Nos itt van az 5. fejezet, amihez a „Képek a fejezethez” című oldalon ( blog tetején) megtaláljátok a hozzá kapcsolódó képeket! Remélem mindenkinek tetszeni fog! Puszillak titeket! Ne felejtsetek egykét szóval véleményt nyilvánítani, köszönöm!
Bee
Egy pörgős éjszaka, kellemes folytatása
Nyugi… jó fiú leszek! – ott ültem és fogalmam sem volt arról erre mégis mit mondjak… a gond ott kezdődött, hogy a saját jó kislány mivoltomban nem voltam biztos
Egy rövid mérlegelés után, mégis úgy döntöttem, hogy igent mondok… hisz baj nem lehet belőle…
- De csak akkor, ha neked tényleg nem okoz gondot. Nem akarok a terhedre lenni, vagy ilyesmi. – feleltem, mire ő csak jót mosolygott ez egészen. Úgy tűnt valami nagyon vicceset mondhattam, mert a vigyor még pár perc elteltével is ott virított azon a tökéletes pofiján. Nem sokkal később lassítani kezdett így mertem feltételezni, hogy megérkeztünk. Kívülről olyan volt, mint az összes többi épület a környéken. Magas talán húsz - huszonöt emeltnyi, az egész üvegből állt és egyszerűen csodálatos, ahogy New York fényei megvilágítják, és meg-megcsillan fényük az üvegen. Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Taylor felém nyújtotta kezét. Először tekintetem lágyan végig futattam rajta, majd gyengéden kezébe helyeztem enyémet. A bőre, selymes volt, érezhető volt, hogy nem a kézével keresi a pénzét. Amint kiszálltam, megcsapott egy hideg fuvallat, amitől hirtelen kirázott a hideg. Taylor rögtön észrevette, majd gondolkodás nélkül vont közelebb magához. Részben persze azért mert csak egyetlen esernyő volt nála, másrészt pedig éreztem amint próbált kicsit felmelegíteni, ám hamar beértünk az épületbe, és mint a kismadarak úgy reppentünk szét. Bevallom egyre kínosabban éreztem magam, hiszen ő mégiscsak Taylor Lautner, egy híres színész, akiért döglenek a nők, és én most épp a lakásába tartok… egyedül… vele… kettesben, anélkül, hogy ismernénk egymást. A portán egy fiatal nő ült, mikor meglátta Taylort rögtön kedves mosolyra húzta ajkait, Tay természetesen viszonozta a kedves gesztust, amitől a nő majdhogynem lefolyt pultról. Amint viszont meglátott engem a bájos arc nyomban átcsapott dühösbe és megvetőbe. Mondanom sem kell, hogy azonnal rám tört egyfajta rossz érzés. Időközben beszálltunk a liftbe, majd Taylor megnyomta a 18-as gombot. Ő teljesen nyugodt volt, egyetlen apróbb jelét sem láttam az idegességnek, vagy feszültségnek rajta, amitől ha lehetséges én még inkább azzá váltam. Ezt valószínűleg ő is észrevette, kedves mosolyokkal próbálta oldani a hangulatomat, de ettől csak még idegesebb lettem, annyira hihetetlen volt az egész szituáció, hogy Ő és én egy liftben, útban hozzá…
- Ne is törődj vele! – mondta, először nem igazán értettem miről, illetve kiről beszél aztán leesett…
- Emilyvel… nem igazán szoktam felhozni ide senkit… gondolom eléggé meglepte a látványod…
- Na, nem mintha magyarázattal tartoznál neki… –feleltem, majd félve a szemébe néztem, de most is csak azt a kedves és barátságos arcot láttam, mint eddig.
- Persze, hogy nem, de tudod ez elég bonyolult, általában ha van valakim, őt a hölgyrajongóim nem igazán kedvelik. Már csak azért sem, mert vele vagyok, így lehet a lány a legkedvesebb, legaranyosabb nő a világon számukra csak az a nő marad aki „elvett” engem tőlük. Félre ne érts, egyáltalán nem nagyképűségből mondom mindezt, csupán már belelátok ebbe az egészbe, ez alatt az 5-6 év alatt volt időm megtanulni a gondolkodásmódjukat. – időközben a lift megállt a 18. emeleten mi pedig kiléptünk az ajtaján. A liftből kilépve rögtön a nappaliba kerültünk, ami egyszerűen csodálatosa volt. Teljesen jellemezte Taylort, elegáns volt, mégis volt benne egyfajta férfiasságot tükröző hangulat. Inkább a világosabb pasztellszínek domináltak, a szürke és a fehér különböző árnyalatai.
