2. fejezet - Felfedezésen

Hát itt lenne a következő fejezet! Remélem, egyre több embernek fogja felkelteni a figyelmét! Alul található egy video, amin azt a koreográfiát láthatjátok amit Regiék előadnak a klubban!

Puszi Mindenkinek!!

Felfedezésen

A repülő út nem volt túl hosszú, de nem is mondanám, hogy hipp hopp oda értünk. Míg a társaság nagy része végig aludta az egészet én egész idő alatt fent voltam. Egy pillanatra sem tudtam lecsukni a szemem, annyira izgatott voltam. Ben volt olyan kedves és megengedte, hogy elfoglaljam a helyét és így az ablak mellé kerülhettem, mert igen Ben és én egymás mellett ültünk. A csajok így is folyton azzal incselkednek, hogy Ben és köztem biztosan van illetve lesz valami. Természetesen mikor ellenkezni próbáltam, azt mondták ők látják, amit látnak. Jó nem mondom azt, hogy nem vettem, észre azt, hogy néha milyen szemekkel néz rám, vagy amikor a próbák alkalmával oda jön hozzám az érintéseiből éreztem, hogy valami nem stimmel, de mit tehetnék. Niki és Szandi folyton arra buzdítanak, hogy én is lépjek felé, de én valamiért mégsem teszem. Persze mint minden csapatban nálunk is akad egy két mérges kígyó, akik ott tesznek, be ahol csak lehet, de megpróbálok nem foglalkozni velük.

A gépről leszállva, miután átvettük a csomagjainkat, egy busz jött értünk, ami elvitt a szállásunkra. Mind azt gondoltuk, hogy valami lepukkant kis fogadó lesz, de hatalmasat tévedtünk, ugyanis egy elég menő szállodában kaptunk szobákat. Szobánként hárman voltunk. Természetesen Niki, Szandi és én egy szobába kerültünk Ben pedig a miénkkel szemben kapott egyedül egy szobát.

A lányokkal gyorsan kipakoltunk mindent, majd egy gyors zuhany és átöltözés után ötkor találkoztunk a megbeszélt helyen.

Örülök, hogy mindenkinek sikerült időben ideérnie. Szóval előre elmondom, hogy nem akarok afféle katonatiszt lenni vagy hasonlók, de ennek az a feltétele, hogy a próbákon mindig mindenki ott legyen. Természetesen mindent bele kell adnotok ahhoz, hogy legyen értelme annak, hogy idejöttünk. Most pedig amondó vagyok, hogy menjen fel mindenki a szobájába és úgy három óra múlva újra találkozzunk itt. Felfedezzük egy kicsit a New York-i éjszakát. – erre persze már mindenki feléledt és rohant vissza, hogy még időben elkészüljenek. Én is így tettem volna, ha Ben nem szólít meg.

– Regi, ide jönnél egy percre? – kérdezte. Niki és Szandi persze rögtön összenéztek én csak a szememet forgattam.

– Persze, mond.

– Nagyon remélem, hogy te is velünk tartasz ma este – mondta.

– Igen, ki nem hagynám. De mi ez a nagy reménykedés? – kérdeztem.

– Nem tudom, úgy érzem a mai este ígéretes lesz. – felelte, én pedig kezdtem egyre kétségbe esettebb lenni. Mi van, ha visszautasítom és teljesen megromlik az eddig olyan jó kapcsolatunk…?

– Akkor nem sokára találkozunk – mondtam és meg sem várva mi erre a válasza hátat fordítottam és beszálltam a liftbe.

Mondanom sem kell amint beléptem az ajtón Niki és Szandi rögtön nekem estek és természetesen minden olyat beleképzeltek ebbe az egész jelenetbe, amiről szó sem volt, de hát mit tehetnék az élénk fantáziájuk ellen?

– Már megint túl sokat képzelegtek – mondtam nekik, de mintha a falnak beszéltem volna, ők csak tovább lökték a hülyeségeiket.

– Regi, akármit mondasz Ben odáig meg vissza van érted, ezt mindenki észrevette rajtad kívül.

