7. fejezet - Bántó szavak

Bántó szavak

Nos, amint megláttam azt a bizonyos két fejet, először letaglózott, majd zavarba hozott s végül izgatottá tett. Mert mi hárman tudtuk, hogy miért jöttek ide, illetve én csak, azt, hogy ki miatt, de a többieknek fogalmuk sem volt az egészről. Láttam amint a csapat lány tagjai nyál csorgatva és kigúvadó szemekkel, figyelték a két férfit, akik beléptek az ajtón majd egyenesen oda sétáltak hozzám.

- Szia Regi! Az imént olyan gyorsan eltűntél, hogy észre sem vetted, hogy ott hagytad a táskád a kocsiban. Szóval Kellan és én úgy gondoltuk szükséged lehet rá így idehoztuk neked. – annyira jószívű és kedves… egy pillanatra majdnem elvesztem az ábrándozásban, de szerencsére sikerült visszatérnem a valóságba.

- Köszönöm, nagyon kedves tőletek. – eléggé zavarba hoztak, ami nem éppen jellemző rám, de ez a férfi valahogy teljesen kifordít önmagamból.

- Ugyan… - mikor észre vették az őket vizslató kigúvadó szemeket, Taylor kicsit zavarba jött, de Kellan persze hozta a formáját, amit ellehet tőle várni. Csábos és érzéki pillantásokat vettet némely lányra, akik persze majdhogynem elfolytak azon nyomban. – Öhm… azt hiszem jobb lesz, ha mi megyünk. Remélem, látlak még… - mondta miközben mélyen a szemembe nézett.

- A versenyen mindenképp… - feleltem mire ő elmosolyodott és Kellant kiráncigálva a teremből kiléptek az ajtón. Egy pár másodpercig még a szituáció hatása alatt voltam aztán hirtelen az összes jenlévő megrohamozott a kérdéseivel. Miszerint honnan ismerem őket, és mit kerestem a kocsijában, hogy mégis hol töltöttem az éjszakát és miért késtem bla-bla-bla…

- Héj nyugi legyen már! Nem hiszem, hogy most az a legfontosabb mit csináltam az este és hogy ők miért voltak itt, hanem, hogy próbáljunk. – nem is akartam tovább foglalkozni ezzel, részemről lezártnak tekintettem a témát. Amikor azonban megláttam Ben tekintetét, tudtam, hogy ennek még közel sincs vége. Mivel a többiek látták hogy valóban nem óhajtok beszélni a dologról, visszaálltak a helyükre és a próba ment tovább. Szerencsére a koreográfiát már álmomból felkeltve is tudom, így még az sem volt különösebb gond, hogy egyáltalán nem jártam ott lelkiekben. Az agyam folyamatosan valahol máshol járt, valahol a Lautner rezidencián. Alig vártam, hogy vége legyen a próbának és telefonálhassak. Már szinte fájdalmas volt, hogy nem mondhattam el Klaunak mi történt velem az elmúlt éjszaka. Hányszor fordult elő, hogy róluk álmodoztunk még középiskolás korunkban, és most itt vannak, és valóban találkoztam velük. Félre értés ne essék, azt hiszem már kinőttem az effajta lányos-rajongásból, na de azért akkor is nagydolog találkozni velük mi több náluk tölteni az éjszakát.

Úgy két óra múlva véget ért a próba s mindenki mehetett, amerre lát, kivéve persze én.

Regina, ide jönnél egy kicsit? – kérdezte Ben, na nem mintha lett volna más választásom. Tisztában voltam vele, hogy megkapom a letolást, amiért elkéstem ma reggel.

- Persze. – feleltem, majd egy vizes flakonnal a kezemben odasétáltam hozzá. Már csak ketten voltunk a teremben.

- Nézd, tudom mit akarsz mondani és sajnálom, hogy reggel elkéstem én csak… - elakartam magyarázni mi történt az este, hogy nem tudtam bemenni a lakosztályba és lent nem akartak másik belépőkártyát adni, de Ben a szavamba vágott és nem tetszett ahogyan azt tette.

