre kétségbe esettebb lenni. Mi van, ha visszautasítom és teljesen megromlik az eddig olyan jó kapcsolatunk…?

– Akkor nem sokára találkozunk – mondtam és meg sem várva mi erre a válasza hátat fordítottam és beszálltam a liftbe.

Mondanom sem kell amint beléptem az ajtón Niki és Szandi rögtön nekem estek és természetesen minden olyat beleképzeltek ebbe az egész jelenetbe, amiről szó sem volt, de hát mit tehetnék az élénk fantáziájuk ellen?

– Már megint túl sokat képzelegtek – mondtam nekik, de mintha a falnak beszéltem volna, ők csak tovább lökték a hülyeségeiket.

– Regi, akármit mondasz Ben odáig meg vissza van érted, ezt mindenki észrevette rajtad kívül.

– Azért ne essünk túlzásokba, jó beismerem, előfordulhat, hogy tetszem neki, de én… - folytattam volna, ha a buzgómócsing barátnőim nem fojtják belém a szót.

– Milyen de? Nehogy azzal gyere nekem, hogy nem tetszik neked…

– Nem ezt akartam mondani, hanem hogy ő a barátom, a tánctanárom, akivel nem akarom elrontani a kapcsolatomat. Gondoljatok, bele milyen feszültté válna a légkör körülöttünk, meg Ááá nem tudom, de inkább kezdjünk el készülődni, mert így az életben nem leszünk készen. – Nem is kellett kétszer mondanom, mindketten felpattantak az ágyról és megküzdve a fürdőért, neki kezdtek a cicomázkodásnak.

Fogalmam sem volt mit kéne felvennem, így gyorsan áttúrtam a bőröndöm. Rögtön megakadt a szemem kedvenc nadrágomon, amit kis is kaptam a ruha kupac alól. Nem kellett sokat gondolkodnom azon mit kéne felvennem hozzá, így egy vékony pántos zöld felső mellett döntöttem, ami kellőképpen kihangsúlyozta az előnyös testrészeimet. Az összeállítás mellé hiányozhatatlan magas sarkút húztam és már csak egy enyhe smink kellett és kész is voltam. Időközben Nicky és Szandi is kijöttek a fürdőből. Meglepetten vették észre hogy annak ellenére, hogy ők előbb neki kezdtek én előbb végeztem.

– Ha eddig tévedtünk is, Ben most tuti beléd fog zúgni. – Ismét előjött a Ben téma…

– Erre inkább már nem is mondanék semmit.

– Ne is! – ujját fegyelmezően a magasba emelte, de a helyett, hogy sikerült volna a „fenyítése” csak jót nevettem rajta.

– Na, csajok nyolc óra ötven van, úgyhogy induljunk – zártam le a témát. Gyorsan felkaptunk egy vékony dzsekit és már is a folyosón sétáltunk végig.

Mire leértünk a hallba majdnem mindenki ott volt Ben-nel az élen. Nagyjából tíz perc elteltével teljes volt a csapat így elindultunk. Mivel Ben már volt itt párszor ismert egy két jó helyet így ma este az egyik kedvencébe mentünk. Mikor beléptünk a kapun teljesen az a hangulat és látvány fogadott, mint amiket a külföldi filmekben lehet mindig látni… Engem teljes mértékben elvarázsolt a hely mindig is szerettem volna belekóstolni az efféle nyüzsgő estékbe.

Ben teljesen nyugodtan és lazán mozgott az emberek között, rengeteg emberrel fogott kezet és üdvözölték egymást. Végül bevitt minket a VIP boxok egyikébe.

– Nem is gondoltam volna, hogy ennyi embert ismersz itt – mondta Szandi.

– Mondtam, hogy voltam már itt párszor és ez idő alatt befolyásos ismeretségekre tettem szert. – válaszolta.

– Na és hogy tetszik nektek? – kérdezte, azzal az ellenállhatatlan mosolyával az arcán.

– Már most imádom! – válaszoltam, mire minden lány egyetértve velem bólogatott.

– Akkor jó, mert elég sokat fogunk itt lógni az elkövetkezendő három hétben. – Nem nagyon értettem, hiszen oké, hogy buli meg minden, de azért nem úgy ismertem meg őt, aki ennyire félvállról venné ezt a versenyt, főleg, hogy sikerült ide eljutnunk.

– Ezt hogy érted? – kérdezte Nicky.

