2011. április 6., szerda

1.fejezet - A nagy hír

Bocsi, amiért ilyen rövidecske, de itt kellett abba hagynom… ígérem, jönnek az izgalmas pillanatok! Puszillak titeket!

A nagy hír

Ez a nap is úgy telt, ahogy a többi, reggel elmentem a főiskolára végig ültem az előadásokat, majd irány haza átöltözni és kezdődhet a csapattal való gyakorlás. Már elmúlt öt óra és a tánctanárunk Ben még mindig nem érkezett, meg ami mondjuk, meg őszintén egyáltalán nem rá vall. Mindenki azon gondolkodott, hogy merre, lehet, amikor hirtelen megjelent az ajtóban.

– Ne haragudjatok skacok, de volt egy kis dolgom – kezdte. – Mielőtt belecsapnánk, a közepébe szeretnék közölni egy jó hírt ami, lehet nem is lesz mindenkinek jó, de az így járt – mondta miközben olyan arcot vágott, mint aki kivégezni készül minket. – Nos, már napok óta készülök valamire, de nem akartam előre inni a medve bőrére így nem szóltam nektek róla semmit. Azért késtem, ma mert az egyik fejes felhívott a minap és azt kérte menjek ma reggel el hozzá, ugyanis közölni szeretne velem valamit. – Már mindenki izgatottan várta mit akar ebből kihozni, de őszintén szólva én semmi jóra nem számítottam. – Szóval, az ok, amiért ma behívattak az volt, hogy közöljék, velem egy egész hét múlva el kell utaznom New Yorkba. – A hír hallatán mindenki ledermedve, lélegzet visszafojtva várta, hogy azt mondja, csak tévedés vagy, hogy csak egy rossz tréfa. Ugyanis a csapatunkban mindenki imádta Bent. Nem, csak azért mert egy nagyon helyes pasi, hanem mert igazán tehetséges és kedves ember mind emellett. – Nos, ez lenne a jó hír a rossz pedig az, hogy titeket is magammal kell vinnem, ha nyerni, akarok a New York-i hip-hop bajnokságon. – Először köpni, nyelni nem tudtunk, de aztán amikor eljutott a tudatunkig mit is mondott valójában, hatalmas sikoltozások közepette vetettük magunk Ben-re.

– Jól van, csajok azért hagyjatok élve! – Feltartott kezekkel mászott ki a hatalmas kupac alól, ami alá került a mi jó voltunkból.

– Nos mivel már nincs messze az időpont, tudnom kell, hogy mindenki tud-e jönni? – kérdezte. Én természetesen rögtön igent mondtam, habozás nélkül emeltem kezeimet a magasba.

– Ennek örülök, de mivel akadnak kiskorúak is a csapatban tőlük írásos szülői engedélyt kérek, mert sajnos a nélkül nem vihetem ki az országból. – Nagy szerencsémre nekem semmi szükségem nem volt ilyesmire.

– Ami a költségeket illeti, természetesen a repülő utat a tánctársulat fizeti a szállásotokkal együtt, de ami az ottani költőpénzt illeti, azt magatoknak kell állni – folytatta.

– És meddig lennénk kint? – kérdeztem.

– Három hét. A három hét alatt lesz két selejtező és csak a legjobbak jutnak be a fináléba – felelte.

– Na, jól van most már ideje rákapcsolnunk, hiszen le kell aláznunk a sok külföldi csetlő botlót. – Azzal mindenki beállt a helyére és elkezdtük gyakorolni az előselejtezőre szánt koreográfiánkat.

Este hét óra volt mikor végeztünk és hulla fáradtan indultam el haza. Már majdnem a buszmegállóban voltam, amikor egy fekete Wolksvagen megállt mellettem. Nagyon jól tudtam kinek a tulajdona így semmi félsz nélkül hajoltam be az ablakon.

– Hát te mit kóborolsz még itt? – kérdezte Ben, aki csábos mosoly kíséretében intett, hogy üljek be az autójába.

– Gyere, haza viszlek – mondta. Én pedig készségesen elfogadtam.

– Izgatott vagy? – kérdezte.