- Te csak elkeveredtél és minő véletlen reggel Mr. Lautner taxisat játszott és elhozott téged ide? Ugye ezt te sem gondolod komolyan beadni nekem, - nem igazán láttam még Ben ezen arcát, de nagyon nem tetszet nekem. Mikor Taylorról beszélt, még gúnyosabb és lenézőbb lett a hangja, ami miatt hirtelen haragra gerjedtem.

- Idefigyelj Ben én, megértem, amiért dühös vagy a késésem miatt, de azt hiszem, mivel velem eddig még sosem fordult elő ilyesmi lehetnél kicsit elnézőbb is. Ami pedig a hangsúlyodat illeti, nem hiszem, hogy ez a megfelelő velem szemben. Taylorról meg nem kéne így beszélned, mert nem ismered őt, és nem szoktunk másról véleményt formálni mindaddig, amíg meg nem ismerjük. – nem szoktam ilyen harcias lenni általában, legalábbis Bennel még sosem voltam az, de úgy éreztem, muszáj megmondanom azt, amit gondolok.

- Na miért te annyira ismered? Csak nem nála töltötted az éjszakádat? – legszívesebben pofon vágtam volna ezért, de nem akartam magam még ennél is jobban felhúzni. Úgy gondoltam nagyobb pofon lesz az számára, ha megmondom valóban Taylornál voltam az éjjel.

- Eltaláltad, nála voltam! Ja és legközelebb jobban járnál, ha előbb meghallgatnád az embert… - és meg sem vártam mit akar reagálni, leléptem egyetlen szó nélkül. Azt azonban láttam, hogy az arcára fagyott a mosolya. Megérdemelte úgy kell neki!

Így aztán feldúltan mentem vissza a szobámba. Szandi és Niki ott voltak, de mivel látták nem vagyok éppen valami jó hangulatban inkább nem szóltak semmit. Kedveltem őket és velük nem akartam bunkó lenni ezért miután lepakoltam a cuccom és átöltöztem visszamentem hozzájuk, a nappaliba.

- Ne haragudjatok a próbán való kirohanásom miatt. – bár ők kivételek voltak azok alól, akik letámadtak a bugyuta kérdéseikkel, mégis úgy éreztem elnézést kell kérnem, a viselkedésem miatt.

- Ugyan, tudjuk, hogy nem nekünk szólt. a de miért voltál olyan feldúlt, amikor bejöttél? – kérdezte Nicky. Bár tisztában voltam azzal, hogy fúrja az oldalukat a kíváncsiság Taylor és Kellan miatt, de nem kérdeztek rá és ez igazán tetszett nekem, ezért is kedveltem őket ennyire.

- Ben eléggé felhúzott, mert bunkó és pofátlan volt. – láttam rajtuk, hogy ők is meglepődtek, hiszen Benre nem jellemző az ilyen viselkedés. Elmeséltem nekik mi történt és ők is teljesen kiakadtak. persze kitértem a tegnap estére is és onnantól kezdve el is felejtették, mit mondtam Benről.

- Na csajok, ha nem bánjátok most kicsit lepihenek. Később találkozunk. – ahogy mondtam a szobámba mentem, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban elővettem a telefonom és tárcsáztam Klau számát. Nem is kellett sokat várnom egy-két csengés után fel is vette.

- Halló… - kicsit még kómás volt a hangja biztosan aludt.

- Na mi van még mindig alszol? – ugrattam.

- Regi? Úristen de rég hallottalak már! – hogy egészen pontos legyek másfél napja, de jó volt hallani, hogy hiányzom neki.

- El sem fogod hinni, amit mesélni fogok!!! – hihetetlen, hogy néha milyen abszurd módon lelkesedünk dolgokért.

- Uramatyám necsigázz már mond! – teljesen izgalomba hoztam, pedig még nem is mondtam semmit, azt hiszem lefog esni az ágyról, ha meghallja, amit mondok.

- Tegnap este a verseny után, amin mellesleg tovább jutottunk – itt egy hatalmas fülrepesztő sikítás, majd amikor abbahagyta folytattam és jókat nevettem rajta. – mindenki visszament a klubba ünnepelni. Éppen Bennel táncoltam, amikor megláttam őt…

- Őt? Kit? – kérdezte.

- Kapaszkodj! Taylor Lautnert. – csend… csend… majd egy újabb sikoly.

- Jesszus beszakítod a dobhártyám! – nevettem.