– Úgy, hogy minden fellépés előtt legalább egyszer ellátogatunk ide, hogy itt is próbáljunk. Ebből is tanulni fogtok higgyétek el és legalább szokjátok a közönség létszámát ugyanis az előttetek álló versenyeken legalább a duplája ember vesz részt, mint otthon, úgyhogy fel kell készülnötök erre is. – Bár meglepődött mindenki, én imádtam az ötletet. Az ezután következő órákban többet nem esett szó a versenyről, leginkább a koktélokról és a minden porcikánkat hívogató zenéről. Az egész estét áttáncoltuk. Persze amikor Ben és én együtt táncoltunk, a többiek megint elkezdték az összeesküvés elméleteiket gyártani, de már kezdem megszokni. Szeretek Ben-nel táncolni, mert igazán jól csinálja, és valahogy amikor együtt táncolunk, minden érzékünk összekapcsolódik és anélkül, hogy bármit is mondanánk, a másiknak tudjuk, hogy mi lesz a következő lépése és, hogy nekünk merre kell követnünk azt. Szóval ezen a téren tényleg össze vagyunk hangolódva és illünk egymáshoz, de a többi tulajdonságunk, na, jó talán azok is hasonlóak.

Az éjszaka lassan véget ért, mi pedig az alkoholtól kicsit becsípve tértünk vissza a szállodába. Még mielőtt bementünk volna a szobánkba mindenki elköszönt Ben-től egy-egy puszi kíséretében… nos, azt hiszem azt mondanom sem kell, hogy a miénk kicsit hosszabbra sikeredett minta többieké.

A másnap reggel már közel sem volt annyira élvezetes, ugyanis a másnaposság kínzó dolog tud lenni, de azt hiszem egyikünk sem bánta meg, ugyanis az elmúlt éjjel feledhetetlen volt.

A reggelink a szobánkba érkezett, úgyhogy beismerhetjük, hogy teljes mértékben el lettünk kényeztetve. A pihenés azonban nem tarthatott sokáig, mert délben Ben mindenkit lehívatott a hallba, próbára készen. Azonban még mielőtt bárhova is mentem volna, halaszthatatlan dolgom akadt, fel kellett hívnom Klaut.

– Szia! – sipította bele a telefonba amint meghallotta a hangom.

– Na, mesélj! Milyen a naagy New York city? – Mindig is lelkes és túlbuzgó barátnőm most is túl volt pörögve.

– Remek és még annál is jobb!! – nevettem.

– Tegnap lementünk Bennel és a lányokkal az egyik itteni klubba és komolyan mondom, hogy hihetetlenül jóó volt!

– Bennel mi? – Csak megráztam a fejem ezen a kijelentésén.

– Ajj ne kezd már te is! Eleget hallgatom én a csapattól, nem hogy még tőled is ezt kelljen…

– Jó jó, akkor mesélj akadt egy – két helyes pasi?

– De még mennyi! Kár, hogy te nem vagy velem, nélküled nem ugyan olyan. Pedig mind csak arra várt, hogy te és én lecsapjunk rájuk, na, mindegy… legközelebb ígérem, nem hagyom futni őket! – Jókat nevettünk, az, az napi jókedvem is megalapozott volt. Még váltottunk egy két szót aztán bontottuk a vonalat.

A próbán természetesen mindenki kellőképpen odatette magát, hiszen mind nyerni akartunk, legelső sorban ez volt, amiért ide jöttünk. A másik ok pedig az volt, hogy mint azt ma megtudtuk az első selejtező holnap lesz így Ben úgy döntött, ma este ismét ellátogatunk a klubba és ott is gyakorolni fogunk.

Mint ahogy azt az imént említettem este megint mindenki készülődni kezdett, azzal a különbséggel, hogy ma este mindenki otthon hagyta a tűsarkút és lazára vette a figurát.

Mikor bejelentették, hogy egy Magyarországról érkezett csapat, akik részt vesznek, a bajnokságon fellépnek az este hatalmas üdvrivalgás kezdődött. Az egész testemben eluralkodott az izgatottság. Még sosem éreztem, hogy ilyen szinten átjárna az adrenalin.

Attól nem féltem, hogy nem menne a koreográfia, hiszen már álmomból felkeltve menne, csak az, hogy itt vagyunk… teljesen más meglátásba helyezi a dolgokat.

Tehát beálltunk a parkett közepére, mire mindenki más kihúzódott a szélére és körbe álltak minket. Egy utolsó pillantást váltottam Bennel, majd elkezdődött a zene.

Ami ez után következett, minden képzeletemet felülmúlta.

1.fejezet - A nagy hír

Bocsi, amiért ilyen rövidecske, de itt kellett abba hagynom… ígérem, jönnek az izgalmas pillanatok! Puszillak titeket!