– Mi az, hogy! Még sosem voltam külföldön és az, hogy megmérkőzhetünk, az ottaniakkal nagyon izgalmasan hangzik – feleltem, mire ő csak mosolygott tovább. Igazából mindig is jó pasinak tartottam Bent, de eszembe nem jutott volna bármily más kapcsolatot létesíteni vele, mint baráti. Nagyjából tizenöt perc alatt haza is értem, és még mielőtt kiszálltam volna, megköszöntem neki, amiért haza hozott.

– Igazán nincs mit, Jó éjt Regi. – Megvárta, míg bementem a kapun és amint becsukódott hallottam amint a motor felpörög és hangos csikorgással elhajtott.

Mire haza értem apám még nem volt otthon csak az öcsém és az anyám. Miután l elmeséltem nekik milyen híreket kaptunk ma, ők is lelkesen kérdezősködni kezdtek az elkövetkezendő hetekről. Mindent elmondtam nekik majd miután lezuhanyoztam a szobámba mentem és eltettem magam másnapra.

Reggel ugyanúgy felkeltem bementem a főiskolára és elmeséltem legjobb barátnőmnek milyen hihetetlen dolog történt tegnap.

– Jajjj ez annyira jó! Te mázlista.

– Alig hiszem el, de komolyan. Belegondolni is csodálatos, hogy kimegyek New Yorkba és ott tölthetek három hosszú hetet. Csak azt sajnálom, hogy téged nem vihetlek magammal. Hiányozni fogsz! – mondtam mire ő csak legyintett egyet.

– Ugyan eszedbe sem fogok jutni a fényűző New Yorki utcákat járva, esetleg még egy helyes pasira is szert teszel, akivel hatalmas orgiákat csaphatsz majd. – Na, igen ő Klaudia, mi máson járhatna most is az esze, mint a pasikon és velük eltölthető legkellemesebb programon.

– Ámen! – mondtam mire mindketten nevetésben törtünk ki.

A napok teltek én pedig egyre közelebb kerültem egy álmom megvalósításához. Régóta dédelgettem azt a vágyamat, hogy egyszer külföldön is megmérethetem magam a csapattal együtt és most sikerülhet.

Vasárnap este, az indulás előtti éjjel

Mivel már csak órák voltak hátra az indulásig Klaudia és a barátaink egy közös bulizás alkalmával búcsúztattak el engem és engedtek utamra.

Reggel természetesen anyámék kikísértek a reptérre és bár már huszonkét éves voltam, nehezükre esett elengedniük engem. Egy utolsó ölelés és már jött is Ben, hogy kiszakítson a karjaik közül, hogy felszálljunk a gépre, ami elröpít minket életünk legemlékezetesebb élményére.

Miután beszálltunk és mindenki elfoglalta a helyét a gép gurulni kezdett és már csak azt vettük észre, hogy megemelkedik kicsit az orra és a levegőbe emelkedünk. Csodálatos érzés volt, és a borzalmas tériszonyom ellenére is kinéztem az ablakon. Nem láttam mást csak sok-sok apró pontocskát, vagy az alattunk elterülő hatalmas vatta pamacsoknak tűnő felhőket.

Már nem volt vissza út, a kaland elkezdődött

4 megjegyzés:

  1. Szia!

    Tetszett az első feji!:) Remélem azért lesz valami Regina és Ben között!:D
    Tök jó Regina-nak, hogy táncversenyre megy!:/ Bárcsak én is mehetnék!:D
    Na már várom a kövit!:)

    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szíía.!
    Nagyon jó lett.
    Csak így tovább írjad...:)
    Én is várom a kövi részt. Mikor is lesz...??:)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Reméltem hogy én leszek az első, de valaki megelőzött! :):P
    Szimpatikus Klau gondolkodása :P:D
    Nagyon teszett, remélem lesz valami Regina és Ben között :)
    puszi
    Klau

    VálaszTörlés
  4. Sziaa! :D
    Hát jesszus.Elsőre beleszerettem.:D Nagyon ügyes vagy! Várom én is következőt.
    Én is blogolok, esetleg egy linkcserét megejthetnénk?Persze, ha neke is tetszik az enyém! ;)Puszi.
    www.sorsvegzetisten.blogspot.com

    VálaszTörlés