9. fejezet - Újabb megmérettetés

Bár a szavazás végéig még lenne 2 nap úgy döntöttem, hogy lezárom és felteszem a következő fejezetet! Köszönöm MINDENKINEK, aki továbbra is kitart mellettem és a blog mellett! A fejezet alján látható egy video ami a második selejtezőn bemutatott koreográfia egy részletét mutatja be, remélem tetszeni fog!

jó olvasást!

puszi

Bee

Újabb megmérettetés

Az arca ismét a düh és féltékenység jeleit mutatta. Nem akartam megint veszekedni vele, s bár egyáltalán nem tartozom neki magyarázattal, mégis megpróbáltam valahogy enyhíteni a helyzetet. Azonban még mielőtt megszólalhattam volna közelebb lépett miközben rezdületlen arccal meredt rám. Bevallom kicsit ijesztő volt, majd úgy félméternyi távolságban megállt előttem.

- Szóval miatta ejtesz engem? – Egészen furcsa volt a hangszíne. Olyan érzelemmentes és zord. Mégsem értettem hogyan érti ezt az egészet. Taylor és köztem semmi olyan nem történt s bár sajnálom, de úgy tűnik nem is fog.

- Ben, először is nem vagyunk és nem is voltunk soha együtt. A másik pedig Taylor és én, nos azt hiszem barátok vagyunk. De még, ha ez meg is változna, amit kétlek akkor is az én döntésem lenne és neked, sem mint barátnak, sem mint koreográfusnak nincs beleszólásod ebbe. – Nem volt titok, hogy egyáltalán nem tetszettek neki az imént elhangzottak, de jobb mintha felesleges ábrándokba kergetné magát.

- Kedveled őt. – Ez nem kérdés volt, hanem egy határozott kijelentés.

- Kedvelem-e, hát persze mert egy igazán kedves ember. A múltkor is segített mindenféle hátsószándék nélkül.

- Na persze hátsószándék nélkül. Ugye ezt te sem gondolod komolyan?

- Már miért ne gondolhatnám komolyan? Semmi arra utaló dolgot nem tett, ami miatt akár szemernyi kétségem is támadhatott volna.

- Tök mindegy látom, ahogyan rá nézel és látom mi van a szemedben, amikor beszélsz róla. Ismerlek már. Nem hiszem el, hogy egy ilyen bájgúnárt választasz helyettem. – Ben önbizalma irigylésre méltóan hatalmas volt.

- Butaságokat beszélsz. Hiszen nem ismerem őt. S ennyi idő alatt kiismerhettél már annyira, hogy tudd csupán, azért mert ő egy híres és gazdag ember nem fog nagyobb figyelmet kapni tőlem. – Úgy tűnt mintha ez kicsit elgondolkodtatta volna. Tudta hogy ezzel nem tud vitatkozni.

- Mindegy most inkább tedd el magad holnapra, mert reggel próbálunk. Este lesz a következő selejtező és be akarok jutni. – Ezzel lezártnak tekintettük a témát s mindketten utunkra mentünk. Míg ő jobbra én egyenest be a szállodába.

Nicky és Szandi nem kérdeztek semmit és örülte is ennek. Most nem igazán volt kedvem a meséléshez és jobbnak láttam, ha ezt most megtartom magamnak. Legszívesebben felhívtam volna Klaut, hogy kiönthessem a szívem neki, de mégsem tettem már elég későre járt és nem akartam zavarni. Nem maradt más hátra, mint a fürdés majd egy kiadós és pihentető alvás.

Nos a dolog első fele könnyen kivitelezhető volt, na de a pihentető alvás már nem igazán. Ben szavai zengtek a fejemben, míg ha lehunytam a szemem Taylor arca jelent meg előttem. Pár óra múlva azonban végre sikerült elaludom de a vekker nyolc órakor kegyetlen csörgésbe kezdett. Kelletlenül bár de kimásztam az ágyból és egyenest a fürdőbe mentem. Az arcomon látszottak az alvatlanság jelei de ezen könnyen segítettem egy élénkítő zuhannyal és némi sminkkel. Gyorsan felvettem a tánchoz alkalmas laza nadrágot és egy trikót. Nicky és Szandi is már indulásra készen vártak rám így nem volt más, mint elindulni.

A próbaterem már majdhogynem megtelt. Ben érkezett utolsóként s tekintetével rögtön engem keresett mintha meg akart volna bizonyosodni arról, hogy eljöttem. A próba hátralevő részében úgy viselkedett mintha misem történt volna az elmúlt napban. Mindenki kellőképpen oda tette magát, mert egy célunk volt, mégpedig bejutni a döntőbe.

Mikor már hosszú órák óta nem tettünk mást csak a koreográfiát próbáltuk legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. Félreértés ne essék bírom a kemény edzéseket, de mivel már két napja nem nagyon alszom ezért kissé lestrapáltnak éreztem magam.

Mivel a verseny öt órakor kezdődik volt két óránk a pihenésre és az indulásra. Ben még át szerette volna venni előtte legalább egyszer így sietősen vissza mentem a szobámba és úgy döntöttem pihenek egy kicsit. Arra gondoltam felhívom Klaut még a verseny előtt, azonban miután betárcsáztam a telefonszámát meglepetten vettem tudomásul, hogy ki van kapcsolva.

