Sziasztok!
Nem csalás nem ámítás valóban elkészültem a 12. fejezettel, hálával tartozok Klaunak amiért vette a fáradságot és átnézte nekem mielőtt feltette ide. Ebben a fejezetben fény derül néhány eddig fel nem fedett dologra. Remélhetőleg ez által a fejezet által többen megkedvelitek vagy legalábbis megértitek majd Bent.
Jó olvasást!
Puszillak titeket!
P. Sawyer
Karma
Az ajtó mögött állóhoz jelenpillanatban cseppet sem volt kedvem. Biztosan tudtam, hogy egy újabb magyarázkodás miatt kopogtatott az ajtómon és kicsit sem voltam vevő rá. Közte és köztem sosem volt több flörtnél, és ahogyan most alakulnak bennem a dolgok biztosra veszem, hogy nem is lehetne.
– Ben? Nyugi, nem fogok elkésni a próbáról, és ha nem gond, akkor most én… – Lehet bunkóság, de tényleg nem voltam rá kíváncsi. Már épp azon voltam, hogy ezzel le is zárom a dolgot – még mielőtt bármibe bele is kezdenénk –, és bezárom az ajtót, de ő gyorsabb volt. Kezét a kilincsre téve megakadályozta a mozdulatot.
– Regi, kérlek! Nem arról akartam veled beszélni. Engedj be, csak pár perc ígérem! – Könyörgő boci szemekkel meredt rám és mivel tudtam addig úgysem hagy békén, amíg meg nem hallgatom inkább elengedtem az ajtót s ő belépett azon. Mivel éppen a kádból rohantam az ajtóhoz csak egy nem túl sokat takaró törülközőre futotta. Ben tekintete látványosan végig pásztázott s miután kezdett kissé kellemetlenné válni a szituáció, nyelt egy nagyot majd a szemembe nézett és belekezdett a mondókájába.
– Tudom, hogy a napokban láttad azt, amikor elhagytam Viki szobáját. Csak szeretném tisztázni, hogy egyáltalán nem azért voltam ott, amire gondolsz! Nem akarok tőle semmit, mert mindaz, amit a múltkor mondtam neked, igaz! – Na, igen pontosan egy ilyen szónoklatra számítottam, így egyáltalán nem leptek meg a szavai.
– Ben figyelj, nem tartozol nekem magyarázattal. Azzal kavarsz, akivel csak akarsz, hiszen közted és köztem nincs semmi, csakis táncos kapcsolat.
– Lehetne más is csak kérned kell.
– Nos, ez egy nem mindennapi ajánlat, de azt hiszem, én inkább kihagynám. Pontosan tudom hány lány van, aki kapva-kapna az alkalmon szóval ne csüggedj, nem hiszem, hogy sokáig egyedül maradnál. – Csalódottnak tűnt, de elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, hamar túlteszi magát rajta és továbblép. – Azért azt megjegyezném, nem hiszem, hogy erre Viki lenne a legmegfelelőbb személy.
– Azt hiszem ideje mennem. Reggel találkozunk. – Még egy utolsó pillantás és kilépett az ajtón. Mély sóhajt követvén a szekrényhez léptem és egy, a legjobb barátnőmmel való sétához illő ruhát öltöttem magamra. Épphogy végeztem, hiperaktivitásban szenvedő barátnőm pont akkor lépett be az ajtón.
– Látom már elkészültél, akkor indulunk is? – kérdezte túlbuzgón.
– Persze! – feleltem majd felkaptam a táskám és kiléptünk az ajtón. Tekintve, hogy már elmúlt délután öt óra is, a nap már nem sütött olyan erősen csak éppen annyira, hogy kellemesen simogassa az ember bőrét. Elsődleges programunkként egy laza vásárlást terveztünk. Néhány új gatyó, egy-két tetszetős felső és talán egy fehérnemű a különleges alkalmakra. Miután elköltöttünk párszáz dolcsit beültünk egy csendes kávézóba, s némi frissítő ital mellett előkerült a mostanság legtöbbször szóba kerülő témánk, Mr. Lutz és roppant lehengerlő barátja, Mr. Lautner.
– Nem értem én ezt az egészet! Le sem tagadhatta volna, mennyire bejössz neki, és elmondásod szerint elég szépen ki is mutatta a dolgot. Akkor most mi a fene történt? – Na, igen ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak, de a választ még nem találtam meg.