- Ez most komoly? Láttad? Ajj ez nem ér mindig te jársz jól. – persze tudtam, hogy csak viccel aztán eszembe jutott, hogy még nem is említettem a többi dolgot…

- Még nincs vége… valahogy elment a kedvem az egész estétől és gondoltam haza megyek. Mikor kiléptem a klubból persze, hogy elkezdett szakadni az eső. Már nagyjából kétutcányit lesétáltam, amikor észrevettem, hogy egy autó halad mellettem. Gondolhatod mennyire berezeltem, próbáltam sietősebbre fogni a dolgot, na de tízcentis sarkakon nem olyan könnyű az. Aztán az autó megállt mellettem, bennem meg megfagyott a vér. Azt hittem mentem szívrohamot kapok. Aztán az ablak legördült és el sem hiszed ki volt benne.

- Csak azt ne mond, hogy Taylor, mert akkor megint sikítok – mondta miközben alig bírta abba hagyni a kacagást.

- Attól tartok akkor jobb lesz, ha távol tartom a telefont a fülemtől.

- Na ne már! És most akkor mi van, mit keresett ott?

- Hát, hogy mit keresett ott nem egészen világos számomra, de amikor lehúzta az ablakot és meghallottam a hangját rögtön tudtam ki az. Megkérdezte, hogy megijesztett-e én meg megmondtam, hogy igen.

- Erre ő…

- Hát bocsánatot kért meg minden, aztán felajánlotta, hogy visszavisz a szállodába. Én meg annyira meglepődtem, hogy nem is tudtam mit mondani. Erre ő, hogy nyugodjak meg, mert nem harap. Aztán végül beültem és sikeresen összevizeztem a kárpitot, persze ő azt mondta ne is törődjek vele a lényeg, hogy én ne fázzak meg.

- Jézus ez valami hihetetlen… Taylor…

- Elmondtam neki, melyik szállodában szálltam meg és ő elvitt oda. Aztán mikor ki akartam venni a táskámból a belépő kártyát rá kellett jönnöm, hogy nincs nálam és a nélkül nem mehetek be. Így végül vele maradtam és ő elvitt magához… - miközben meséltem Klau egyfolytában ámuldozott. Végül elértem a történet végéhez és a Bennel történteket sem hagytam ki.

- Ben egy seggfej! Tudtam, hogy odavan érted, na de ez már túlzás. Jól tetted, hogy a képébe vágtad a Tayloros estét. Úristen Tayloros este… úgy utállak most. Nem fair, hogy tied mindkettő Taylor is és Kellan is… oh Kellan. Mond, hogy ő az enyém, lehet még ha nem is lesz így, de legalább hagy halljam. – azt hiszem most egy hétre kinevettük magunkat.

- A tiéd lehet!

- Na és akkor találkoztok még? – kérdezte.

- Hát nem tudom, mivel ott van a versenyeken elég nagy a valószínűsége, hogy igen, na de gondolod keresni fog? Nem hiszem…

- Regi, azt hiszed minden lányt csak úgy haza fuvaroz vagy meghív magához anélkül, hogy kikezdene vele… ne butáskodj szerintem biztosan lesz még ennek folytatása.

- Hát épp ez az, hogy nem kezdett ki velem, akkor ez nem éppen azt jelenti, hogy nem tetszem neki? – hiszen ez lenne a logikus magyarázat.

- Szerintem nem, hiszen bárkit megkaphat… és aki igazán érdekli azt nem gondolnám, hogy rögtön le akarná fektetni. Szóval ajánlom, ha megint találkoztok dobd be magad, Bennel meg ne foglalkozz.

- Jól van úgy lesz. Ben minden bizonnyal jön majd a bocsánat kéréssel, de nem érdekel.

- Helyes!

- Na nekem mennem kell. De amint tudlak hívlak megint! Vigyázz magadra!

- Ajánlom is, hogy hívj és tudod mit mondtam mutasd meg ki az a Kiss Regina… Kellannak pedig add át üdvözletem. –

- Rendben, szia. – miután bontottuk a vonalat az ágyban maradtam és a plafont bámultam, majd pár perccel később kopogtattak az ajtómon. Felálltam, majd kinyitottam.

Ben állt mögötte.