Egy gyors zuhany után elkészítettem a hajam, amihez csupán egyetlen hullámcsatra volt szükségem. Miután kiválasztottam egy vékonyabb tincset s szépen összefésültem a hajam a már előzőleg különszedett tincset körbe tekertem rajta s a végét lecsatoltam. A sminket mivel most a versenyről volt szó kicsit erősebbre és feltűnőbbre készítettem illetve készítettük mivel a csapat összes lány tagjának egyforma lesz. A fellépő ruhánk sosem túl csicsás és feltűnő, hiszen nem az a lényeg, hanem a mozgásvilág, amit a szemük elé tárunk. Egységesen fekete süllyesztett ülepű nadrágot és egy ezzel azonos színű toppot viselünk majd. Persze a fiúkon ugyan ez az összeállítás kivéve, hogy rajtuk trikó lesz látható.

Miután elkészültünk a megbeszélt időben a megbeszélt időpontban találkoztunk a többiekkel és Bennel. Már mindenki arcán észrevehető volt az izgalom és az idegesség. Mind tudjuk, hogy minél közelebb kerülünk a célhoz annál nehezebb lesz legyőznünk az ellenfeleinket. A busz, ami a verseny színhelyére visz minket időközben megérkezett s miután mind beszálltunk a sorőr beletaposott a gázba.

Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert nem elég hogy össze voltam zárva Bennel egy ilyen kis helyen de még egymás mellett is kellett ülnünk

- Ideges vagy? – Ben hirtelen megszólalt mellettem én pedig hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.

- Igen hisz ennek már nem kicsi a tétje. – feleltem végül, miközben a kezemet tördeltem idegességemben. Hogy ez kizárólag az elkövetkezendő órák miatt volt e vagy Ben jelenléte is közre játszott benne nem igazán tudnám eldönteni.

- Sem, neked sem a csapat többi tagjának nincs oka idegeskedésre. Jók vagytok és hiszem, hogy elérjük a célunkat. – Jól estek a bátorító szavai bár nem igazán tudtam hova tenni ezt a nagy váltást. – Különben is már megvan a fináléra szánt koreográfiám és elég nagy szerepet szánok neked benne. Kicsit elvisszük a dolgokat más irányzatok felé is. – Tetszett az a magabiztosság, ami belőle és a szavaiból sugárzott. Na de az hogy mégis milyen szerepet szánt nekem abban a koreográfiában igazán felkeltette a kíváncsiságomat. Erre azonban már nem mondtam semmit, s különben is az autó leparkolt mi pedig kiözönlöttünk az utcára.

A hangulat igazán felfokozódott a csapat tagjai közt s mikor beléptünk a terembe az adrenalin szinte robbanásszerűen terült el a testünkben és pezsdítette fel a már eddig is túlpörgött embereket. A zsűri már elfoglalta a nekik szánt helyet s a csapatok mind arra vártak, hogy megmutathassák mit tudnak.

- Na gyerünk mindenki a próbaterembe, mert még egyszer el akarom próbálni. – Ben előre lefoglalt egy termet hogy mindenféle akadályok nélkül el tudjuk próbálni még a fellépés előtt.

Pár perccel később

A gyakorlás végeztével elindultunk a helyünkre. Két csapat lépett fel előttünk így volt még pár percünk a kezdésig. A hatalmas tömeg, ami jelen volt a teremben lenyűgöző látványt nyújtott a különböző fényjátékoknak köszönhetően. Azonban még ennyi ember között is könnyen észre vettem őt, amint éppen felém tart jó barátjával a nyomában.

- Szia Regi! Gondoltam még mielőtt színpadra lépnél idejövök és sok szerencsét kívánok. – Széles mosolya beragyogta az egyébként sötétebb színekbe borult termet.

- Köszönöm, már nagyon izgatott vagyok és persze a többiek is. – mondtam, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Taylor szerint egy Klaudia nevezető hölgy üdvözletét küldi nekem. Igaz ez? - kérdezte Kellan miközben önelégült vigyora ott virított az arcán.

- Igen Kellan igaz. Ő a legjobb barátnőm most jelenleg Magyarországon van, de elég nagy rajongód illetve az volt annak idején mikor a Twilight ment.

- Nos, add át neki, hogy egyszer mindenképpen találkoznunk kell egymással, főleg ha olyan szép, mint te. – Sikerült ismét megnevettetnie, de sajnos nem maradhattam tovább velük, mert a csapat nevét bejelentették a hangos bemondóba. Mi következtünk.

Ben mindenkihez intézett néhány bátorító szót majd felmentünk a színpadra, a zene felcsendült mi pedig tettük, amit kellett, produkciónkkal felrobbantottuk a helyet.

Miután a dal véget ért s a táncunk befejeződött hatalmas tapsok, füttyök és kiabálások közepette lejöttünk a színpadról.

Taylor és Kellan személyesen jöttek oda gratulálni nekünk, illetve nekem s egy-egy ölelés keretében meg is köszöntem nekik, azonban ami ezek után a szemem elé tárult hihetetlen és felfoghatatlan volt. Kiugrottam Kellan karjaiból és az egyenest felém tartó személy nyakába ugrottam.