3. fejezet - Az első találkozás

Hát itt lenne a 3. fejezet, remélem mindenkinek tetszeni fog ugyanis iszonyat beteg vagyok és most csak ennyi telt tőlem…

Kíváncsian várom a feltételezéseiteket a titokzatos pasival kapcsolatban!

Az első találkozás

A mai napom is ugyan úgy telt, mint az elmúlt öt-hat év… korán kelés, majd egy interjú vagy éppenséggel egy fotózás és újabb interjú és fotózás.

Bár legtöbbször élvezem ezeket a programokat, mégis úgy érzem, valami hiányzik az életemből. Minden, amit csak kívánhatnak, az emberek én rendelkezem vele. Legelső sorban imádni való család, barátok, fényűző élet, pénz és bár nem tartom magam különlegesebbnek, mint bárki más, mégis tisztában vagyok vele, hogy nők százai vágynak a társaságomra…A gond csak az, hogy eddig nem találtam meg azt az egyet, aki úgy igazán megragadná a figyelmemet.

Az elkövetkezendő három hetem, végre igazán egy kicsit esélyt ad arra, hogy kikapcsolódhassak, hogy úgymond megpihenhessek.

A múlthéten nagy örömömre az egyik legjobb barátom, felkért arra, hogy vegyek részt egy táncbajnokságban. Nem titok, hogy anno én is táncoltam, és máig tagja vagyok az egyik tánccsoportnak, most, mégsem mint versenyző leszek számon tartva. Inkább amolyan támogató ként. Bár majd, annak a csapatnak a támogatója leszek, igazán kíváncsi vagyok a többi előadóra is. Úgy hallottam a világkülönböző országaiból érkeznek majd, a tehetséges csapatok.

Ma este lesz az első selejtező. Még tegnap megkértem egy jó barátomat, hogy tartson velem. Már elég hosszú ideje ismerem, anno egy film sorozat által ismerkedtünk meg és az óta is tartjuk a kapcsolatot.

Már hét óra is elmúlt, amikor is végre megérkezett.

– Hello! – köszönt, amikor kinyitottam az ajtót.

– Már éppen ideje volt, hogy megérkezz – ugrattam, ugyanis pontosan tudtam, hogy késni fog, mindig késik.

– Bocs, csak volt egy halaszthatatlan dolgom. – A már oly ismert kaján vigyor, most is ott terpesztett az arcán, amiből is rögtön tudtam, hogy egy újabb csaj van a dologban.

– És egy újabb szöszi vagy most kivételesen szemet vetettél egy kedves barnára? – kérdeztem, miközben magamra kapva a zakómat, elindultunk a garázs felé.

– Túl jól ismersz már haver. És, hogy a kérdésedre is válaszoljak, igen most kivételesen egy kedves, ám bombasztikus barnával van dolgom.

Időközben beszálltunk az autómba (Audi R8). Ezt az autót még a karrierem első sikere után vettem meg magamnak és az óta is a legbecsesebb kincsem.

– Kíváncsi vagyok a ma estére…

– Én is, már rég voltam ilyen rendezvényen – mondtam.

– Na és mi is a neve annak a csapatnak, akiket egyengetni fogsz, míg tart a verseny? – kérdezte.

– Ha jól emlékszem The rhythm slaves ( A ritmus rabjai ).

– Na, és a koreográfus nő vagy pasi?

– Mintha azt mondtad volna, hogy egy bombasztikus barnával kavarsz, aki mellesleg kedves is…

– Ez így van, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartom nyitva a szemem. Szóval, nő vagy pasi? – kérdezte újfent.

– Sajnálom haver, de most a szerencse nem neked kedvez ugyanis pasi – feleltem, mire egy egész röpke pillanatig csalódottnak látszott, de amint újra kattogni kezdett az a furmányos agya, vigyorogni kezdett.

– Nem baj haver, a csapatban biztosan lesz egy-két finom falat, ha abban mégsem lenne, ahogyan azt te említetted a világ minden pontjáról érkeznek táncosok.

– Hihetetlen vagy! – Amint kimondtam már meg is érkeztünk. Mindketten kiszálltunk, majd bementünk az épületbe. Természetesen hátul közlekedtünk, hiszen semmi szükség nem volt arra, hogy egy kisebb hisztéria törjön ki, ugyanis általában ahol megjelenünk, ez történik.

Néha-néha kilestem a függöny mögül és láttam azt a rengeteg embert amint sürögnek, forognak. Rengetek csapat volt kint arra várva, hogy megmutathassák magukat a világnak.

Ideje volt elfoglalnunk a helyünket, az egyik VIP részlegben. Összesen ötven csapat vett részt a selejtezőn. Mind egytől egyig remek volt, de természetesen nem juthatott tovább mind így a zsűri kiválasztotta a legjobb huszonöt csapatot. Azonban még mielőtt ez megtörténhetett volna, hátra volt az utolsó csapat. Magyarországról érkeztek. Már hallottam erről az országról, bár még sosem jártam ott.