– Majd szólok, ha rájöttem! – Klau pontosan tudta, sokkalta jobban bánt engem ez a dolog, mint azt mutatom.
– Pedig még Kel szerint is odavan érted.
– Hát mindenesetre elég jól titkolja… Különben is minden bizonnyal ő is csak azért volt oda, mint minden más pasi, a testemért nem másért. – Nem akartam rosszat feltételezni róla, de mi mást tehettem volna ebben a helyzetben? Ő is férfiből van. – Egyébként ma volt nálam Ben. – A név hallatán azonnal felém kapta a tekintetét és kíváncsian várta a folytatást.
– És most a Szexi tanárod Ben vagy a Szerelmes vagyok beléd Ben jelent meg?
– Az utóbbi. Azért jött, hogy elmondja a múltkor nem azért volt Viki szobájában, amire gondolok. Azért mert, amit azon az éjjelen mondott az igaz, és ha én is akarnám, akkor lehetne köztünk több is.
– Először is tutira nem akarod! Másodszor meg: Viki egy aljas dög.
– A második állítással nem vitatkoznék, de miből gondolod ilyen biztosan, hogy nem akarom?
– Legjobb barátnők vagyunk, hahó! Ismerlek és bár Ben egy tízes skálán tízes erősségű szexuális kisugárzással rendelkezik, te is én is tudjuk, ő nem éppen a tartós kapcsolatok mintaképe és meggyőződésem, hogy nem is menne neki. S tekintve, hogy tanár és tanítvány kapcsolatban álltok egymással az egyéjszakás kaland is kizárható lehetőség, hacsak nem akarsz beállni Viki és a többiek mögé a sorba.
Ezután már nem hoztuk fel többet ezt a témát. Úgy nyolc óra tájt érkeztünk vissza a hotelbe. A vásárolt holmik elpakolása után gyorsan lezuhanyoztam, majd csatlakoztam a nappaliban lévő Nicky-hez és Szandihoz. Beszélgettünk kicsit majd mivel a próba miatt korán kellett kelnünk, visszavonultunk a szobáinkba.
Úgy tizenegy körül járhatott, amikor csengettek az ajtón. A jelek szerint én voltam az egyetlen személy, aki meghallotta így kikászálódtam az ágyból és miután sikerült megtalálnom a kapcsolót s némileg láttam is valamit, kinyitottam az ajtót. Azonban nem akartam elhinni, amit látok.
– Regi… Meg kell hallgatnod. – A némileg ittas állapotban lévő Ben az ajtó tokjának támaszkodva próbálta megtartani az egyensúlyát kisebb-nagyobb sikerrel.
– Jesszusom Ben! Beléd meg mi a fene ütött? – Elengedte az ajtófélfát és lépett felém egyet. Mozdulatai bizonytalanok voltak. Két kezét az arcomra tette, majd miután megtalálta saját hangját, beszélni kezdett.
– Mondd, hogy te is érzed ezt, kérlek! Mióta bevallottam mit érzek, másra sem tudok gondolni csak rád, és arra milyen hosszú ideje vágyom már arra, hogy megcsókoljalak. – Időközben valahogy bebotorkáltunk a lakosztályba. Mivel már nem bírtam tartani leültettem a kanapéra és próbáltam ki találni valamit, amivel a tudomására hozhatnám mennyire bután és nem önmagaként viselkedik éppen.
– Ben, miért akarod tönkretenni a kapcsolatunkat? Te is tudod jól, hogy ezzel csak azt fogod elérni.
– De tudom, hogy tetszem neked. Éreztem, mindig is éreztem. Különleges vonzalom van közöttünk és ezt neked is be kéne ismerned.
– Semmi különös nincs abban, ha két ember vonzódik egymáshoz szexuálisan. Nálunk is csak erről van szó. Egy kapcsolathoz ennél több kell. – Egy pillanatig azt hittem megértette, amit mondtam, de tévedtem.
– Te hiszel a karmában? – kérdezte hirtelen.
– Egy bizonyos szinten igen, de miért kérdezed most ezt?