- Nyugodtan nézz körül, addig én kerítek neked egy törölközőt és egy ruhát, amibe átöltözhetsz. – mondta, majd meg sem várva a reakcióm eltűnt. A kanpék sötétszürke burkolatúak voltak, vékony világosabb csíkokkal. Az ülőhuzat pedig fehér színben pompázott. A falak is ezüstös árnyalatot kaptak, még a kandalló is, ami megadta az egész hely hangulatát. Mivel nem akartam össze vizezni mindent így úgy döntöttem, hogy ott megvárom, míg Taylor visszaér és majd később körül nézek… Nem is kellett sokat várnom Taylor érkezéséig, észre sem vettem, hogy mikor és hogyan került a hátam mögé, már csak akkor, amikor hirtelen megszólalt. Olyan hirtelen fordultam a hang irányába, hogy kis híján felborítottam őt, de hála az erős karjainak mindketten a lábainkon maradtunk.
- Meghoztam a törülközőt… - mondta, miközben még mindig a karjaiban tartott, és az arca alig volt távolabb öt centinél.
- Köszönöm… és ne... haragudj, hogy majdnem felborítottalak… - nyögtem, elfúló hangon.
- Ugyan semmiség… - felelte, majd úgy láttam jónak, ha most már a sajátlábamra állok, így lassan kibújtam ölelő karjaiból, mire ő is kapcsolt és elengedett. Egy torokköszörülés után felém nyújtotta az említett anyagot.
- Tessék, nyugodtan menj és zuhanyozz le, vagy akár ott van a kád is, ha szeretnél kicsit átmelegedni. Mivel se én sem Kellan nem hordunk női ruhákat így azzal nem szolgálhatok, de gondoltam az én egyik ingem is megteszi, amíg megszárítjuk a ruhádat… - annyira édes volt miközben próbálta megmagyarázni, hogy miért is akar a saját ingjébe belebújtatni, hogy bár még mindig zavarban voltam az iménti miatt, nem hagyhattam mosolygás nélkül ezt a szituációt.
- Köszönöm. – feleltem, majd megmutatta merre találom a fürdőt. Még mielőtt végig caflattam volna a vizes cipőmben a padlón, úgy döntöttem, hogy inkább kibújok belőle, így gyorsan lekaptam majd elindultam a fürdő felé. Még mielőtt magamra zártam volna az ajtót, vetettem egy utolsó pillantást Taylorra, aki éppen a nappali közepén állt, úgy tűnt nagyon elgondolkodott valamin. Gondolkodás nélkül nyitottam meg a kádban lévő csapot, öntöttem egy kis habfürdőt bele, majd körül néztem itt is. A nappalihoz hasonlóan ez a helység is gyönyörű volt. A kád faburkolatba volt beágyazva. Körülötte pedig fehér gyertyák vették körül, de ami még lélegzetelalítóbbá tette az egészet az a kád melletti fal… ugyanis a fal aljánál igazi lobogó tűz sercegett. Szükségtelen volt a villany így azonnal le is kapcsoltam. Gyönyörű volt, ahogy a tűz fénye beragyogta a helyet, gyorsan elzártam a csapot, ugyanis a kád már kellőképpen megtelt, majd pillanatok alatt lekaptam magamról a víz áztatta ruhámat, és elmerültem a kókusz illatú habokban. A meleg víz hatására a megfagyott végtagjaim lassan elernyedtek és ellazultak a testemet simogató lágyan ringó vízben. Még csak 2-3 napja vagyok itt, de már annyi minden történt velem, hogy el sem hiszem. Először ott van Ben, aki az első itteni éjszakánkon eléggé tudtomra adta mit is szeretne, legalábbis egy dolgot biztos… a másik, hogy sikerült bejutnunk a második selejtezőbe, a harmadik és talán ez a legmeglepőbb, hogy találkoztam Taylorral, mi több itt vagyok a lakásán a fürdőszobájában… míg ő kint vár rám a nappaliban… Klau el sem fogja hinni, ha ezt, elmesélem neki. Már jócskán eltellhetett