Amint elfoglalták helyüket felvillantak a lámpák és felcsendült a pezsdítő ritmus.

Valamiért teljesen megragadta a figyelmemet az előadásuk. Inkább lányokból állt a csapat, de mindenki egytől egyig oda tette magát és minden mozdulatuk összhangban volt a többiekével. Mivel elég közel voltam a színpadhoz mindenkit remekül láttam. Egyszer csak a hátsó sorból berobbant egy lélegzet elállítóan gyönyörű lány… A mozgása egyszerre volt kemény, laza, csábos, ruganyos és hihetetlenül szexi. Amint vége lett a koreográfiának, mindenki felállva tapsolt nekik, velem együtt.

Úgy éreztem mindenképp meg kell ismernem azt a lányt… teljesen a varázsa alá kerültem, pedig még csak a nevét sem tudtam.

Amint kihirdették a huszonöt tovább jutott csapatott, felhívták őket a színpadra. Minden hozzájuk tartozó koreográfussal együtt.

Mikor kimondták, hogy Magyarország is továbbjutott a következő selejtezőbe… mosolyra húzódtak ajkaim, mert ez azt jelentette, még itt marad, így esélyem van arra, hogy megismerhessem. Azonban a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott, amikor megláttam, hogy boldog önkívületben veti magát a koreográfus nyakába, akinek utólag kiderült Ben a neve. Furcsa volt, hogy máris féltékenységet érzek, hiszen semmi közöm sincs hozzá.

Minden esetre, az esélyek megmaradtak, amiről nem vagyok hajlandó lemondani… mert érzem, valami hatalmas dolog van készülőben.

Regina szemszöge

Miután bejelentették, hogy mi is tovább jutottunk, először fel sem tudtam fogni. Annyira boldog voltam és büszke, hiszen annyi jobbnál jobb csapat volt itt és mégis mi vagyunk azok, akik bejutottunk a következő fordulóba. Annyira a hatása alá kerültem ennek az egésznek, hogy gondolkodás nélkül Ben nyakába vetettem magam. Ő persze örömmel ölelt magához. Ám amikor kicsit lenyugodtam kibontakoztam ölelő karjaiból, de még mindig döbbenten álltam a színpadon, mert tudtam most már egy lépéssel közelebb kerültünk az álmunkhoz.

A verseny után tartottak egy partit, amin minden tovább jutott csapat részt vett, sőt még néhány kiesett is. Mi is megjelentünk természetesen, miután visszamentünk a hotelba és átöltöztünk Bennel karöltve visszaindultunk.

Most, is mint a versenyen rengetegen voltak. A zene hangosan dübörgött és természetesen senki sem bírt megálljt parancsolni a csábító ritmusnak.

– Úgy hallottam van itt néhány híresség is. Színészek, énekesek… de eddig egyel sem találkoztam… – üvöltötte Szandi.

– Tényleg? Ki mondta? – kérdeztem.

– Ben is említette, de hallottam egy két csajtól még a verseny előtt – mondta. Bevallom azért kicsit engem is felcsigázott ez a hír. Mondjuk nem egészen a miatt, amiért Szandit, hiszen mind tudjuk milyen álomvilágban él. Anno azt mondta nekünk, hogy egy híres színészhez fog férjhez menni, akivel Kaliforniában fognak lakni. Engem leginkább az életvitelük érdekelne, bár nem szeretnék én is olyan pörgős életet magamnak mégis kíváncsi vagyok, ők hogyan birkóznak meg vele. Persze vannak, olyan színészek, akiket csodálok munkásságuk és tehetségük miatt, na meg persze én is nőből vagyok, nem tagadom, hogy van egy-két olyan, akikért már évek óta bolondulok.

Épp a koktélomat kortyolgattam amikor Ben oda jött, hozzám megragadta a karom, határozottan, de nem durván és maga felé fordított.

– Táncolj velem!- mondta, majd elindult velem a táncparkett felé. Egy igazi az R&B–ben klasszikusnak számító dal szólt éppen. ( R. Kelly ft. Ja Rule and Ashanti)

Ben teste teljesen az enyémnek simult, amitől furcsa mód most kicsit kellemetlenül éreztem magam. Úgy éreztem mintha valami megváltozott volna köztünk mióta nyilvánvalóvá vált számomra is, miként viszonyul hozzám. Alig észrevehetően próbáltam tartani a köztünk lévő távolságot, kisebb nagyobb sikerekkel.

Ben épp a hátam mögött volt, keze a csípőmön miközben testünk a másikét követve ringott, ide-oda amikor a tömegben megpillantottam azt a személyt, akiről még csak álmodni sem mertem soha…