11. fejezet - A biztos bizonytalan

Sziasztok!

Végre elkészültem a 11. fejezettel, melyben kissé felforrósodik a hangulat! A fejezethez tartozó képeket megtaláljátok a lap tetején! (Képek a fejezetekhez címszónál)

Remélem tetszeni fog nektek és kérlek, titeket mondjatok néhány szót erről a fejezetről is!

Köszönöm

Bee

A BIZTOS BIZONYTALAN

Az első gondolatom, ami megfogalmazódott fejemben azután az eszményi csók után az volt, hogy „Regi ez nem te vagy! Te nem csókolózol idegenekkel, akit alig ismersz!”Aztán újra lejátszottam magamban a pillanatot, az érzést, ami még mindig uralta testem s arra jutottam „Kit érdekel, mit nem teszek idegenekkel? Ő Taylor, a legsármosabb férfi a világon!” Ennek hevében újult erővel vetettem bele magam egy újabb mennyei csókcsatába. Teljesen kizárva a külvilágot élveztem ajkaink játékát s kezének kellemes érintését hátamon, a tarkómon. Minden egyes érintése felperzselte a már egy ideje szunnyadó vágyaimat. Ki tudja hány dalt játszott le a Dj mire végül sikerült megálljt parancsolnunk testünk akaratának. Bevallom, Taylor pillantása mellyel folyamatosan arcomat, ajkamat fürkészte furcsa még sosem érzett forróságot élesztett bennem. Nem akartam elhinni, hogy ez valóban velem történik. Életem nagy álma vált valóra azzal, hogy most itt lehetek New Yorkban, ráadásul a csapattal egészen a döntőig eljutottunk és akkor most még ez is. Gondolatmenetemből Taylor forró keze rántott ki mellyel megragadva enyémet kivezetett a tömeg sűrűjéből. Fogalmam sem volt merre megyünk. Végül egy külön teremben álltunk meg. Itt is kék neonfényekkel volt megvilágítva a hely akárcsak az iméntiben. Ez azonban mérete és berendezése miatt sokkalta meghittebb és kellemesebb volt. Két hatalmas bőrülő helyezkedett el a terem két oldalán közötte pedig egy jókora dohányzó asztal melynek közepén egy a plafonban végződő rúd ágaskodott. Nem sokáig volt időm a hely kinézetével foglalatoskodni ugyanis miután a hátam mögötti ajtó becsukódott s ez által a zene is halkult ismét megéreztem Taylor kutakodó kezeit derekam körül s ezzel együtt az imént érzett lángolás újfent fellobbant bennem. Miután ajkaival megérintette nyakam, testem egyik legérzékenyebb pontját, képtelen voltam megállítani a kitörni kívánkozó vágyaimat. Szembe fordultam vele s gondolkodás nélkül vetettem magam csábító ajkaira, melyeknek megízlelésével mézédes gyönyörben volt részem.

Mozdulataink egyre hevesebbek és kapkodóbbak lettek. Időközben elbotorkáltunk az egyik bőrülőhöz is majd mindenféle szégyenkezés és gondolkodás nélkül vetettük rá magunka,t miközben ajkaink egetlen egy pillanatra sem engedték el egymást. Szinte láttam a vörös ködöt mely ellepte az agyam és csak egyetlen dolog járt a fejemben, mégpedig, hogy minél közelebb és közelebb tudhassam magamhoz ezt a férfit. Esküszöm minden idegszálammal próbáltam ellenállni a csábításnak, de amint ismét megéreztem Taylor érintéseit testemen minden erőfeszítésem a semmibe veszett. Immáron a hátamon fekve élveztem Tay csókokkal és simogatásokkal tűzdelt kényeztetését, mikor hirtelen kinyílt a VIP terem ajtaja. Egy igencsak meglepődött nő állt mögötte, két jól megtermett férfivel az oldalán. Taylor és én, mint a kismadarak úgy rebbentünk el egymástól. Elismerem igencsak kellemetlen szituáció volt ez. Egy igencsak tartalmas pillantást váltottunk Taylorral majd végül úgy döntöttem a legjobb, ha inkább felállok s elhagyom a helyet. Az iméntiek hatásaképpen még mindig felhevült állapotban álltam fel s rohantam ki a még mindig gyilkos tekintettel rám meredő nő mellett. Hallottam amint Taylor nevemen szólít, azonban képtelen lettem volna a történtek után a szemébe nézni. Mit gondolhat most rólam? Ilyen rövid ismeretség után képes voltam ennyire intim kapcsolatba keveredni vele… Elképedve önmagamon kerestem Klaudiát a zsúfolt nagyteremben, azonban akármennyire is próbáltam kiszúrni a sok ismeretlen között, nem jártam sikerrel. Mikor végre sikerült kijutnom a klubból a táskám rejtekéből előkotortam mobilom s tárcsáztam az egyetlen embert, aki képes lett volna megnyugtatni abban a pillanatban. Pár csengést követvén a vonal megnyílt s meghallottam barátnőm meglepett hangját.