– Azért ne essünk túlzásokba, jó beismerem, előfordulhat, hogy tetszem neki, de én… - folytattam volna, ha a buzgómócsing barátnőim nem fojtják belém a szót.

– Milyen de? Nehogy azzal gyere nekem, hogy nem tetszik neked…

– Nem ezt akartam mondani, hanem hogy ő a barátom, a tánctanárom, akivel nem akarom elrontani a kapcsolatomat. Gondoljatok, bele milyen feszültté válna a légkör körülöttünk, meg Ááá nem tudom, de inkább kezdjünk el készülődni, mert így az életben nem leszünk készen. – Nem is kellett kétszer mondanom, mindketten felpattantak az ágyról és megküzdve a fürdőért, neki kezdtek a cicomázkodásnak.

Fogalmam sem volt mit kéne felvennem, így gyorsan áttúrtam a bőröndöm. Rögtön megakadt a szemem kedvenc nadrágomon, amit kis is kaptam a ruha kupac alól. Nem kellett sokat gondolkodnom azon mit kéne felvennem hozzá, így egy vékony pántos zöld felső mellett döntöttem, ami kellőképpen kihangsúlyozta az előnyös testrészeimet. Az összeállítás mellé hiányozhatatlan magas sarkút húztam és már csak egy enyhe smink kellett és kész is voltam. Időközben Nicky és Szandi is kijöttek a fürdőből. Meglepetten vették észre hogy annak ellenére, hogy ők előbb neki kezdtek én előbb végeztem.

– Ha eddig tévedtünk is, Ben most tuti beléd fog zúgni. – Ismét előjött a Ben téma…

– Erre inkább már nem is mondanék semmit.

– Ne is! – ujját fegyelmezően a magasba emelte, de a helyett, hogy sikerült volna a „fenyítése” csak jót nevettem rajta.

– Na, csajok nyolc óra ötven van, úgyhogy induljunk – zártam le a témát. Gyorsan felkaptunk egy vékony dzsekit és már is a folyosón sétáltunk végig.

Mire leértünk a hallba majdnem mindenki ott volt Ben-nel az élen. Nagyjából tíz perc elteltével teljes volt a csapat így elindultunk. Mivel Ben már volt itt párszor ismert egy két jó helyet így ma este az egyik kedvencébe mentünk. Mikor beléptünk a kapun teljesen az a hangulat és látvány fogadott, mint amiket a külföldi filmekben lehet mindig látni… Engem teljes mértékben elvarázsolt a hely mindig is szerettem volna belekóstolni az efféle nyüzsgő estékbe.

Ben teljesen nyugodtan és lazán mozgott az emberek között, rengeteg emberrel fogott kezet és üdvözölték egymást. Végül bevitt minket a VIP boxok egyikébe.

– Nem is gondoltam volna, hogy ennyi embert ismersz itt – mondta Szandi.

– Mondtam, hogy voltam már itt párszor és ez idő alatt befolyásos ismeretségekre tettem szert. – válaszolta.

– Na és hogy tetszik nektek? – kérdezte, azzal az ellenállhatatlan mosolyával az arcán.

– Már most imádom! – válaszoltam, mire minden lány egyetértve velem bólogatott.

– Akkor jó, mert elég sokat fogunk itt lógni az elkövetkezendő három hétben. – Nem nagyon értettem, hiszen oké, hogy buli meg minden, de azért nem úgy ismertem meg őt, aki ennyire félvállról venné ezt a versenyt, főleg, hogy sikerült ide eljutnunk.

– Ezt hogy érted? – kérdezte Nicky.