– Annyi lánnyal voltam már… Talán össze sem tudnám számolni. A legtöbbjüknek még csak a nevére sem emlékszem. Sosem töltöttem egyikükkel sem hosszabb időt. Nem fordítottam rájuk annyi időt, hogy megismerhessem őket. Sosem volt lelkiismeret furdalásom, amiért megbántottam vagy átvertem őket.
– Most miért mondod ezt el nekem? Nem értelek.
– Aztán jössz te – folytatta tovább mintha meg sem hallotta volna, amit az imént mondtam. –, akivel ugyanezt terveztem. Nem hittem volna, hogy a saját csapdám foglya leszek. Már csak arra eszméltem fel, hogy igazán tudni akarom ki vagy, mit szeretsz, hogy mi tesz boldoggá. Megijedtem ettől az érzéstől ezért úgy döntöttem, amennyire csak lehetséges tartom tőled a távolságot. Még arra is gondoltam, hogy átkérem magam egy másik csapathoz. – Valóban volt egy időszak, amikor úgy éreztem kerüli a társaságomat. Eszembe nem jutott volna, hogy ezért tette. – Aztán amikor úgy vettem észre te is érdeklődsz irántam meggondoltam magam. Azt terveztem kiderítem, mit érzel, illetve gondolsz velem kapcsolatban, és ha te is azt érzed, amit én, akkor felfedem a számomra oly rémítő érzésimet. De akkor megláttam hogyan nézel arra a színészkére és elvesztettem a fejem. Képtelen voltam tovább magamban tartani. Ki kellett mondanom, mert úgy éreztem, ha nem teszem, szépen lassan felemészt majd. – Néhány másodpercnyi szünetet tartott majd mély levegőt vett és folytatta. – Az első nő, akibe beleszerettem visszautasított.
– Ben…
– A karma. Eddig nem hittem benne, de úgy tűnik, mégis van benne valami igazság. A sok fájdalom, amit eddigi életem során okoztam most visszavág. – Nem tudtam mit mondhatnék. Még sosem láttam ezt az oldalát. Mindig a vagány, lezser Bent mutatta a világnak. Bevallom, nagyon rossz volt őt ilyennek látni. Látni, hogy szenved és bár akaratlanul is, de én vagyok az oka. Talán ha sose találkoztam volna Taylorral, ha nem lettem volna ekkora idióta, hogy engedek a csábításnak, talán most minden másképpen lenne és akkor amikor Ben elmondta mit érez, egészen másképpen reagáltam volna le a dolgot. Mert nem tévedett, amikor azt mondta vonzódtam hozzá. De azok után, ami történt, képtelen vagyok kiverni a fejemből Taylort.
– Annyira sajnálom Ben! – mondtam hirtelen. Szemét rám emelte s egy pár pillanatig csak nézett. Végül majd azt mondta:
– Ne tedd, Szépségem! – A torkom összeszorult. Már alig bírtam visszafogni a feltörekvő könnyeimet. Szeretem őt a francba is! De ott van Taylor. A férfi, aki mellet nincs jövőm, aki még csak hírt sem adott magáról napok óta. Miért bonyolítom mindig túl az életem? – Ne haragudj, amiért megint ezzel traktáltalak. Ígérem, nem fordul elő többet és a tánc miatt sem kell aggódnod, hisz profik vagyunk – mondta mosollyal ajkain. Nem igazi mosoly volt. Egy a fájdalmát palástoló mosoly csupán, semmi több. – Most jobb, ha megyek – felállt. A még mindig bizonytalan egyensúlyának köszönhetően ingatag léptekkel ért el az ajtóig. Utána mentem majd karommal megtámasztottam.
– Biztos vagy benne, hogy el tudsz menni a szobádig? – Nem volt messze. A folyosó másik végében, de látva, hogy alig bír megállni a lábán, elbizonytalanodtam.
– Ha ide el tudtam jönni, akkor oda is menni fog – felelte. Kinyitottam neki az ajtót. Búcsúzásképpen mondani szerettem volna neki valamit, valamit, amitől enyhül a csalódottsága, de a szavak a torkomra forrtak a meglepettségtől.
– Hát mégis igazat mondott – mondta alig hallhatóan miután szeme először Benre, majd rám siklott.