– Regi? Valami baj van? – kérdezte rögtön.

– Öhm azt hiszem egy hatalmas butaságot követtem el! Merre vagy? – Ekkor tűnt fel valójában, hogy nem hallom a bent dübörgő zenét.

– Az most mindegy azonnal ott vagyok! – felelte.

– Rendben itt vagyok bejáratnál!

– Indulok! – mondta miközben cipőjének sarka gyors ütemben kopogott lába alatt.

Úgy tíz perce lehettem kint, de Taylorral még mindig nem találkoztam. Egy részem azért imádkozott, hogy össze ne fussak vele, a másik felem pedig máris gyors kombinálásba kezdett. Vajon keres egyáltalán? És egyáltalán ki volt az a csaj, aki csak úgy ránk nyitott? Ismerte tán és azért nézett rám olyan gyilkos szemekkel? Még mindig a bejáratnál álldogáltam, amikor egy fekete Audi megállt előttem. Ami meglepő volt az egészben az az, hogy az anyósülés felőli ajtó mögül Klaudia tűnt fel.

– Regi Jól vagy? – kérdezte rémült arccal, miközben szemével feltűnő módon esetleges sérülések után kutakodott melyeket persze nem talált meg mivel nem is volt mit.

– Hát te meg kit szedtél már fel? – kérdeztem teljesen megfeledkezve saját gondjaimról. Klau arca hirtelenjében kipirosodott ezt követvén pedig egy sokat sejtető mosoly került arcára.

– Én azt hittem én szedtem fel őt, de mindegy is, nekem ez a felállás is teljesen megfelel, és ha jobban belegondolok egészen hízelgő – szólalt meg hirtelen az autóból előbukkanó Kellan kaján vigyorral arcán. Klau hátra fordult majd egy röpke pillantás váltva az újonnan feltűnő férfivel, boldog mosollyal és csillogó szemekkel tért vissza figyelme hozzám. Előttem le sem tagadhatta volna mennyire levette a lábáról. Nem hibáztattam érte. Ahogyan végigmustráltam Kellant, amint karba tett kézzel, hanyagul a gyönyörű autójának dőlt, lehengerlő tekintetével, mellyel most is minket figyelt, a szája szegletében megbújó csibészes mosollyal, ami minduntalan ott virít arcán minden nő szemében ellenállhatatlanná teszi őt.

– Regi, az előbb olyan ijedt és ideges volt a hangod, mi történt? – tette fel újfent a kérdést.

– Ezt inkább négyszemközt beszélném meg, ha nem gond. Mennünk kéne, hívok egy taxit – mondtam mire ő beleegyezőn bólogatni kezdett. Még mielőtt azonban tárcsázhattam volna a taxi számát, Kellan megragadta a kezem megállítva ezzel tevékenységemben.

– Ne butáskodjatok már! Azt hiszitek, hagyom, hogy taxizzatok, mikor itt vagyok én? – kérdezte komoly ábrázattal, azonban komolysága nem tartott sokáig s ismét kedves ívbe szaladtak ajkai.

– Ugyan nem akarunk feltartani, sem kihasználni a kedvességedet. Hívunk egy taxit és pikk-pakk itt van értünk – mondtuk Klauval nagy egyetértésben, ám úgy tűnt ezzel nem győztük meg őt.

– Nem tartotok fel, kihasználni meg végképp nem. Bár jobban belegondolva nem lenne ellenemre, ha ilyen csinos nőket kéne kiszolgálnom nap, mint nap, mint ti. – Hihetetlen hogy milyen dumával rendelkezik ez a pasi. Képes minden aggasztó gondolatot kiűzni az ember fejéből és megnevettetni bárkit.

– Jézus te tuti nem vagy százas, de ami hihetetlen ebben az egészben, hogy még jól is áll – mondtam nevetve mire vigyora még az előbbinél is hatalmasabb lett, fültől fülig érő.