– Úgy, hogy minden fellépés előtt legalább egyszer ellátogatunk ide, hogy itt is próbáljunk. Ebből is tanulni fogtok higgyétek el és legalább szokjátok a közönség létszámát ugyanis az előttetek álló versenyeken legalább a duplája ember vesz részt, mint otthon, úgyhogy fel kell készülnötök erre is. – Bár meglepődött mindenki, én imádtam az ötletet. Az ezután következő órákban többet nem esett szó a versenyről, leginkább a koktélokról és a minden porcikánkat hívogató zenéről. Az egész estét áttáncoltuk. Persze amikor Ben és én együtt táncoltunk, a többiek megint elkezdték az összeesküvés elméleteiket gyártani, de már kezdem megszokni. Szeretek Ben-nel táncolni, mert igazán jól csinálja, és valahogy amikor együtt táncolunk, minden érzékünk összekapcsolódik és anélkül, hogy bármit is mondanánk, a másiknak tudjuk, hogy mi lesz a következő lépése és, hogy nekünk merre kell követnünk azt. Szóval ezen a téren tényleg össze vagyunk hangolódva és illünk egymáshoz, de a többi tulajdonságunk, na, jó talán azok is hasonlóak.

Az éjszaka lassan véget ért, mi pedig az alkoholtól kicsit becsípve tértünk vissza a szállodába. Még mielőtt bementünk volna a szobánkba mindenki elköszönt Ben-től egy-egy puszi kíséretében… nos, azt hiszem azt mondanom sem kell, hogy a miénk kicsit hosszabbra sikeredett minta többieké.

A másnap reggel már közel sem volt annyira élvezetes, ugyanis a másnaposság kínzó dolog tud lenni, de azt hiszem egyikünk sem bánta meg, ugyanis az elmúlt éjjel feledhetetlen volt.

A reggelink a szobánkba érkezett, úgyhogy beismerhetjük, hogy teljes mértékben el lettünk kényeztetve. A pihenés azonban nem tarthatott sokáig, mert délben Ben mindenkit lehívatott a hallba, próbára készen. Azonban még mielőtt bárhova is mentem volna, halaszthatatlan dolgom akadt, fel kellett hívnom Klaut.

– Szia! – sipította bele a telefonba amint meghallotta a hangom.

– Na, mesélj! Milyen a naagy New York city? – Mindig is lelkes és túlbuzgó barátnőm most is túl volt pörögve.

– Remek és még annál is jobb!! – nevettem.

– Tegnap lementünk Bennel és a lányokkal az egyik itteni klubba és komolyan mondom, hogy hihetetlenül jóó volt!

– Bennel mi? – Csak megráztam a fejem ezen a kijelentésén.

– Ajj ne kezd már te is! Eleget hallgatom én a csapattól, nem hogy még tőled is ezt kelljen…

– Jó jó, akkor mesélj akadt egy – két helyes pasi?

– De még mennyi! Kár, hogy te nem vagy velem, nélküled nem ugyan olyan. Pedig mind csak arra várt, hogy te és én lecsapjunk rájuk, na, mindegy… legközelebb ígérem, nem hagyom futni őket! – Jókat nevettünk, az, az napi jókedvem is megalapozott volt. Még váltottunk egy két szót aztán bontottuk a vonalat.

A próbán természetesen mindenki kellőképpen odatette magát, hiszen mind nyerni akartunk, legelső sorban ez volt, amiért ide jöttünk. A másik ok pedig az volt, hogy mint azt ma megtudtuk az első selejtező holnap lesz így Ben úgy döntött, ma este ismét ellátogatunk a klubba és ott is gyakorolni fogunk.

Mint ahogy azt az imént említettem este megint mindenki készülődni kezdett, azzal a különbséggel, hogy ma este mindenki otthon hagyta a tűsarkút és lazára vette a figurát.

Mikor bejelentették, hogy egy Magyarországról érkezett csapat, akik részt vesznek, a bajnokságon fellépnek az este hatalmas üdvrivalgás kezdődött. Az egész testemben eluralkodott az izgatottság. Még sosem éreztem, hogy ilyen szinten átjárna az adrenalin.

Attól nem féltem, hogy nem menne a koreográfia, hiszen már álmomból felkeltve menne, csak az, hogy itt vagyunk… teljesen más meglátásba helyezi a dolgokat.

Tehát beálltunk a parkett közepére, mire mindenki más kihúzódott a szélére és körbe álltak minket. Egy utolsó pillantást váltottam Bennel, majd elkezdődött a zene.

Ami ez után következett, minden képzeletemet felülmúlta.