A nagy hír

Ez a nap is úgy telt, ahogy a többi, reggel elmentem a főiskolára végig ültem az előadásokat, majd irány haza átöltözni és kezdődhet a csapattal való gyakorlás. Már elmúlt öt óra és a tánctanárunk Ben még mindig nem érkezett, meg ami mondjuk, meg őszintén egyáltalán nem rá vall. Mindenki azon gondolkodott, hogy merre, lehet, amikor hirtelen megjelent az ajtóban.

– Ne haragudjatok skacok, de volt egy kis dolgom – kezdte. – Mielőtt belecsapnánk, a közepébe szeretnék közölni egy jó hírt ami, lehet nem is lesz mindenkinek jó, de az így járt – mondta miközben olyan arcot vágott, mint aki kivégezni készül minket. – Nos, már napok óta készülök valamire, de nem akartam előre inni a medve bőrére így nem szóltam nektek róla semmit. Azért késtem, ma mert az egyik fejes felhívott a minap és azt kérte menjek ma reggel el hozzá, ugyanis közölni szeretne velem valamit. – Már mindenki izgatottan várta mit akar ebből kihozni, de őszintén szólva én semmi jóra nem számítottam. – Szóval, az ok, amiért ma behívattak az volt, hogy közöljék, velem egy egész hét múlva el kell utaznom New Yorkba. – A hír hallatán mindenki ledermedve, lélegzet visszafojtva várta, hogy azt mondja, csak tévedés vagy, hogy csak egy rossz tréfa. Ugyanis a csapatunkban mindenki imádta Bent. Nem, csak azért mert egy nagyon helyes pasi, hanem mert igazán tehetséges és kedves ember mind emellett. – Nos, ez lenne a jó hír a rossz pedig az, hogy titeket is magammal kell vinnem, ha nyerni, akarok a New York-i hip-hop bajnokságon. – Először köpni, nyelni nem tudtunk, de aztán amikor eljutott a tudatunkig mit is mondott valójában, hatalmas sikoltozások közepette vetettük magunk Ben-re.

– Jól van, csajok azért hagyjatok élve! – Feltartott kezekkel mászott ki a hatalmas kupac alól, ami alá került a mi jó voltunkból.

– Nos mivel már nincs messze az időpont, tudnom kell, hogy mindenki tud-e jönni? – kérdezte. Én természetesen rögtön igent mondtam, habozás nélkül emeltem kezeimet a magasba.

– Ennek örülök, de mivel akadnak kiskorúak is a csapatban tőlük írásos szülői engedélyt kérek, mert sajnos a nélkül nem vihetem ki az országból. – Nagy szerencsémre nekem semmi szükségem nem volt ilyesmire.

– Ami a költségeket illeti, természetesen a repülő utat a tánctársulat fizeti a szállásotokkal együtt, de ami az ottani költőpénzt illeti, azt magatoknak kell állni – folytatta.

– És meddig lennénk kint? – kérdeztem.

– Három hét. A három hét alatt lesz két selejtező és csak a legjobbak jutnak be a fináléba – felelte.

– Na, jól van most már ideje rákapcsolnunk, hiszen le kell aláznunk a sok külföldi csetlő botlót. – Azzal mindenki beállt a helyére és elkezdtük gyakorolni az előselejtezőre szánt koreográfiánkat.

Este hét óra volt mikor végeztünk és hulla fáradtan indultam el haza. Már majdnem a buszmegállóban voltam, amikor egy fekete Wolksvagen megállt mellettem. Nagyon jól tudtam kinek a tulajdona így semmi félsz nélkül hajoltam be az ablakon.

– Hát te mit kóborolsz még itt? – kérdezte Ben, aki csábos mosoly kíséretében intett, hogy üljek be az autójába.

– Gyere, haza viszlek – mondta. Én pedig készségesen elfogadtam.

– Izgatott vagy? – kérdezte.

– Mi az, hogy! Még sosem voltam külföldön és az, hogy megmérkőzhetünk, az ottaniakkal nagyon izgalmasan hangzik – feleltem, mire ő csak mosolygott tovább. Igazából mindig is jó pasinak tartottam Bent, de eszembe nem jutott volna bármily más kapcsolatot létesíteni vele, mint baráti. Nagyjából tizenöt perc alatt haza is értem, és még mielőtt kiszálltam volna, megköszöntem neki, amiért haza hozott.

– Igazán nincs mit, Jó éjt Regi. – Megvárta, míg bementem a kapun és amint becsukódott hallottam amint a motor felpörög és hangos csikorgással elhajtott.