– Hát ezt örömmel hallom! Hölgyeim állok rendelkezésükre! Kívánságuk számomra parancs! – mondta miközben elegánsan meghajolt előttünk. S bár mindketten vele szemben álltunk tekintetét egyetlen személy kötötte le, mégpedig a mellettem álló Klaudia.

– Hát akkor uram, kérem, vigyen vissza minket a szállodába – mondta Klau aztán beült a hátsó ülésre. Színjátékukat megmosolyogva követtem barátnőmet majd miután Kellan becsukta a mellettem lévő ajtót, átsétált a másik oldalra s beült ő is. A motor hangja felbőgött, majd Kel a gázra taposott.

Mivel már jó késő volt nem volt forgalom, csak egy-két autó volt az utakon. Az út így alig pár percünkbe telt, a visszapillantó tükörben azonban felfedeztem barátném és újdonsült sofőrünk titkon csent pillantásait. Kettejüket nézve ismét eszembe jutott Taylor és a vele váltott csókok, az ölelések. S bár az emlékek felidézése csodálatos érzést keltett bennem a képek végeztével ott maradt az a keserű íz a számban mely emlékeztetett arra, hogy ennek semmi értelme. Hogy nem szabad hiú ábrándokba kergetnem magam, mert a végén én leszek az, aki megsérül. Ezen gondolataim végeztével az autó megállt, s végül a motor is elhalkult. Kellan kiugrott az ajtón s sietősen a mi oldalunkhoz érve kinyitotta előttünk is. Kezét felém nyújtva kisegített majd ezt Klauval is megismételte. Kezük találkozásánál szinte látni véltem a kettejük közt pattogzó szikrákat. Örültem Klau boldogságának. Annak ellenére, hogy a részleteket még nem tudtam, jól láttam rajta mennyire önfeledten képes nevetni. Azonban ahogyan az én esetleges kapcsolatom Taylorral az ő kapcsolata Kellannal sem kecsegtet bíztató előrelátásokkal. S ahogyan magamnak sem úgy neki sem akartam felesleges fájdalmat. Mikor már pár másodperce csendben álldogáltunk a szálloda bejárata előtt úgy döntöttem magukra hagyom őket, hogy kellőmódon elbúcsúzhassanak, jelentsen ez bármit is az ő esetükben.

– Majd bent találkozunk. Köszönöm Kellan, hogy elhoztál minket! Igazán kedves volt tőled! – mondtam.

– Ugyan semmiség, bármikor csak szólj! – felelte azonnal. Búcsúképpen megpusziltam arcán majd magukra hagytam őket. Míg a hallban várakoztam, újra és újra lejátszottam magamban a klubban történteket. A közös táncunkat, ahogyan csípőnk egyszerre ringott a zene ritmusára, s ahogyan össze-összesimultunk közben. Mindig is ilyen vehemens szeretőként gondoltam Taylorra. Furcsa, mert Balázs óta nem igazán voltak komoly kapcsolataim ennek leginkább az az az oka, hogy senki sem volt képes teljes mértékben levenni a lábamról, egészen mostanáig.

– Na, itt is vagyok. – Klau érkezése után egyből a lift felé vettük az irányt és meg sem álltunk a lakosztályunkig. Amikor végre elértünk a szobámba egyenest az ágyamba vetettem magam s a plafont bámulva próbáltam összeszedni kusza gondolataimat melyekkel elmagyarázhatom Klaunak mi is ütött belém alig fél órával ezelőtt.

– Regi megszólalnál végre? Már vagy egy órája próbálom kiszedni belőled mi is történt, hogy miért hívtál fel, de te mindeddig egyetlen szót sem mondtál! Kezdek kiborulni, úgyhogy ki vele!

– Először is ne túlozz nem volt az egy óra! Másodszor pedig hihetetlenül nagy baromságot tettem! – kezdtem, amitől csak még izgatottabb és türelmetlenebb lett. Leült mellém az ágyra miközben ruhája szélét morzsolgatta ujjai közt. Aki ismerte őt az jól tudta ez nyilvánvaló jele annak mennyire információra éhes abban a pillanatban.