– Taylor, te meg mit keresel itt ilyenkor? – Hangom meglepett, de egyben dühös is volt. Az ő reakcióját, a villámokat szóró tekintetét azonban nem tudtam hova tenni. Ben rám nézett, pillantása fájdalmas volt majd váratlanul megkeményedett és Taylor felé fordult.
– Ha megbántod, pórul jársz – mondta majd kilépett az ajtón. Egy pillanatig még figyeltem távolodó alakját aztán derengeni kezdtek Taylor iménti szavai. „Hát mégis igazat mondott” Mégis kiről és milyen igazságról beszél?
Időközben félreálltam az ajtóból, hogy ha szeretne, akadálytalanul beléphessen azon. Így is tett, majd becsukta maga után.
– Nem akartam neki hinni, de ezek után… Azt mondtad nincs senkid. Azt mondtad, nem érzel iránta semmit – mondta tovább.
– Most mégis miről beszélsz?
– Benről és rólad – felelte nemes egyszerűséggel. – Az a lány azt mondta nekem ne bízzak meg benned, hogy bár azt mondtad nincs köztetek semmi, ő látott titeket csókolózni. – Az a lány? Mégis ki a fenéről beszél?
– Hát ezért nem jelentkeztél egészen idáig! Nem tudom ki informált téged, de nagyon téved és úgy látszik én is tévedtem veled kapcsolatban. – Meglepően rosszul érintett, hogy ilyen könnyen elhitte ezt a hazugságot. – Nem az az ember vagy, akinek hittelek. – Úgy tűnt szavaim mélyen érintették, de ezek után ez sem érdekelt.
– Ezt én is ugyanígy elmondhatnám rólad.
– Nem tartozom neked magyarázattal. És ha most megbocsájtasz, aludnom kell, mert reggel próba és korán kell kelnem. – Hogy még nyilvánvalóbb legyen visszasétáltam a bejárathoz és kitártam az ajtót. Tay még vetett felém egy komor és csalódott pillantást, majd átlépte a küszöböt és vissza sem nézett.
Az éjszaka hátralevő részében kevés időt töltöttem alvással. Ha nem Ben miatt, akkor Taylor miatt zakatolt az agyam. A nagyobbik baj az volt, hogy az agytekervények mellett a testem egy másik igen fontos része is jelet adott honlétéről. Nevetségesen sajgott a szívem, amiért Taylor ennyire rossz embernek lát engem. El sem tudtam képzelni ki lehetett az, aki ilyen csúnya dolgokat mondott neki rólam, és hogy egyáltalán mi célja lehetett ezzel. Végül arra jutottam csakis egy lelkes rajongója lehetett, aki látott minket a partin. Az, hogy ki fecsegett, mit sem változtat a tényen, miszerint ő első alkalommal bevette az egészet, holott én megmondtam nincs senkim és legfőképpen nem Ben. Engem kellett volna megkérdeznie ahelyett, hogy lelépett egy szó nélkül. Nem tehettem mást, mint túlteszem magam és kizárólagosan a próbákra és a rohamosan közeledő fináléra koncentrálok. Máskor is segített már és most is fog. Mint azt ez elején is jól tudtam, ő és én két külön világ vagyunk, két külön úton járunk. Az útjaink keresztezték egymást, de amilyen hirtelen találkoztak, olyan hirtelen tértek is el egymástól.
Másnap reggel még Szandiék előtt a próbateremben voltam. Nem is bírtam felfogni, hogyan lehetett nem meghallani az este történteket. Tudtam, hogy a tegnapi beszélgetés után kellemetlen lesz találkozni Bennel, mi több táncolni a közelségében. A csapat nagyja már mind ott volt a teremben és lelkesen bemelegített. Hét órakor pontban Ben is belépett az ajtón s jól láthatóan nem volt a helyzet magaslatán. Másnaposnak tűnt, de feltételezem az előző este bőven tett arról, hogy így legyen.
– Mindenki itt van? – kérdezte s közben szemével az esetleges hiányzókat kereste. Még mielőtt neki állt volna a jelenlévők összeszámolásához, megérkezett a csapat egyetlen és állandó késője, Viki személyében.
Végigvonult a teremben, mint valami díva majd egyenesen a szemembe nézett s álnok pillantással kárörvendő mosolyra húzta ajkait.
Kérlek, írj néhány szót, sokat jelentene nagyon szépen köszönöm!