fél óra, úgyhogy úgy döntöttem ideje kikászálódnom a kádból. Magam köré tekertem a Taylortól kapott törülközőt, majd jó alaposan megtöröltem magam. Mivel a fehérnemű sikeresen megszáradt a tűz mellett, mialatt én a vízben áztattam magam, magamra kaptam, majd szemügyre vettem azt a bizonyos inget, amit Taylor adott kölcsön. Egy fekete igazán finom anyagból készült darab volt, nem csoda, hiszen a nyakán lévő címkéből tisztán kiolvasható volt az Armani márkanév. Mivel nem igazán tehettem mást hát belebújtam. Hirtelen csapott meg a már az imént is érzett finom illat, ami belőle áradt… Taylor illata…
Mikor kiléptem a fürdőből csörömpölő hangokat hallottam, valószínűleg a konyha felől így gondoltam követem a zajokat. Az ajtón belépve megláttam az egy szál tréning nadrágban ácsingózó Taylort, amint a nyitott hűtő előtt áll. Hihetetlen élményt nyújtott a látvány… a csupasz felsőteste, amin minden egyes mozdulatnál egy újabb izomcsoport feszült meg, bármennyire is szerettem volna levenni róla a szemem egyszerűen képtelen voltam…
- Kérsz esetlen enni valamit, vagy inni? – a hangja volt az, ami képes volt vissza rángatni a valóságba, ám ő még nem nézett felém, továbbra is a hűtőben matatott.
- Őőő, egy pohár ásványvizet kérek, köszönöm. – válaszoltam, majd a legközelebbi székhez lépve helyet foglaltam. Pillanatokkal később a hűtő ajtaja becsukódott Taylor pedig szembe fordult velem. Bár nem tartott sokáig én mégis észrevettem, a döbbenetet, ami megjelent az arcán amint meglátott engem. Mindenki el tudja képzelni milyen látvány fogadhatta… hiszen csak az az ing volt rajtam, ami épphogy a combom közepéig ért…
- Tessék – letette elém a pohár ásványvizet, majd leült a velem szemben lévő székre. Aztán jött a kínos csend, amit végül ő tört meg…
- Na és milyen New York, ilyennek képzelted el? – kérdezte.
- Sokkal jobb, mint azt képzeltem, bár nem sok mindent láttam eddig belőle, de tervben van, hogy valamelyik nap felfedezem a várost. Na és te mióta laksz itt?
- Mivel a forgatások és a különböző események ahol meg kell jelennem nem igazán, engedik meg, hogy hosszabb ideig egy helyen lehessek, így itt sem vagyok valami hosszú ideje…
- Értem… Egyébként nagyon szép ez a lakás…
- Köszönöm szépen, bár nem sok érdemem van a berendezésében, azért egy két dolgot én szereztem be. – miután megittuk a frissítőket, amit kitöltött, visszamentünk a nappaliba. Mindketten a kanapén foglaltunk helyet. Mivel még mindig kicsit át voltam fagyva a hideg esőtől, Taylor hozott nekem egy takarót, amit a lábamra terítettem. Egy kis időre elmerengtem miközben a kandallót figyeltem mire Taylor megszólalt.
- Bekapcsoljam? – kérdezte, majd kezébe vett egy távirányítót, megnyomott egy gombot és a kandallóban hirtelen fellobbant a tűz. Fogalmam sincs mennyi ideig beszélgethettünk, de rengeteg témát kiveséztünk. Igazán jól éreztem magam és a kezdetleges zavart, feszült hangulat is eltűnt, ám az a furcsa már-már pattogó szikra, ami kettőnk közt volt egy percre sem szűnt meg… vagy lehet, hogy csak én éreztem így, nem tudom mindenesetre, valamikor hajnalban elnyomott az álom, és amire reggel ébredtem, nos, nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom ismét hatalmas meglepetésben volt részem…
Mindenesetre Taylor tartotta a szavát és jó fiú maradt… sajnos…