– Jól van naaa, akkor fél órát, nem ez a lényeg! Jézusom Regi, az őrületbe akarsz kergetni? Ha most azonnal nem mondod el mi történt, egy szót sem mondok Kellanról! – fenyegetőzött azonnal azonban jól tudtam, hogy képtelen lenne magában tartani a dolgot szóval így is úgyis meg tudnám. Az én dolgom sem tűrt további halasztást, megkellet beszélnem valakivel és mást el sem tudtam volna képzelni erre a posztra, mint őt.

– Miután te és Kel eltűntetek mi ott maradtunk a táncparketten és tovább táncoltunk. – A történtek megelevenedtek előttem miközben meséltem.

– Huhh ki gondolta volna, hogy táncoltatok… – csipkelődött újfent.

– Nagyon vicces vagy, de ha láttad volna azt, ahogyan tettük… A vele való tánc egészen más volt, mint mikor például Bennel táncolok. Mikor tánc közben hozzám ért azt hittem érintései nyomán menten öngyulladást kapok! Aztán megfordultam majd hirtelen megcsókolt. – Utolsó szavamat követve néhány másodperc síri csend követezett, majd Klau fülsüketítő sikolya törte meg ezt a némaságot.

– Jesszusom, ez tényleg hihetetlen! Te és A Taylor Lautner! Felfogod, hogy róla álmodoztunk tizenhat, tizenhét évesen? – tette fel azt a kérdést mely már az én fejemben is megfogalmazódott pár órával ezelőtt.

– Szerinted? Na de itt még nem volt vége a dolgoknak. A csók után, ami megjegyezném a legjobb csók volt, amit életemben tapasztaltam, Taylor egyszer csak megragadta akarom majd kivezetett a parketten táncoló tömegből. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, de elhiszed, ha azt mondom nem is érdekelt igazán? – heves bólogatással jelezte igen, megérti mit is próbálok éreztetni vele – Végül a zene egyre halkabbá vált, egészen addig, míg be nem értünk egy külön terembe ahol végül teljesen elcsendesült. Minden bizonnyal egy VIP terem lehetett. Elég gyér volt a benti világítás csupán a kék Led lámpák csentek némi fényt a hely számmára. Míg én ámultam és bámultam az ajtó becsukódott mögöttem. Taylor kezeit a derekamra simítva közeledett ismét felém. Gondolhatod milyen meglepetést okozott, amikor hirtelen megéreztem azokat a puha ajkakat a nyakamon. Szó szerint kirázott a hideg, de abban a bizonyos jó értelemben persze.

– Mindig is tudtam, hogy egy igazi férfi! – fejtette ki véleményét, miközben fülig érő vigyorral az arcán lelkendezett a hallottak miatt. Jót nevettünk mindketten ezen, azonban amikor meghallottuk az ajtó csukódását azonnal elhallgattunk. – Ki lehetett az? – kérdezte rögtön.

– Fogalmam sincs – feleltem –, nincs itt senki, Szandiék még biztosan a klubban vannak. Biztos bezártad az ajtót és nem csak a huzat csapta be az imént? – kérdeztem.

– Igen tuti, hogy bezártam! Vagy nem? – bizonytalanodott el rögvest. Hát igen, Klau rövidtávú memóriája sosem volt az igazi, amiért persze meg is kapta a magáét a középiskolában. – Jajj, mindegy inkább mond mi volt még? – sürgetett újfent.

– Hát enyhén fogalmazva egymásnak estünk. – Klaudia szemei kikerekedtek a döbbenettől majd ezt az ábrázatot egy újabb hatalmas mosoly váltotta fel, mely már félő volt rá sem fér az arcára. – Ne nézz így rám! – róttam meg, mert már jól tudtam milyen képek jelentek meg abban a mocskos fantáziával megáldott fejében.

– Nem értem miről beszélsz! – tettette az ártatlant, miközben jól tudta mire gondolok.

– Ugyan ne nézz már hülyének! Ismerlek több mint hét éve, úgyhogy ne akard letagadni, hogy milyen gondolataid támadtak az imént!

– Jó hát, ha ennyire tudod, akkor azt is elmondhatnád, hogy jól gondolom-e! – mondta miközben meg-megvonogatta szemöldökét.

– Abban az esetben, ha arról fantáziálgatsz, hogy lefeküdtünk egymással, akkor ki kell ábrándítsalak ugyanis nem történt meg… – Jól láthatóan csalódott lett ettől az információtól, ami részben vicces részben pedig felkavaró volt. Felkavaró, mert így ismét eszembe jutott az az érzés mely akkor oly erősen tombolt bennem, s aminek kénytelen voltam megálljt parancsolni bármennyire is az ellenkezőjét akartam.