Mire haza értem apám még nem volt otthon csak az öcsém és az anyám. Miután l elmeséltem nekik milyen híreket kaptunk ma, ők is lelkesen kérdezősködni kezdtek az elkövetkezendő hetekről. Mindent elmondtam nekik majd miután lezuhanyoztam a szobámba mentem és eltettem magam másnapra.

Reggel ugyanúgy felkeltem bementem a főiskolára és elmeséltem legjobb barátnőmnek milyen hihetetlen dolog történt tegnap.

– Jajjj ez annyira jó! Te mázlista.

– Alig hiszem el, de komolyan. Belegondolni is csodálatos, hogy kimegyek New Yorkba és ott tölthetek három hosszú hetet. Csak azt sajnálom, hogy téged nem vihetlek magammal. Hiányozni fogsz! – mondtam mire ő csak legyintett egyet.

– Ugyan eszedbe sem fogok jutni a fényűző New Yorki utcákat járva, esetleg még egy helyes pasira is szert teszel, akivel hatalmas orgiákat csaphatsz majd. – Na, igen ő Klaudia, mi máson járhatna most is az esze, mint a pasikon és velük eltölthető legkellemesebb programon.

– Ámen! – mondtam mire mindketten nevetésben törtünk ki.

A napok teltek én pedig egyre közelebb kerültem egy álmom megvalósításához. Régóta dédelgettem azt a vágyamat, hogy egyszer külföldön is megmérethetem magam a csapattal együtt és most sikerülhet.

Vasárnap este, az indulás előtti éjjel

Mivel már csak órák voltak hátra az indulásig Klaudia és a barátaink egy közös bulizás alkalmával búcsúztattak el engem és engedtek utamra.

Reggel természetesen anyámék kikísértek a reptérre és bár már huszonkét éves voltam, nehezükre esett elengedniük engem. Egy utolsó ölelés és már jött is Ben, hogy kiszakítson a karjaik közül, hogy felszálljunk a gépre, ami elröpít minket életünk legemlékezetesebb élményére.

Miután beszálltunk és mindenki elfoglalta a helyét a gép gurulni kezdett és már csak azt vettük észre, hogy megemelkedik kicsit az orra és a levegőbe emelkedünk. Csodálatos érzés volt, és a borzalmas tériszonyom ellenére is kinéztem az ablakon. Nem láttam mást csak sok-sok apró pontocskát, vagy az alattunk elterülő hatalmas vatta pamacsoknak tűnő felhőket.

Már nem volt vissza út, a kaland elkezdődött

Bevezető

Bevezető

A nevem Kiss Regina, huszonkét éves vagyok és Magyarországon élek, Budapesten. És igen még mindig a szüleimmel lakom, vagy mondhatnám azt is, hogy újra a szüleimmel. Az előéletemről annyit, hogy miután bekerültem a középiskolába, halálosan szerelmes lettem egy fiúba, aki négy kerek évvel volt idősebb nálam. Minden a legnagyobb rendben haladt a rózsaszín köd csak úgy lebegett körülöttünk, egészen öt hosszú éven át. De mint általában minden tündérmese ez is véget ért egyszer. A szakítás után természetesen visszaköltöztem a szüleimhez és onnan folytattam tovább tanulmányaimat. Még egy teljes évem van, míg megkapom álmaim szakmáját és remélhetőleg vele karöltve megérkezik az álomállás is.

Miután én és az a bizonyos fiú szakítottunk vissza tértem az egyik legnagyobb szenvedélyemhez, a tánchoz. Úgyhogy mára már lassan három éve vagyok az egyik budapesti hip-hop tánccsoport tiszteletbeli tagja. Rengeteg versenyt nyertünk már el itt hazánkban, de a megtisztelő külföldi küzdelem várat magára, legalábbis eddig a napig ezt tette.

Prológus

Prológus

Mindenkinek vannak álmai, de nem mindenki tesz értük. Pedig, ha az emberek néha megerőltetnék magukat, rájönnének az erőfeszítéseinknek megvan a gyümölcse. A vágyaink megvalósításához vezető út lehet rögös és néha lehetnek akadályok, de mindig határozottnak kell lennünk és a legnagyobb bukás után is fel kell állni és tovább küzdeni.

Én így tettem…

Időközben viszont olyan dogokkal kerültem szembe, amire sosem gondoltam volna…

Ha érdekel, én milyen kalandokat éltem át az álmok útján, helyezkedj el kényelmesen és olvass tovább…

Remélem azért néhányatoknak sikerült felkeltenem a figyelmét ezzel a kis bevezetővel, ami csak néhány sejtelmes dolgot árul el.

Elárulom, hogy a történet alatt megismerkedhettek az én álmaimmal is.

Előre is köszönöm a figyelmeteket.