– A fenébe! – adott immáron hangot is véleményének.

– Bár nem kellett volna sok ahhoz, hogy eljussunk arra a pontra. Már az egyik bőrülőn feküdtem, ő pedig felettem, amikor hirtelen benyitott egy szöszi nő meg két pasi. Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban kitisztult az agyam és még mielőtt bárki is mondhatott volna valamit felálltam és eljöttem. Hallottam amint Taylor a nevemet kiáltja, de képtelen voltam megfordulni és a szemébe nézni azok után, ami történt. Amint kiértem a klubból hívtalak és most pedig itt vagyunk – fejeztem be végül az élménybeszámolót. Klau pár percig csendben emésztette a hallottakat majd elterülve az ágyon csak ennyit mondott:

– Huhh ez az éjszaka, fergeteges volt!

– Az – értettem vele egyet.

– És akkor most mi lesz? Kerülni fogod őt? – kérdezte.

– Fogalmam sincs mit kéne tennem. Az sem biztos, hogy ezek után egyáltalán keresni fog-e még. Kitudja, mit gondolhat most rólam…

– Mit, mit? Azt, hogy végre találkozott egy igazi belevaló csajjal, aki nem csak a bankszámlájára és a hírnévre utazik, mint sokan mások, akik körül veszik őt! – Tudtam, hogy igaza van a kétségeim mégsem múltak el.

– Akkor mit tegyek? – kértem ki tanácsát.

– Egyelőre semmit! Várd meg, hogy ő jelentkezzen. Gondolom, megszokta már, hogy rohannak, utána a nők, neked éppen ezért kell az ellenkezőjét tenned! Ezzel is kifejezed azt, hogy te más vagy, mint a többi. És ha keresni fog az azt jelenti, hogy megcsípted a pasit! – örvendezett végül ismét. Ezek után inkább hanyagoltuk a Taylor témát és elővettük a Kellan projektet.

– Na de most mesélj mi volt Kellannal, hova tűntetek el? És ami még fontosabb mit csináltatok? – Belőlem is előbújt fantázia dús énem, ami néha-néha egész különös szituációkba tudott keverni életem során.

– Hát az úgy volt, hogy…

(Két nappal később)

A döntőbe jutásunk és a Taylorral való összegabalyodásom óta eltelt már két nap, a próbák ezerrel folynak, de Taylor még azóta sem jelentkezett. Klaudia próbált nyugtatgatni, úgyszólván biztosan elfoglalt, hiszen egy híres színészről van szó, azonban én úgy éreztem nem erről van szó. Kellan és Klau azóta találkoztak már és úgy tűnt barátságuk jól alakul. Mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy Kellannál érdeklődjem barátja felől, rá kellett jönnöm, hogy még ő sem tudja, merre lehet. Igazán lehangoló információ volt ez számomra és a próbákon nyújtott teljesítményemre sem volt éppen kedvező hatással. A Ben által kitalált koreográfia kétségkívül remek lett, a zene és a mozdulatok is kiváló munkára vallanak azonban képtelen voltam másra koncentrálni. Épp ez volt az, amit nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmem a célomról, amiért idejöttem. Figyelmetlenségem miatt volt pár kisebb-nagyobb összezördülésem Bennel, aminek Viki persze nagyon is örült, azonban most még ezen sem tudtam különösebben izgatni magam. Nem érdekelt. Egy idő után azon kaptam magam, hogy minden percben az órámat vagy a telefonomat kémlelem nem fogadott hívás vagy üzenet miatt. Megelégelve ezt az állapotot a délutáni próba után a szobámba zárkóztam majd egy nyugtató zuhanyt vettem s megpróbáltam elűzni a Taylorral kapcsolatos gondolataimat, kisebb nagyobb sikerrel.

Még mindig a kádban áztattam magam, amikor csengetést hallottam az ajtó felől. Kiszálltam hát a pihentető habok közül s egy törülközőt tekerve testem köré, ajtót nyitottam.

Kellan és Klau történetét lehetőségetek van megtudni egy külön novella formájában, amely mindenképpen,elkészül, ugyanis a legjobb barátnőm Klaudia kérésére történik majd meg. A kérdés az, hogy ha szeretnétek ti is elolvasni, akkor szavazzatok az oldal tetején található közvélemény kutatásban!